Wegenstein gyár, Wegenstein Lipót és Fiai Orgonagyár, 1893–1948(1970): →Wegenstein Lipót alapította Temesvár-Erzsébetvárosban a Püspök u. 9. sz. alatti telken. A gőzerőre berendezett gyár orgonákat és harmóniumokat készített, az 1890-es években 9 segéddel dolgozott. 1896: a milleneumi kiáll-on bemutatott, barokk stílusú orgonájáért (III/30), mely a temesvár-belvárosi plébtp-ba került, nagy érmet kapott. A ~at 1911: elektromos gépekkel újították fel. Az I. vh. után Erdély, Máramaros, Kőrösvidék és Bánát különböző felekezetű egyhk-einek (Ploesti, Braila, Galati, Turnu-Severin, Cernauti, Radauti) épített orgonákat és harmóniumokat, a moldvai csángó-magyar vidékre is szállított új orgonáiból. – 1921-: Wegenstein Carl Lipót és Fiai Orgona- és Harmóniumgyár cégjelzéssel látta el a gyárában készült hangszereket. 1926: társtulajdonosaként maga mellé vette három fiát, Richárdot (Temesvár, 1886. jún. 10.–Uott, 1970. márc. 24.), Józsefet (Temesvár, 1894. márc. 4.–Uott, 1930. jún. 14.) és Viktort (Temesvár, 1901. jún. 9.–Uott, 1964. okt. 23). 1934: Richárd vette át a gyár vezetését, Viktor mint zongorahangoló önállósult. – A bukaresti Szt József-szegyh-ban 1930: épült hangszer sikere következtében nagyszámú megrendelést kaptak Bukarestből, ill. több moldvai és havasalföldi egyházközségtől. A gyár létszáma ekkor kb. 50 főre emelkedett. – A ~nak két virágkora 1906–12 és 1936–42. Kezdetben a romantikus hangzású orgonáit mechanikus és pneumatikus szerkezetben valósította meg, 1930-: áttért elektropneumatikusra. A hangszerek szerkezetében alkalmazta a transzmissziót és a multiplex rendszert is. – A ~ működése folyamán több mint 400 új orgonát épített, melyekről 1909 és 1913: adott ki jegyzéket, de hangszereit nem látta el opus-számmal. Az 1937: kiadott jegyzék csak ref. orgonákat tartalmaz. – A ~ 1944: szüntette be új orgonák készítését. Hivatalosan, törvényszéki határozat alapján 1948: államosították és egy közeli textilgyárhoz csatolták. Ezután Richárd a szomszédos kis műhelyben folytatta tovább az orgonák javítását és hangolását egészen haláláig, 1970-ig. – A ~ kitüntetései: 1896: Bp., Millenneumi Kiállítás nagy érme; 1901: Makó, Ipari és Gazd. Kiáll. nagy díszoklevele; 1902: Versec, Ipari Kiáll. díszoklevele. – Nevezetesebb hangszerei: 1896: Temesvár, Belvárosi Plébániatemplom (III/30); 1903: Szeged, zsinagóga (II/21); 1908: Temesvár, Székesegyház (III/45); 1931: Csíksomlyó, Kegytemlom (III/35). So.F.

Wegenstein Lipót és Fia Orgonagyárosok Temesvár. Kimutatás az 1893. év óta épített új orgonákról. Temesvár, 1909., 1913. – Uaz: Ref. egyházak részére épített új orgonáink. Uo., 1937. – Kat. Egyh. Zeneközlöny 1912. XI. 9. – Brandeiss, Josef–Geier, Luzian: Banater Orgeln und Orgelbauer. H.n., 1975. – Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Szeged–Bp., 1982. – Metz, Franz: Te Deum Laudamus. Bucuresti, 1995. – Dávid István: Műemlék orgonák Erdélyben. Kolozsvár–Bp., 1996. – Mándity György: Vajdasági orgonák. H.n., 2002. – Babócsay Antalné Wegenstein Magdolna dokumentumai – ifj. Wegenstein József 1993. jún. 12-i levele Weikersheimből.