Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ököl


ököl (lat. pugnus): összeszorított →kéz. - A természet rendjében az erőszak és a harc jele. A Szentírásban a verekedés eszköze (Kiv 21,18; Iz 58,4). - A liturgiában a lélek ellenségei, a bűn, a gonosz kívánság és a sátán elleni harc jele. A →mellveréssel együtt jelenik meg. **

Radó 1961:42.