Magyar Katolikus Lexikon > Z > zágrábi püspökség


zágrábi püspökség, Dioecesis Zagrabiensis: I. (Szt) László kir. (ur. 1077–95) meghódította Horváto. Száván inneni (a horvátoknak Száván túli) ter-eit, Zágrábban 1093 k. ppséget alapított, melyet az esztergomi érs. joghatósága alá helyezett. Első pp-e, a bencés Duch 32 papot vitt magával, velük szervezte az egyhm-t és vezette be a Cors fr. bencés apátságból származó „ritus Corciensis”-t (melyet 1786: Verhovácz Miksa pp. váltott föl a →római szertartással). 1102: Tengerfehérvárt horvát kir-lyá koronázták Könyves Kálmánt, ezzel a perszonálunióval Horváto. Mo. társországa lett (és maradt 1918. X-ig). – A ~ ter-e Belovár, Pozsega, Varasd és Zágráb vm-re és a 14. sz-tól a Muraközre (Vas és Zala vm. D-i részére) és az ÉNy-i Boszniára (Dubica és Orbász vm., az ozorai és a jajcai bánság pléb-ira) terjedt ki. Pléb-inak száma 1334: a p-i tizedjegyzékben 451; 1501: 459; 1571: 206; 1667: 155; 1771: 261; 1778: 231; 1900: 348; 1944: 385; 1965; 407; 1972: 422. – Ter-e a tör. hódoltság növekedésével zsugorodott. A visszafoglaló háború után a ~é lett a →pécsi püspökség Dráván túli ter-einek legnagyobb része, Ny-Boszniában a korábbi ter-eit visszaszereznie nem sikerült; az ott kiépített r.k. egyh. a banjalukai ppséghez került. – A lit. nyelve alapításától a lat., a 15–18. sz: a tör. elől menekültek között voltak glagolita papok, akik az óegyházi szláv nyelvet használták, amit a pp-ök tiltottak. – 1853: érsekség lett, →zágrábi érsekség – Mpp-ei_ 1093 k.: Duh, 1098?: Bertalan, 1102: Zsigmond, 1103: Manasse; 1113: Fáncsika; 1132: Marcellin; 1142: Verblen; 1156: Gotschald; 1163: Bernát; (1160: Jób?); 1174: Nádasdi Prodán; 1175: Csák Ugrin; 11(90)93: Domonkos; 1205: Gothard; 1215: István; 1225: Buzád nb. István; 1247: Szentgróti Fülöp; 1262: Farkas; (1262: István); 1266: Timót; 1287: Antal; 1289: János; 1296: Bői Mihály; 1303: Gazotti Ágoston; 1322–26: Jakab; 1326: Kaboli László; 1343: Piacenzai Jakab; 1349: Lackfi Dénes; 1349: Vásári Miklós; 1350: Frankó Miklós; 1356: Kanizsai István; 1376: Demeter; 1379: Horváti Pál; (1386: Szerecsen János?); 1395: Szepesi János; 1397: Albeni Éberhard; 1406–10: Scolari András, 1420: Albeni János; 1438: Curzolai Ábel; (1441: Kottrer Pál?, János OFM?) 1442: Zólyomi Benedek; 1454: Monteschiedel Boldizsár; 1455: Döbrentei Tamás; 1447: Csupor Demeter; 1466: Laki Túz Osvát; 1500: Baratin Lukács; 1511: Erdődy János; 1518: Erdődy Simon; 1543: Oláh Miklós; 1548: Gyulai Farkas; 1550: Gregoriancz Pál; 1558: Bruman Mátyás; 1563: Draskovich György; 1578: Monoszlay János; 1585: Heressinczy Péter; 1587: Sztankovácsi Gáspár; 1598: Zelniczey Miklós; 1603: Bratulics Simon OSPPE; 1611: Domitrovics Péter; 1628: Ergely Ferenc; 1637: Vinkovich Benedek; 1643: Bogdán Márton; 1648: Petretics Péter; 1667: Borkovics Márton OSPPE; 1688: Mikulics Sándor; 1694: Szelisevics István; 1704: Brajkovics Márton; 1708: Esterházy Imre; 1723: Branjug György; 1748: Klobusiczky Ferenc; 1751: Tauszy Ferenc; 1770: Paksy János; 1772: Galyuff József; 1787: Verhovácz Miksa; 1829: Alagovics Sándor, 1837: Haulik György (1853: érs.). **

AP 2007. – Kolarić 1995.