Magyar Katolikus Lexikon > Z > zálog


zálog: 1. ingó vagy ingatlan jószág, melyet kölcsönvett pénz visszaadásának biztosítékául a hitelezőnek átadnak vagy lekötnek. Ha a visszafizetés a megszabott határidőig nem történik meg, a ~ a hitelező tulajdonába kerül. – 2. Ingóság, melyet kárpótlásul vesznek el és tartanak meg addig, amíg a kárt okozó kártérítést nem ad. A Szentírásban Izr. fiainak joga volt hozzá, hogy egy – az adósnak később visszaadandó – tárgyat maguknál tarthassanak biztosítékul →kölcsönzés esetén. A ~ba (MTörv 24,10–13) adott köntöst, az egyetlen takarót este vissza kellett adni (Kiv 22,25). A MTörv 24,6.13.17 ezt a visszaadási kötelezettséget minden létfontosságú dologra kiterjesztette. Ez 18.7.12.16; 33,15: az igaz visszaadja a ~ot; a ~ vissza nem adása bűn. – A törv-hozó és a próf. tartózkodása érthető, ha a nép panaszát szem előtt tartjuk (Neh 5,2). Támár is követelt ~ot, mielőtt engedett volna Júda kívánságának (Ter 38,17–26). – 3. személyek közötti kapcsolat jele v. eredménye. – 4. ígéret teljesítésének biztosítéka, →foglaló, →jegykendő. Ebben az értelemben beszél Szt Pál a Szentlélekről (2Kor 1,22, Ef 1,14), és mondjuk az Eucharisztiát Krisztus szeretete ~ának. **

Eilers 1932:31. – Eckhart 1946:377. – Pecz 1985. II/1:505. – BL:1950.