Zágráb vármegye (lat. comitatus Zagrabiensis; horv. Župa Zagreb): 12. sz.–1918. nov. (1929. jan. 6): közigazgatási terület a Magyar Királyság DNy-i részén, Szlavóniában, a Száva, a Kulpa és az Una középső szakasza mentén. – É-on →Varasd vármegye és →Kőrös vármegye (→Belovár-Körös vármegye) ÉK-en és K-en a török időkig →Dubica vármegye és Szana vármegye majd →Pozsega vármegye, D-en →Bosznia, a horváto-i Korbávia és Modrus vármegye (→Modrus–Fiume vármegye), ill. 1575–1873 (1886): polgárosításáig az osztr. katonai igazgatású károlyvárosi (vagy horvát) végezred ter-e, ÉNy-on és Ny-on Krajna határolta. – Felszínét a Száva és Kulpa közén az Uszkóki-hg. egyik DK-re húzódó láncolata két részre osztotta: az ÉK-i lapályos és termékeny, a DNy-i hegyes és sziklás. É-on a Szlyeme-hg. (1035 m. tszf.) és az Uszkóki-hg. (1051 m. tszf.); D-en a Petrovagora-hg. (507 m. tszf.) és Zrínyi-hg. (615 m. tszf.). A Száva jobb partjának lapálya →Túrmező (horv. Turopolje), a Kulpától É-ra a Pokupje lapály s az ezzel összefüggő Dragonic-erdőség terült el. Fő folyója a Száva, ennek mellékfolyói balról a Solta, Krapina, Lonja, jobbról a Bregana, Kulpa, Sunja és az Una. – Somogy vm. ter-e az Árpád-korban sokkal nagyobb volt mint a hódoltság után. Nemcsak a Balaton és a Dráva között húzódott, hanem a Dráván túli része a Száva vidékéig sőt Zágráb városáig is elnyúlt. Mindenkori urai nyesttel adóztatták lakóit, az 1848-ig a m. szóhasználatban csak tótnak utóbb szlavónnak nevezett nemzetségeket. Árpád unokája Fajsz (?–955[?]) nagyfejed. idején építhették (Zágráb)-Gréc-hegy földvárát. Az Itáliába vezető Zágráb–Aquleia útvonalat, a szövetségeseiket segítő (kalandozó) őseink is használták, de szorosabb kapcsolat csak I. (Szt) László (ur. 1077–95) kir-unk idején alakult ki. Tótország (Szlavónia) 1083-tól számított m. ter-nek. A zágrábi várispánság a korai Árpád-korban a somogyi várszervezethez tartozott. I. (Szt) László kir. a Kapela-hegységtől K-re eső, →Szlavóniának nevezett részen, 1093: megalapította a →zágrábi püspökséget a Gréc-hegyen (v. Grics-hegyen), ott települt annak legrégibb része az un. Felsőváros. I. (Szt) István (ur. 997–1038) m. kir. koponyaereklyéjének egy része a pps-ség birtokába került. E pp-ség Szt István tiszt-re emelt első tp-ának 1095-1116: fölszentelésekor az eredeti koponya-ereklyetartót megbontották. Ispánságként a 11. sz. végén függetlenedett Somogyvártól, ispánja az 1220-as évektől szerepel a forrásainkban. Önálló egyh-i szervezete, a zágrábi főesperesség az 1090–95 k. alakult, eredetileg csak a Szávától É-ra fekvő ter-ekre terjedt ki, határát később D felé kiterjesztették, így magába olvaszthatta a környező várispánságokat. A ppség esperességeinek kiépítése egyidejű Maróca, Oklics, Gorica, Dubica (1197: kerületként, 1249: vm-ként említették) és Orbász, utóbb Szana kir-i ispánságokéval, ezekből folyamatosan a vm-k szervezésével. – Könyves Kálmán (ur. 1095–1116) horvát kir-lyá választása, 1102 után fokozatosan lett Zágráb a m. kirság horvátok lakta ter-einek közp-ja. A (zágrábi) Felsőváros a város É-i részén a Gréc-hegyen (162 m. tszf.) épült, magas kőfalakkal volt övezve, a Medvedzsák-völgye választotta el a tőle K-re, alacsonyabb dombon épített Káptalanvárostól (Kaptol); mely Zágráb legtovább, kőfalakkal kerített része volt (3 nagy kőkapuját 1850–55: bontották le). – 1217 nyarán a II. András (ur. 1205–35) vezette keresztes sereg Zágráb mellett Topuskón és Bihácson át vonult Spalatóba, ahonnan velencei hajók szállították őket a Sztföldre. András kir. a hadjárat végén a zágrábi szegyh-nak a hagyomány szerint egy a betlehemi gyermekgyilkosságban megölt gyermek ereklyéit ajándékozta. – 1225: Béla kir-fi kiváltságokat adott Petrinja telepeseinek, mint IV. Béla (ur. 1235–70) Zágrábból 1241. V. 18: kért segítséget a IX. Gergely p-tól és II. Frigyes ném-róm. cs-tól, IX. Lajos fr. kir-tól és IV. Konrád ném. kir-tól, eredménytelenül. (II. Frigyes elfogadta a segítségért fölajánlott hűbéri hódolatot, de nem segített, ezért IV. Ince p. 1245: föloldotta Bélát a hűbéri eskü alól). 1242: a mongolok Zágrábot a szegyházzal együtt földúlták, de a kir., kivonulásuk után, XI. 16: sz. kir. várossá és a szlavón hg-ek székvárosává tette. A kápt-t a pp. fenhatósága alatt hagyta, s az évszázadokig harcban állott a Felsővárossal. Elrendelte, hogy a zágrábi telepesek a szomszédos gréc-hegyre költözzenek és meghatározta városi kiváltságaikat. Megerősítette a szamobori hospesek kiváltságait is, amelyeket még 1240 k. a kir. öccse, Kálmán (†1241) tótországi (szlavóniai) hg-től kaptak. 1252. IV. 24: a Gut-Keled nb. István horvát-szlavón bán a kőrösi (Kőrös vm.) telepeseinek a (zágrábi) gréc-hegyi telepesek kiváltságait adta. 1255: a Száva és Kulpa folyók közötti Túrmező lakói IV. Bélától kapták kiváltságaikat, s mint nemesek a jobbágyfölszabadításig kiváltságos ker-et alkottak (ispánjuk 1848. IV-ig a m. ogy. alsó tábláján is helyet foglalt). – 1278. V. 26: a Gut-Keled nb. Miklós horvát-szlavón bán megerősítette a zágrábi várjobbágyok kiváltságit, a város a kk-ban Tótország (Szlavónia) pénzverő helye volt. – 1301: az Árpád-ház kihaltával a zágrábi városrészek közti ellenségeskedés folytatódott. I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) kir-lyá koronázása után a kápt. a trónviszály megszüntéig Endre tótországi (szlavóniai) hg pártján maradt. – Nemesi vm-vé a 14. sz. első negyedére alakult; 1333: kelt első önálló vmi kiadású oklevele. 1334. VIII. 9: kihirdették a zágrábi kápt. összeáll. végzéseit, az alapokmány tartalmazta a káptalani isk. szabályzatát is (1354: kibővítve a zágrábi krónika megörökítette a zágrábi ppség alapítását s az eseményeket a honfoglalástól 1354-ig). 1356. XI. 4: I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) Kapronca (Kőrös vm.) mezővárosnak Zágráb város kiváltságait adományozta. Zágrábban és környékén 1374, 1382. harmadszor és utoljára 1645: pestisjárvány pusztított, a legutóbbi megtizedelte Zágráb lakosságát. 1385. X. 23: a m. trónkövetelő Durazzói (Kis) Károly nápolyi kir. Zágrábba érkezett (XII: Budára ment, Mária kirnő lemondása után, XII. 31: Székesfehérvárt megkoronázták; 55 napig uralkodott) 1387. VI. 4: Frangepán János elfoglalta →Palisnai János aurániai perjeltől Novigrád várát, kiszabadította a fogoly Mária kir-nőt (ur. 1382–95), akivel férje (Luxemburgi) Zsigmond (ur. 1387–1437) Zágrábban találkozott; VII–VIII: a kir. csapatai megtisztították Szlavóniát a lázadóktól. 1396–97: valóságos polgárháborút vívtak a polgárok és a knk-ok, a zágrábi pp. 1397. I. 8: az egész Gradìc sz. kir. várost nagy egyházi átokkal sujtotta; a békét Zsigmond kir. állította vissza. 1422: újra kitört az ellenségeskedés. – A tatárdúlás után épített várai, melyek a tör. betörések ellen védték: Bisztrica (1275–95: még Maróca vm-ben), Blagaj (1290 előtt); Brumen (1327 előtt); Császárvár (1399 előtt, Zagoria vm); Hrasztovica (1248–92); Kosztel (1247–70 Zagoria vm); Krupa (1283 előtt); Lipovec (1242–51); Medvevár (1248–52); Osztrozsác (1346 előtt); Otok (1283 előtt); Ozal (1278 előtt); Pedalj (1347 előtt); Szamobor (1272 előtt); Szokol (1395 előtt); Szomszédvár (1287 előtt); Zelna (1275–97 előtt); Zriny (1328 előtt); Zselin (1293 előtt). – 1467. VIII. 6 után I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) elismerve a zágrábi egyházi nemesek kiváltságait, mentesítette őket a kir. kincstár adójától, ezen jogokat 1470. III. 20: megerősítette. 1469: a Száva jobbpartjáról, a tör. portyázók elől a városba menekülők megrémítették a knk-okat, akik az árkokkal és facölöpökkel védelmezett Káptalanvárosból a Felsővárosba menekültek. A Száva áradása miatt a tör. támadás elmaradt, a knk-ok kieszközölték a kir-nál, hogy a Káptalanvárost kőfalakkal erősíthessék meg, amit 1476-ig föl is építettek. – 1481. II. 2: a szlavóniai rendek zágrábi tart.gyűlésén Guti Országh Mihály nádor és Ecsedi Báthori István országbíró erdélyi vajda kir. biztosként fő- és jószágvesztésre ítélték Thúz Osvát zágrábi pp-öt és laki Thúz János szlavón bánt, mert 1472: az összeesküvő Janus Pannonius pécsi pp-öt menekítették. IV. 24: Mátyás kir. megkegyelmezett az elítélteknek. 1491. VI: Korvin János hg. seregei visszafoglalták a Miksa római kir. csapatai megszállta Zágrábot s több szlavóniai várat. II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) javára tett koronázási szerződésben megkapta apja birtokait, egész Zagoriát, Zágráb, Medvevár, Lukavec, Szamobor, Jasztrebarszkó várakat és uradalmakat valamint Zengget. – A 15–16. sz. fordulóján Mo-ról Itáliába irányuló marhakeresk. jelentős része a Kanizsa–Légrád–Zágráb–Karlovac–Zengg vagy Szádvár (Buccari, Bakar) útvonalon bonyolódott. A szaporodó tör. támadások miatt a 16. sz. elején 2 másik, marhahajtó útvonal is népszerű lett: az egyik Kanizsától Légrádon, Kaproncán (Koprivnica), Krizevcin, Zágrábon, Novo Mestón (Rudolfswerth) és Lozon (Laas) át vezetett Postojnáig (Adelsberg); a másik Kanizsán keresztül Nedelicen és Ormoson (Friedau), ill. Varasdon át érte el Ptuj (Pettau) városát, ahonnan Celje[Cilli], a Trojanerpass-hágó, Ljubljana (Laibach) és Gorizia (Görz) érintésével jutott ki a tengerhez (Portogruaro, Latisana). E városok a Habsburgoktól árumegállító jogot és vámmentességet kaptak, ezért a 15. sz. közepétől fokozatosan az ottani polgárok váltak az itáliai m. marhakivitel fő közvetítőivé és haszonélvezőivé, csökkentve a zágrábiak jövedelmét. – Nagyobb földrengéseket az 1502., 1506., 1530., 1586., 1590. években, (majd 1880. XI. 9.) jegyeztek föl. 1514. VII. 19: a parasztháború zavarait kihasználva Bálint szíjgyártó és István ötvös vezetésével Zágráb lakói föllázadtak a kápt. ellen – csatlakozott hozzájuk Medvevár népe is – a kápt. és a Szt István szegyh. javait elrabolva hazatértek. 1526: a ppi Felsőváros I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526–64), a kápt. és Frangepán Kristóf bán I. (Szapolyai) Jánost (ur. 1526–40) támogatta. A pozsonyi ogy. után 5 nappal 1527. I. 6: Dombrón (Kőrös vm.), a tótországi (Kőrös-, Varasd és ~i) rendek Jánost fogadták el kir-ukúl. I. Ferdinánd Thurn Miklós tábornoka 10.000 ném. és sp. zsoldossal 1529. VII. 13–IX. 8: a kápt-t 53 napig sikertelenül ostromolta. – 1527: Zágrábban (1537: Fiumében) horv. nyomdát alapítottak (1603–96: nem létezett horv. nyomda, 1696 állítottak újból). A tör-ök betörései alatt a két ellenséges zágrábi városrész egymással szövetkezve védekezett a közös ellenség ellen: a kápt-t és a szegyh-at falakkal vették körül. 1544: a Kulpa Szávába ömlése közelében építtette a zágrábi kápt. Sziszek (Sissek, Sisak) várát. A 16. sz. első felében ~ DK-i ter-e a tör-nek hódolt, nagyobb, ÉNy-i része a horv. államiság központjává vált. Horváto. rendjei utolsó önálló gyűlésüket (a szabor-t) 1558. VII: tartották a ~ D-i részén fekvő Sztenicsnyákon ezután a mindvégig Mo-hoz tartozó, de tart-i önkormányzatú Tótorsz. (Szlavónia; Zágráb, Kőrös és Varasd vm) rendjeivel együtt gyűléseztek és vitatták meg Zágrábban, vagy Varasdon közössé vált „országaik” legfontosabb kérdéseit. A Gvozd (Kapela)-hegység és az Adria partvidéke közötti, tengermelléki Horváto. túlnyomó része a tör-nek hódolt, a maradék ter-en az 1530-as években megkezdődött a későbbi horv. végvidéki főkapitányság első pillérének, a Bihács központú ún. régi horv. végeknek (alte kroatische Grenze) a kiépítése. Az oszmán hódítással a kk-i Horváto. nemességének és lakosságának többsége É–ÉK-re, az (osztr.) krajnai és a (m.) tótorsz-i (szlavóniai) ter-ekre menekült. A leglényegesebb változást az jelentette, hogy a betelepülő, birtokot és a igazgatási hivataltokat szerző, nagy számú horv. nemesség egykori hazájának nevét szinte „felhúzta” előbb ~ D-i, utóbb É-i ter-eire is. Ezzel magyarázható, hogy az 1550-es évektől a korábban kizárólag Tótorsz. (Szlavónia) részének tartott ~ Kulpától D-re fekvő részét egyre gyakrabban Horváto-nak jelölték. 1577: parancslevelében Habsburg Rudolf (ur. 1576–1608) egy birtokügy kapcsán kijelentette, hogy a vm. D-i részét „ez időben Horvátországnak hívják”. 1567: Sziszek vár fölépítéséhez Zágráb vm. jobbágyságát, 1581: Szamobor váréhoz a város lakosságát kirendelték, akiknek a vásárjuk helyét s a várost is tisztán kellett tartani. 1579. VII. 13: Habsburg Károly főhg. a Korana torkolatánál a vár építésekor annak alapjaiba 900 tör. rab fejét is befalaztatta, e körül épült Károlyváros (Karlstadt, Karlovac), melybe állandó katonaságot telepített. – 1588: a sz. kir. városok védelmi jelentőségét bizonyította, hogy a varasdi szaboron már Zágráb mellett Varasd és Kőrös város követei is részt vettek. 1591. VIII: Sziszek környékén Hasszán boszniai beglerbég, Erdődy Tamás horvát bán Boszniában portyázott. Hasszán az évtizede birtokolt Petrinja közelében várat épített, mely mellett 1592. VII. 19: serege szétverte Erdődy Tamás horvát bán csapatát. 1593. IV. 12: a szlavón rendek zágrábi gyűlésén kiderült, hogy 2 év alatt a tör. 26 várat foglalt el és 35.000 embert hurcolt rabságba. VI. 13: Hasszán boszniai pasa kb. 22.000 fős csapatával Sziszek ostromához kezdett, de VI. 22: a fölmentő sereg elűzte; ezzel az ütközettel kezdődött a →tizenötéves háború, melyben VIII. 24: a tör. Sziszek várost elfoglalta. 1594. VIII: Miksa főhg. szlavóniai sereggel visszavívta Petrinja és Sziszek várát a tör-től, akik 1594. és 1598: sikertelenül ostromolták Károlyvárost. 1596: Achmed vezérelte kb. 30.000 sereg sikertelenül ostromolta a 350 katonával védekező Petrinját, a fölmentésre érkezett Draskovics Iván bán elűzte az ostromlókat. ~ főispánja a 17. sz: a mindenkori vicebán. – 1607 pünkösdjén a jezsuiták 300 tanulóval nyitották meg első zágrábi gimn-ukat (az 1. oszt-tól lat-ul oktatttak, utóbb ennek a mintájára szervezték Fiuméban, Varasdon, Pozsegában és Eszéken a gimn-ot). amelyet 1622: teol., 1662: fil., 1724: jogi okt-sal egészítettek ki. A gimn. után kvnyomdát és kvkereskedést állítottak, mely a város más kvnyomdáit és kvkereskedéseit háttérbe szorította. Az 1625: 61. tc. a zágrábi nagyprép-ot, aki egyidejűleg auránai perjel is volt, továbbá Szlavónia (Regni Slavoniae) egy követét a m. felső tábla tagjai közé sorolta. – 1645: ~ben pestisjárvány pusztított és Zágráb városának a nagyobbik része leégett. 1653. XII: Erdődy Imre gr. varasdi főipán fölkelt jobbágyai szétverték a főispán csapatát; ezután a sziszeki határőr katonák csatlakoztak a lázadókhoz. 1657: Károlyvárosban új bástyákat építettek. – A Habsburg örökös tart-ok védelmében szervezték meg e vidéken a vend-horvát főkapitányságot, majd Károlyváros lett a horvát-szlavón -határőrvidék egyik központja (~ D-i részén állították fel a szluini, az 1. és 2. báni ezredet). 1663. X. 11: Zrínyi Péter gr. Károlyváros közelében szétverte az Új-Zrínyivár elfoglalására küldött tör. csapatot. A (zágrábi) Felsővárost 1645: a döghalál pusztította, csaknem egész Gradìc a külvárosokkkal és a Káptalanváros nagy része elhamvadt s a legnagyobb és legszebb tp-ok, a szegyh. és a Szt Márk-tp. súlyosan károsodott. 1674: a tűzben Felsővárost (Gradìc) a Szt Márk-tp-mal együtt több kár érte mint a többi városrészt, 1706: a tüzet sikerült megfékezni. 1693: a jezsuita koll. rektorát a szabor örökös tagjává választotta, amivel eddig csak a pálos perjeleket tisztelték meg. – 1712. III. 15: Esterházy Imre zágrábi pp. indítványára a szabor kimondta, hogy az orsz. uralmát mindenkor az örökölje, aki Ausztria, Stájero. és Karinthia fölött uralkodik. 1740: az osztrák örökösödési háború előtt szervezett 5 főhadparancsnokság egyikének székvárosa Zágráb. 1747: tavaszán-nyarán az aszály ~ben a szántást lehetetlenné tette. – 1753-ig a varasdi határőrvidék felállítása óta ~ Kőrös vm-vel egyesített ter-e a Drávától majdnem a tengerig ért, végighúzódott egész Horváto-on. 1753: Kőrös vm. önállósításakor ~től elvették a Lonja balpartján fekvő ter-eit. 1754: az elrendelt katonai összeírás (újoncozás) és Mária Terézia (ur. 1740–80) kir-nő látogatására készülő urak túlzó követelései 1755. I: a varasdi generalátusban föllázították a határőröket, akik Ljubojevics kapitányukkal Szeverinben agyonverték tisztjeiket, majd a Kalnik-hg falvaiban, a határőrökkel azonos jogokat követelő parasztokkal Zagorjétől Zágrábig 20.000 főre szaporodva pusztítottak. II: Ravenben a föllázadt parasztok (akiknek a földesúr len helyett csepüt osztott fonásra) legyilkolták uraikat, a Raffay, Kassner, Jellašić kúriákat fölgyújtották, a jezsuita s a ppi javakat sem kímélték. kb. 20.000-en Kušic Mihály vezetése alatt Zágráb ellen nyomúltak. A megtorláskor Rauch vicebán katonái válogatás nélkül gyilkolva a parasztokat, mindenüket elrabolták. A kir-nő gr. Althan Mihály cseh udvari kancellárt küldte ki biztosul. Rauch és Raffay alispánt elmozdították állásaikból, 1756: a parasztok úrbéri terheit szabályozták; Althan reformjavaslatai alapján a főispánokat ezután nem a bán, hanem a kir-nő nevezte ki. – 1758: éhinség volt ~ben. 1767. VIII. 1–1779. VIII. 14: Horvát-, Szlavón- és Dalmáto. részére külön horvát tanács működött Szerém, Pozsega, Verőce, Varasd, Kőrös és ~ vmi hatáskörrel; eltörlésekor visszakerültek a m. →Helytartótanács hatáskörébe. 1776. II. 14: a M. Kir-sághoz Mária Terézia visszacsatolta a Magyar Tengerpartot, ebből lett →Szörény vármegye, mely az egykori Vinodol vm. ter-ét foglalta magában s Fiume volt székhelye. A kikötőváros követelte, hogy válasszák el Szörény vm-től, így lett önkormányzat (separatum corpus coronae). Ekkor kezdték Károlyvárostól Fiuméig és Szádvárig (Buccari-ig) a Karolina-út építését, (addig a gyakori lejtők miatt csak lovon, öszvéren hordhatták az árukat); ennek folytatásaként a Károlyvárost Zágrábbal összekötő utat. 1777: Károlyvárost Mária Terézia sz. kir. várossá tette. – 1783. XI. 1: Pesten, Pozsonyban és Zágrábban II. József (ur. 1780–90) papnev. szemin. létesítését rendelte el. 1784: kezdődött a ném. nyelv hivatalos közigazgatási nyelvvé tétele a lat. helyett, amit ~ is elutasított. 1785. III. 18.–1790. III: II. József (ur. 1780–90) közigazgatási rendelete a vm-k önkormányzatát megszüntetve, Mo-ot (Erdély nélkül) 10 ker-re és cs-i biztosok irányította járásokra osztotta. A reformmal létrehozott, Zágráb központból igazgatott 10. zágrábi kerület magába foglalta Kőrös, Pozsega, Szeverin, Varasd, Zala és ~-ket. A bíróságoknál a m. jog helyett új, ném. írott törv-t alkalmaztak, s a katonatisztek segítségével a kataszteri fölmérés is megtörtént. – 1785–87: a népszámláláskor Zágráb sz. k. város 419 házában, 576 családjában, 2939 fő élt, ebből 47 pap, 188 nemes, 57 tisztviselő, 176 polgár, 3 paraszt, 77 polgár és paraszt örököse, 378 zsellér, 293 egyéb, 322 a 17é. aluli fiú; Károlyváros sz. k. városban 532 házában, 652 családjában, 3044 fő élt, ebből 23 pap, 9 nemes, 41 tisztviselő, 323 polgár, 230 polgár és paraszt örököse, 329 zsellér, 100 egyéb, 317 a 17é. aluli fiú. – II. József halála után visszaállították az eredeti közigazg-i beosztást. 1801–12: a Privilegizált M. Csatorna és Hajózási Társ. megépítette a Sziszek–Károlyváros közötti Ludovika-útat. 1805: a fr-k megszállták Dalmáciát; XI. 28: a horvát tart.gyűlés a kir-nak írt föliratban kérte, hogy az 1805: 4. tc. m. nyelvű törv-ek kiadása helyett Horváto-ban tartsa meg a lat. nyelvhasználatot, 1806. II. 28: a kir válasza: a m. nyelvű törv-ek nem csorbítják a horv. tart. jogait. 1809: a fr. Marmont tábornagy a Velebitnél is harcolt az osztr. sereggel. IV: fr. biztatásra a boszniai tör-ök megrohanták Cetin várát; de további előnyomúlásukat Vrhovac Miksa pp., báni helytartó a horv. nemesi fölkeléssel megakadályozta. V. 21: a gospici csata után Marmont ostromolta Zengget és Fiumét, s bár Knezevic tábornok Záráig nyomta vissza, csakhamar előnyomúlt és egyesült I. Napoleon (ur. 1804–15) fő seregével. 1809. X. 14: a schönbrunni békében Fro. megszerezte a horv. vm-ket a Száváig. Ezeket Provinces Illyriennes névvel Fro-ba kebelezték, s 1809–13: egy Laibachban székelő kormányzó alá rendelték. ~ 108 mf ² ter-ét 31,26 mf ²-re (28,94 %-ára) zsugorították. A fr. Illyria 7 tartományra oszlott; közéjök tartozott a Croatie civile (Károlyváros, Fiume és a Quarnero szigetei) és a Croatie militaire (székhelye Gospiæ). Fro. határa a Szávánál egészen közel került Zágráb kapujához, mely a Habsburgoké maradt. A fr. Illyriában csak a legfőbb állásokat viselték fr-k, a többi hivatalokban horv-ok szolgáltak; bevezették a fr. törvkvet (a Code Napoléon-t), utakat (pl. a Lujza-út) építettek, isk-kat nyitottak, eltörölték a robotot, nemesség és a papság, kiváltságait, a céheket föloszlatták. A hivatalos nyelv a fr. és a horvát, a tengermelléken az olasz is volt. A horv.–fr. hadsereget (állt a horv. ezredekből, az illyr ezredből és horv. huszárokból) 1812: az Oroszo. elleni hadjáratban bevetették. 1810: Marmont 6000 emberrel 12 nap alatt kiverte a törököt Cetin várából, Bihács elfoglalásával békés szomszédságra kényszerítette őket. 1813. IV: a bosnyákok újra megtámadták Cetin várát, de Jeanin fr. tábornok elűzte őket. A Száván innen ~ben szigorúan őrizték a határt, a magánleveleket fölbontották és az útleveleket a rendőrség szigorúan megvizsgálta. – Napóleon bukásakor 1814. VIII: Radivojevic tábornok ellenállás nélkül szállta meg a fr. Illyriát, határőrvidék visszaállították úgy, mint azelőtt volt, de a polgári részek 1814–22: Laibach székhellyel mint Osztrák-Illyria egy kormányzat alatt maradtak. A hazai hivatalnokok helyét a ném-ek foglalták el; rendőr uralmat vezettek be, a tartománygyűlést (szabort) nem hívtak össze. A horv. rendek tiltakoztak ez ellen, fr-k megszállta ter. nemessége megtagadta a kivánt esküt. 1822: helyreállították az alkotmányt és a fr. foglalás előtti vmi szervezetet. – 1813: Zágráb sz. kir. városban (kb. 17.000 fő), a 31,26 mf ² ter. többi települését 62.000 (vagy 41.000) mind r. k. vallású lakos élt. 1814. XI. 1: a bécsi kongr. után határait visszaállították. 1825: az újoncozáskor ~ a 3. parancsra sem engedelmeskedett, a kir-i biztosok hajtatták végre. 1827: Zágrábban zeneisk-t nyitottak, amelyet a főpapság és a főurak támogatásával zeneegyes-et tartott fönn. 1861: orsz-os int-té, 1891: konzervatóriummá szervezték (épületét 1894: kibővítették). – 1829: a 2 sz. kir. város Zágráb 1368 házában (10.941 r.k., 191 g. kat., 11 prot., 117 izr.) 11.290 fő és Károlyváros 526 házában (5261 r.k., 742 g.kat., 12 prot., 11 izr.) 6026 fő, Jaszka, Merkopail, Ravna Gora, Verbovszko és a legnépesebb mezőváros, Szamobor [361 házában 2266 r. k. lakos], 1259 falujában és 428 pusztáján 300.589 fő élt. – A horv. nemzetiségi mozgalom a fr. megszállást követő németesítő önkényuralom ellenzékiségét, az orosz propaganda pánszlávizmusát s az udvari kamarilla megosztó, alattomos izgatását hordozta. A m-ok ellen verseiben uszító Ljudevit Gaj-t (1809–72) tartották e mozg. vezérének, s az 1832: Károlyvárosban „Magyarokká legyünk-e?” c. névtelen röpirat szerzőjének (mely 1 év alatt 3 kiadást ért). 1833: Zágrábban kiadták (Domoljub Horvatovics álnéven) a tót Jan Kollár: Sollen wir magyaren werden? pánszláv munkáját. 1835: építették a horv. nemz. színházat, s Ljudevit Gaj megindította illír mozgalmi lapját a Novine Hrvatske-t (1836. I. 1–: Ilirske Narodne Novine). Célja a délszlávok irod-i nyelvvel való egyesítése; hogy a „stokav”-beszéd „ijekav”-tájszólását használják. A délszlávok lakta orsz-okat Karintiát, Görcöt, Isztriát, Krajnát, Stájero-ot, Horváto-ot, Tóto-ot, Dalmáciát, Raguzát, Boszniát, Montenegrót, Hercegovinát, Szerbiát, Bulgáriát és D-Mo-ot egy délszláv birod-ban: Új-Illyriában kívánta egyesíteni. Eszméi az ifj. s a papság körében terjedtek, ezzel együtt a gyűlölet is minden ellen, a mi m., ellenségességüket a szabadelvű reformokat elutasító osztr. kormányzat szította. 1836: amikor az ogy. (csak Mo-on) a m. nyelvet hivatalos nyelvvé kivánta tenni, követeik ellene szavaztak. 1838: Zágrábban horv. nyelvű nyomdát, Varasdon és Zágrábban illír olvasóköröket alapítottak. 1840: ~ ogy. követeit utasították, ellenezzék a m. nyelv jogkörének tágítását s megvalósítását. A bécsi kormány az illír pártot fölhasználta a m-ok s a reform-mozgalom ellen. Sziszek szabadalmas mezőváros lett. 1841: Zágrábban Horvát–Szlavón Gazd. Egyes-et, XII. 9: Pejacsevics János gr. elnökletével horv–m. kaszinót alapítottak. 1843. IV. 10 ~ közgyűlése ogy-i követeit az önálló horv. helytartótanács fölállításának követelésére utasította. IV. 22: Haller Ferenc gr. horv. bán Zágrábban nem volt hajlandó megnyitni a szabort, mert Túrmező tömegesen megjelent nemesei a m. párt többségét biztosították; IV. 24: a túrmezeiek eltávolítása után az illír pártianak a bán megnyitotta a gyűlést. 1843. IX. 21: ~ közgyűlése a vm-knek küldött körlevelében önálló horv-szlavón helytartótanácsot, közigazgatásban a horv. nyelv bevezetését kívánta. XII. 9: a ~ közgyűlésére igyekvő küldöttek 2 halottat eredményező összecsapásában az illír pártiak kiűzték a horv-m. párt tagjait Zágrábból. 1845. II. 26: ~be adminisztrátort neveztek ki. VII. 28: ~ tisztújításán a horv-m. párt győzött; a választás másnapján az illír pártiak és a katonaság összecsapásában 17 ember meghalt. V. Ferdinánd IX. 14: elrendelte, hogy a horv. tart.gyűlésen csak azok szavazhatnak, akiket a bán meghívott. IX. 25: a horv. tart.gyűlés elfogadta a kir. leiratát, a Joszipovics Antal túrmezei gr. vezette horv-m. párt eredménytelenül tiltakozott e határozat ellen. X. 9: a tart.gyűlés elfogadott reformtervében a vmi közgyűlésén csak a báni meghívottak vehettek részt, a túrmezei nemeseknek csak egyetlen közös szavazatot hagytak. 1847. VIII. 20: ~ közgyűlése az általa törvénytelennek tartott tart.gyűlésre nem küldött követeket. 1848. III. 25: L. Gaj kezdeményezésére összehívott horv. nemzeti gyűlés 30 pontos föliratában Horváto., Szlavónia, Dalmácia, s a határőrvidék egyesítését horv. felelős kormány kinevezését és a horv. közigazg. nyelv bevezetését kérte. A Batthyány-kormány IV. 16: Joszipovich Antalt nevezték ki ~ főispánjának. Az IV. 16: kinevezett Josip Jellašić horv. bán, a jobbágyfölszabadítás hatására terjedő nyugtalanságra hivatkozva a rablók, gyújtogatók és lázítók (illyr pártot elutasítók) ellen Horvát-Szlavóno. ter-ére rögtönbíráskodást vezetett be. Propagandája azt hirdette, hogy az illyrektől kapott jogokat a m-ok el akarják venni, a robotot vissza akarják állítani, csak m-ul szabad beszélni, stb. IV. 22: bezáratta a zágrábi m. kaszinót, a m. lakosság kimentésére VI. 2: Csány László kormánybiztost nevezték ki, a m. kormány bánt tárgyalásra Pestre hívta, de azt Jellašić visszautasította. VI. 5: Zágrábban megnyitotta a horv. tart.gyűlést, melyen a szerb Rajasic g. kel. érs. iktatta be bánnak Jellašićot, a zágrábi és diakóvári r. k. pp. és az 5 vm főispánja nem ment el a beiktatásra. – 1849: elszakították ~től a Vrbovsko - Zavrsje vonaltól Ny-ra eső darabját, melyből, Fiuméval és a M. Tengerparttal egyesítve, Fiume vm. lett. 1850–60 között osztr. közig, alatt állt. Ez a ter. 1860: az önkényuralom bukása után sem került vissza a vm-hez. 1850: a Határőrvidéket külön osztr. tartománynak nyilvánították. 1850: a ppségnek érs-séggé való emelésekor a Felsővárost, a Káptalanvárost és Újfalut Zágráb sz. kir. várossá egyesítették. 1854: a politikai beosztás Szeverin vm-t ~hez csatolta a megszüntetett Kőrös vm-nek egész alsó ker-ét és a felsőből is Vrbovec, Gradec környékét, valamint Pozsega vm-ből ennek különálló darabját, a kutinai uradalmat. – 1860: épült a D-i Vasúttársaság steinbrück–zágráb–sziszeki vonala, Horváto–Szlavónia legrégibb vasútja. 1860. XII. 5: az uralkodó a horv. nyelvet „országos nyelvnek” ismerte el, a horv. ügyek intézésére az állammin-ban horv. udvari biz-ot szerveztek. XII. 10: Zágrábban megalakították a Horv. Tud. és Műv. Akad-t. – 1868. V. 20: J. Jellašić halálának évfordulóján Zágrábban tüntetők a horv. nemzeti kir-ság programját hirdető jogpártot éltették. XI. 17: 30. tc. a horvát-m. kiegyezés rendezte a Horvát-Szlvónia Mo-hoz való közjogi viszonyát: e szerint egy áll-i közösséget alkotnak, de Horvát-Szlavóno. külön ter., melynek lakosai külön pol-i nemzet, az államközösségben belügyeiben „saját törvényhozással és autonom kormányzattal bír”. Ekkor É-on Varasd vm. és Stájero., K-en Kőrös és Belovár vm., D-ről az ogulini-szluini és a báni (végezred) ker-e, Ny-on Krajna és Fiume vm. határolta ter-e 4076 km². 1869: lakói Zágráb 20.402 fő; Károlyváros 11.182 fő; Sziszek 4273 fő; Petrinja 3761 fő; ~ 16 járása 204 önálló és 620 kapcsolt közs-ében (856 településén) össz. 261.124 fő. – Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. ~ céheinek említése (10 helységben): Gorica 1846: vegyes; Jaska 1841, 1846: vegyes; Károlyváros 1828: kalapos, selyemfestő, kelmefestő, 1828: irhatímár, szűrharisnyaszövő, tímár, 1828: mészáros, szappanfőző, 1828: vegyes (építővel), 1828: vegyes (kárpitossal), 1830: szíjgyártó, 1846: vegyes (kováccsal); Szamobor 1825: kalapos, 1827: csizmadia, 1827: gombkötő, 1827: tímár, 1831: vegyes (építővel); Szentiván 1838: vegyes (csizmadiával). Sziszek és Topolovác 1838: vegyes; Zágráb 1466, 1480: nyerges, szíjgyártószűcs, 1466, 1582, 1620, 1818: varga (cipész), 1519: ötvös, 1521: kardkészítő, kovács, lakatos, sarkantyúkészítő, 1646, 1661: gombkötő, 1712: csizmadia, 1712: szabó, 1741, 1818: asztalos, esztergályos, orgonakészítő, üveges, 1748, 1818: kalapos, 1758, 1840: takács, 1778: tímár, 1779: borbély, fürdős, parókakészítő, 1818: molnár, 1825: pék, 1827: ács, cserepező, kőfaragó, kőműves, 1829: borbély, hajfodrász, 1829: vegyes (kováccsal), 1834: mészáros, 1835: kereskedő (kalmár); Zágráb és környéke 1846: szíjgyártó, tímár; Zágráb nova villa 1819: asztalos, esztergályos, lakatos, üveges, 1842: szabó, 1848: szűrharisnyaszövő; Zágráb vm. egésze 1781: vegyes). – 1873. I. 19: megalakult a Zágrábi Iparmunkások Egylete; X. 23: megnyitották az áll-i építésű Károlyváros–Fiume vasutat, ezzel a közvetlen összeköttetést Bp–Fiume között. 1873: a →Határőrvidék megszüntetésekor ~ megkapta a polgárosított Sziszek várost, de a Sljeme és a Krapina közötti közs-eket átcsatolták Varasd vm-hez, azok csak 1886: kerültek vissza. ~ elvesztette még Bosiljevo és Szeverin közs-eket, melyek az új Modrus-Fiume vm-hez csatoltak. Belovár vm-ből megkapta a korábban Kőrös vm-hez tartozott Bregi és az egész báni ker., a volt 11. ezred ter-éből Pozsegához csatolt Jasenovac és Krapje kivételével, végül az ugulin-szluini ker-ből a volt szluini ezred 2 különálló darabját (Sichelburgi kerület-ből Kalje és Sasice politikai közs-et s Marienthal közs-et) és főtömbjével, Svarca politikai közs-et. Zágráb (67 km²) that. jogot kapott. Korábban önállók voltak: Károlyváros, Petrinja, Kostajnica és Sziszek városok is. – 1874. X. 19: a zágrábi Ferenc József Tud.egy., hittud-i (az érs-i szemin-ban elhelyezve), bölcs-i és jogi karral, 101 tanárából 46 ny. r. tanár 1047 hallg-t oktatott. Az egy-i kvtár Krselic Boldizsár Ádám knk, horv. törtíró kv- és kézirat-gyűjtem-éből keletkezett, amelyet 1777: az akad-ának hagyományozott, s ami adományok révén gyarapodott. A horv. nemz. múz. kvtárának az egyetemibe kebelezése után 100.000-nél több köt-ből állt. – Sziszek sz. kir. városi rangot kapott. X: a zágrábi szocialista munkások kiadták a szerb Radnicky Prijatelj és a ném. Arbeiterfreund c lapjaikat, szerk-ségükben és az Iparmunkások Egyletében 1875. VI: a rendőrség házkutatást tartott, amit 1884. IV. 6: megismételtek. – 1877 óta Zágrábban államköltségen fönntartott bábaképző-int., siketnémák és vakok int-e létezett. Árvaházakat is állítottak a saját vagyonukból, Zágrábban Buzimi Jellašić Ede br. és Eszéken Huttler, Kohlhofer és Monsperger ottani polgárok; ezen int-ekben iparosokká nevelték az árvákat. A zágrábi és pozsegai érs-i árvaházakból az orsz-os gimn-okba jártak a növendékek. – 1880: ~ lélekszáma 390.661 fő (Zágráb 29.218; Károlyváros 11.886; Sziszek 5529; Petrinja 4478 fő), ekkor Zágráb és Sziszek sz. k. városa a 204 önálló és 620 kapcsolt 101 népisk-jában oktattak. 1880. V. 30: Zágrábban a pénzügyi tisztviselőknek m. nyelvtanf-ot indítottak. 1883. VIII. 14-15: a horvát jogpárt tiltakozott a pénzügyi hatóságok épületein elhelyezett m. föliratú címertáblák ellen; VIII. 26–: Varasd és ~ben ált. m-ellenes tüntetéseket szervezett, ami a volt báni határőrvidéken (ahol m. befolyás nem volt) fegyveres lázadássá fajult. – 1890: lélekszáma 445.510 fő (Zágráb 38.472; Károlyváros 12.467; Sziszek 6129; Petrinja 4691 fő). Zágrábban és Petrinjában a tanítóképzőhöz internatusokat állítottak, az irgalmas nővérek Zágrábban tanítónőképzőt nyitottak. Pakracon és árolyvárosban g. kel. tanítóképzőben is oktattak. A zágrábi nőiparisk. mintaint-nek számított (szabást, fehérnemű-varrást és piperekészítést, szőnyegszövést, hímzést és festést tanítottak) az 1898/99: tanévben 600 tanulónak. A zágrábi irgalmas nővérek nőiparisk-ja a műipart, főleg a hímzést ápolta; míves miseruháikat kiállításokon is bemutatták. 1895. X. 10–16: a kir. zágrábi látogatásakor a horv. egy. hall-k m.ellenes tüntetést rendeztek. – 1900: lélekszáma 477.740 fő, ebből 1598 m., 469.954 horvát és szerb (Zágráb 61.002, ebből 2805 m.; Károlyváros 13.154; Sziszek 6632; Petrinja 5020). 1907. X. 9: Zágrábban több ezren tüntettek az ált. titkos választójogért, amit XII. 12: ált. sztrájkkal próbáltak kierőszakolni. 1908. I. 15: Zágrábban tüntettek az újonnan kinevezett Rauch Pál br. horvát bán ellen, VIII: nagyszerb agitáció miatt 53 szerbet tartóztatak le. 1909. III. 3.–X. 5: a „felségárulási” perükben 31 főt 5–12 é. börtönre ítéltek, 22 vádlottat fölmentettek. – 1910: ~ ter-e 7145 km², 87.466 lakóházában 512.675 fő élt; anyanyelv szerint: 2040 (0,4 %) m., 1558 (0,3 %) ném., 112 tót, 8 oláh, 15 rutén, 386.522 (75,39 %) horvát, 118.661 (23,15 %) szerb, 6098 (1,19 %) egyéb; vallása: 387.214 (75,53 %) r. k., 7133 (1,39 %) g. kat., 205 ref., 193 ev., 118.787(23,17 %) g. kel., 1447 (0,28 %) izr., 35 egyéb. Zágráb that. jogú városban 4501 házban 74.703 fő, ebből 4028 (5,39 %) m., 4458 (5,97 %) ném., 123 tót, 22 oláh, 46 ruszin, 59.348 (75,09 %) horvát, 3897 (5,22 %) szerb, 5160 (6,53 %) vend, 1212 (1,53 %) cseh, 329 olasz, 131 lengyel, 126 bolgár, 58 fr.; Károlyvárosban 1724 házban 14.992 fő, ebből 320 (2,13 %) m., 412 (2,75 %) ném., 1381 (9,21 %) szerb; Sziszeken 1044 házban 7545 fő, ebből 567 (7,51 %) m., 261 (3,46 %) ném., 545 (7,22 %) szerb; Petrinján 825 házban 5127 fő, ebből 55 (1,07 %) m., 121 (2,36 %) ném., 683 (13,32 %) szerb) Ter. 7145 km², népsűrűsége: 72 fő/km²; m-ul beszélt 4259 (0,83 %) fő, a 6 é. fölüliek közül írni-olvasni tudott 170.522 fő. 1899–1913: 53.382 fő kivándorolt [ebből 43.424 (81,4 %) horvát, 9805 (18,4 %) szerb] – 1918. X. 5–6: Zágrábban megalakították a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsát, mely független, délszláv áll. alakítását követelte. X. 29: a szabor bejelentette Horváto., Szlavónia és Dalmácia független áll-má alakítását és elvi csatlakozását a közös szlovén, horvát, szerb áll-hoz; a hatalmat a horvát Nemzeti Tanácsra ruházta, amelynek a helyi katonai tanácsok még az nap hűséget fogadtak. Ezzel a m-okkal közös kir-ság (államközösség) s egy időre a horv-ok önkormányzata is megszünt, a Szerb-Horvát-Szlovén kir-ság része lett, amit 1920. IV. 4: a →trianoni béke törvényesített. 1929. I. 6: a kir-i diktatúra bevezetésétől az ország neve →Jugoszlávia lett, a közigazg. átszervezéskor ~ ter-ét a szlavóniai vm-kel együtt a Zágráb székhelyű Száva-bánságba osztották. 88

Magda 1819:535. – Nagy 1829. II:119. – Palugyay Imre: Túrmező oklevelekkel kísért jogtört. ismertetése. Pest, 1848. – Pesty 1880. II:509. – Csánki 1891:60. – Hadtört. Közlem.1894:264. (Hugyecz Antal: Eggenberg Rupert jelentése Ernő főhg-hez a sziszeki csatáról, 1593. VI. 24.) – Edelényi-Szabó 1928:704. – Barta–Fekete Nagy 1973:355. – Az első mo-i népszáml. 1960:218. – Céhkataszter. 1975. II:388. – Fügedi 1977. – Bak 1997:128. – Fons 2002:1/3. sz. (Sahin-Tóth Péter: A velencei m. marhaexport válsága a 16–17. sz. fordulóján egy fr. forrás tükrében); 2003: 2. sz. (Pálffy Géza: Egy fontos adalék tört-i földrajzunk és közigazg.-tört-ünk históriájához: az 1558. évi horvát–szlavón közös ogy. meghívólevele) – (52.

sz. térkép)