🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > örökletes főispán
következő 🡲

örökletes főispán, haereditarius supremus comes (lat.): családi méltóságképpen viselt cím, fiági majorátus, részint szokásjog, részint királyi címadományozás alapján a Magyar Királyságban. – Valódinak azonban csak az utóbbiak voltak tekinthetők. Az →örökös főispánok az 1681: 16. tc. értelmében rangban a →zászlósurak, az országos méltóságok után következtek, utánuk az ~ok, akik viszont rangban megelőzték a kinevezett főispánokat. Az ~ságok esetében éppen az egyik legrégebben öröklődő példáján látható, mennyire nem azonos a szokásjog és a családi méltóságképpen adományozott ~ cím. Turócz vm-ben 1532–: mindig a Révai/Révay család tagjai töltötték be a főispáni tisztet: de örökletessé a cím csak →Révai Péter óta vált, aki 1712: lett ~. Szepes vm-ben 1531–1636: a Thurzók voltak ~ok, 1638–: a Csákyak, Abaújban 1540–: a Perényiek, 1570–: ~ címmel, akiket a 17. sz. végén a Csákyak váltottak föl, de ők csak 1702: lettek örökletesek. 1582–: Liptóban. 1594–: Trencsénben az Illésházyak nemzetségéből került ki a főispán; örökletessé ez is csak a 17. sz: vált, 1838: a nemzetség kihaltáig. Árva vm-ben 1606–26: a Thurzók és 1666–68: Thököly István ~át követően végleg megszűnt. Pozsony vm-ben a Salm család szokásjogát 1580–: a Pálffyak állandó főispánsága követte, mely 1651–: öröklődött. Sopron vm. 1645–: az Eszterházyak vm-éje, 1686–: örökletesen is. Sáros főispánsága 1622–: a Rákócziaké, 1666–1711: örökletesen; II. Rákóczi Ferenc után ez megszűnt, s a vm. főispánjait következetesen különböző főnemesi családok adták. A tör-től visszafoglalt vm-ékben, 1711: Hontban, Koháry István országbíró a tör. kiűzésében szerzett érdemeiért kapta s 1826-ig, a család a fiág kihalásáig megtartotta; Zalában 1721–1824: az Althannok, Vas vm-ben 1728: a Batthyányiak, Beregben 1740–1801: a Schönbornok, s utolsóként Komáromban 1751: a Nádasdyak az ~ok. – Szlavóniában és Horváto-ban 1687–: Varasd vm-ben az Erdődyek, Valkó vm-ben 1688–: a Draskovichok, Pozsegában 1707–53: a Keglevichek, akiket 1753: a boszniai pp. váltott néhány évtizedre. – Az ~ság Bars, Békés, Gömör és Somogy vm-ben soha nem honosodott meg, hasonlóan a hódoltság után újjászervezett Krassó, Temes, Torontál vm-ben ill. Erdélyben sem. – A legtöbb főispánt az Esterházy nemzetség különböző ágazatai adták, a 17. sz. elejétől 31 főt (ezekhez még 3 főpap is járult). Sopron vm-ét kivéve a 19. sz. elejétől eltűntek a főispánok köréből. A Perényiek 27 főispánt (1 főpapot), a Csákyak 25 főispánt (2 főpapot), a Zichyek 21, a Pállffyak 20 főispánt adtak. 88

Fallenbüchl 1994:9.