Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zöld


Zöld Péter, lófő (Madéfalva, Csík szék, 1727. szept. 21. ker. n. – (Csík)Rákos, 1795. jún. 25.): plébános. – A költészeti és ékeszólástani oszt-t 1743–45: a székelyudvarhelyi jezsuita gimn-ban, a teol-t és bölcs-et a Szebelébi Bertalan-féle alapítvány költségén Kolozsvárt 1748: végezte, ahol bölcs.drrá avatták, vitatémája: „Emelni vagy csökkenteni előnyösebb-e az idegen áruk vámját?" 1748–52: ismeretlen helyen, 1753. VI. 23: (Csík)Rákoson, majd Kisboldogasszonyon kp., 1754–64: (Csík)Szentlélek plnosa. 1762 nyarán az első székely határőrezredet még önkéntes alapon szervezték ez is veszélyezette a régi szabadságjogaikat (adómentesség, vez-ik választása, stb.) 1763 őszétől már törvénytelen kir-i rendelet kötelezte a csíki és háromszéki székelységet a fegyveres szolgálatra. →Bajtay Antal pp. 1763 elején ~t Szebenbe rendelte, mivel a fegyverfölvétel ellen lázított, 10 napig kenyéren és vízen tartották fogva. 1763. I. 7: a →madéfalvi veszedelem után Bajtay mpp. Beke István delnei és Némethi József szentmihályi plnossal együtt Gyulafehérvárra magához rendelte. Amikor Gyulafehérvárt hírét vették, hogy delnei, illetve szentléleki lakásukat kirabolták, hazaszöktek. Bujkálásában IV. 22: húsvétkor 7 szentléleki katona rábukkant ~re, elszökött, de bundája és 74 aranya nélkül. IV. 27: a fitódi erdőben elfogták és Szász János (csík)somlyói esp-hez kísérték. Elszökött, rokona Moldvába, Kománfalváig kalauzolta. VI: titkon visszatért Madéfalvára. Carato az 1. határőrezr. parancsnoka VI. 14: apja házában elfogatta, Csíkszeredába, majd Gyulafehérvárra hurcolták. Az egyh-i bíróság 1765. III. 8: Beke Istvánt lázításért, ~t lázításért és összeesküvésért 4 é. (1 év nehéz, 3 év könnyebb) várfogságra ítélte. VI. 24: elszökött, Moldvában a bujdosó csíki székelyek plnosa lett (öccsét, Jánost, szökevény rejtegetéséért 1 évi fogságra és hivatalvesztésre ítélték). Moldvában Campeniben, Tázlón, Frumószán, Szoloncon, Jánosvölgyében, Ungureniben és Pulbokon élő csángók lelkiatyja. – 1767: a jászvásári misszió főn-e kérésére Carisi Ferenc szerz-sel fölkereste a legkeletibb m. települést, a tatárföldi Csöbörcsököt, ahol 17 év óta nem járt r. k. pap. A 13-14 napos misszióban újra kereszteltek 2512, gyóntattak és áldoztattak 7139 személyt. – Moldova m. falvaiban szerzett tapasztalatairól beszámolt Batthyány Ignác gr. erdélyi pp-nek; Petrás Mihály 1671-től írott Moldvai csángó-magyarok-krónikájáról (mely nem került elő). Ő 9 pléb-t és 60 filiát ismert, megjegyezve, hogy annál több helyen élnek kat. m-ok Moldovában. Tudósított a Dnyeszter melléki m-okról, megállapítva, hogy m. papok nélkül (akkor ott m-ul nem tudó olaszok misszionáltak) az eloláhosítás és vallásvesztés megállíthatatlan. Hadik András gr. (1710–90) erdélyi kormányzó (1764-68) és főparancsnok támogatta a menekültek visszatelepítését; az alkudozásban föltétel volt egyh. rehabilitációja. – 1768. IX: számos bujdosóval együtt hazatért, 1768–88: (csík)delnei plnos. 1780: kezdeményezésére állítottak emlékkeresztet Delnén és Csicsóban a tp., ill. a kpna mellé (ezek 18. sz-i csíki naiv műv., a népi vallásosság és hitelélet jellegzetes alkotásai). 1781: Felcsíkon egyh-i jegyző, 1784: alesp. 1788. X. 4: (Csík)Szentimrén, 1795. III: (Csík)Rákoson plnos, több hónapi betegeskedés után halt meg. – 1753–54, 1795: Rákoson, 1754–64: Szentléleken, 1768–88: Delnén, 1777–95: Szentimrén legalább 1349x keresztelt, 297x esketett, 477x temetett, moldvai és csöbörcsöki küldetést kivéve. – Az ő révén került be a m. tört-i és néprajzi irod-ba a csángó-magyarság. – Kovács Jakab plnos 1978 k. a csíkrákosi tp-kertben emlékművet állíttatott (Ferencz Ernő alkotása). – Írásai: Tamburini, Thomas: Methodus expeditae confessionis libris 5 comprehensa. Tyrnaviae, 1751. – pozsonyi Magyar Könyv-Ház. 1783. 3. szakasz. („Notitia de rebus hungarorum qui in Moldavia et ultra degant”, Zöld Péter levelei a Havasalföldi és egyéb m-okról), ném-ül pozsonyi Ungrisches Magazin (1783) – temesvári Delejtű (1859: A csángó magyarokról ~ levele 1781. VI. 11. Közli Ötvös Ágoston) – Ethnographia. (1998: 1. sz. Utazás Moldvába. Ném-ből ford. Petra-Szabó Gizella. [Közread. és bev.] Domokos Mária: ~ moldvai jelentései) 88

Orbán 1869: 2. köt. (Csík szék) – Beke 1870:180. – Csíksomlyói főgimn. ért. (Csíkszereda, 1906: Balló István: A madéfalvi veszedelem) – Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése 1762-64-ben. Bp., 1908. – Erdélyi Irod. Szle 1927: 7. sz. (Bitay Árpád: ~ egyénisége) – Erdélyi Múz. 1934: 7-12. sz. (Bitay Árpád: Adatok ~ életéhez) – Endes Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csíkmegye) földjének és népének története 1918-ig. Bp., 1938. – Siculus 1942:85. – Vágó Béla: A székely társad. a madéfalvi veszedelem korában. Bukarest, 1957. – Domokos Pál Péter: A moldvai m-ság. Bp., 1987. – Moldvai csángó-m. okmánytár. 1–2. köt. Bp., 1989. – Keresztény Szó 1992. VIII. (Albert Dávid: ~ iskolái) – Honismeret. 1997: 3. sz. (Szőcs János: 270 éve szül. ~)(ebben 1772. V. 11 Emanuel Carato ezr-hez, az 1. székely gyalogezr. parancsnokához, a madéfalvi mészárlóhoz a szentmiklósi egyházközs. nevében és érdekében, s a Gyimeslokon megtelepedett csángók érdekében írott latin nyelvű kérésével, Veres Imre plnos ford-ában)