Magyar Katolikus Lexikon > V > veszprémi Gizella-kápolna


veszprémi Gizella-kápolna: egykori palotakápolna, É-ról csatlakozik a barokk palotához. – Az utca felől a ~ 1772: készült, 1938 és 1995: átalakított ny-i homlokzata tűnik szembe. A féloszlopokkal tagolt, váltakozóan világos és vörös színű kősorokkal kiképzett homlokzatot timpanon zárja. Az alatta levő képmezőben a felirat: MEMORIAE BEATAE GISELAE SACRUM (Boldog Gizella emlékének szenteltetett). – A kétszintes ~ a pp-i palota és a nagyprépost háza között fekszik, ennek alapján egyházi alapításúnak vélhető. Ezzel szemben sokan királynői kpnaként tartják számon, mert a pp-i palota helyén állott középkori palotáról feltételezik, hogy 1313 (a veszprémi pp-i és várispáni tisztség egyesítése) előtt királyi-királynői palota volt. A kérdés eldöntésében a kápolna elnevezése sem ad támpontot, mivel eredeti védőszentje nem ismeretes. Amikor a 18. sz: először említik, Szt György-, v. Szt Imre-kpnának nevezik. Noha Koller Ignác pp. a visszaépíttetett kápolnát, ill. oltárát „az értünk keresztre feszített Krisztus Urunk” tiszt. sztelte, a 18. sz. végétől a ~ elnevezés használatos, arra emlékezve, hogy a pp-i szegyh. építtetője első királynénk volt. – A ~ba néhány lépcső vezet lefelé. A jelenlegi téglaburkolat szintje megegyezik a 13. sz-i járószinttel. Az egyhajós tér a diadalívnél kissé beszűkül, innen folytatódik az egyenes záródású szentély. Ebből balra kőkeretes ajtó nyílik a dongaboltozatos sekrestyébe. A sekrestye d-i falában kis falfülke van. A k-i fal sík felületét mindössze egy résablak töri meg, amelyet a 17–18. sz: elfalaztak, helyette a DK-i sarokban nyitottak új ablakot. A szentély és sekrestye közötti falszakasz szépen faragott kváderkövekből, a sekrestye többi fala törtkőből épült. A szentély D-i falában 1770 k. készült átjáró vezet a pp-i palotába. – A szentély és a hajó keresztboltozattal van fedve. A boltozati bordák metszéspontját zárókövek díszítik. A szentély záróköve bizánci módon áldásra emelt kezet, a diadalív záróköve hátranéző és keresztes zászlót tartó bárányt (Agnus Dei) ábrázol. A két boltszakaszú hajó további záróköveinek motívumai: koszorúval övezett, farkába harapó sárkány, bogyós gyümölcsű levélkoszorú, végül levélkoszorúval körbefont rozetta. A zárókövek közül csak az utolsó előtti tartozik az alsó kpna boltozatához, a többi máshonnan való, bordacsatlakozásuk ugyanis körte tagozatú. A bordákat akantuszleveles konzolok, valamint kehely formájú levéldíszes gyámkövek tartják, de a DNy-i sarokban levő gyámkő szintén nem az alsó kápolnához tartozik. Az építészeti tagozatok, faragványok zöme festett, részben márványt utánoznak, részben geometrikus mintázatúak. A 18. sz: behelyezett bordadarabok festetlenek. – A ~ é-i falát apostolokat ábrázoló freskók díszítik. A három falmezőben 2–2 életnagyságú apostolfigura áll márványutánzatú sávon. A bejárathoz legközelebb álló apostolpárt a 18. sz: átfestették, eredeti színhatásuk így nehezen értékelhető. A másik 4 ap-t ábrázoló freskó rosszabb állapotban van, de a csekélyebb átfestés miatt az eredetihez közelebb álló hatást nyújtanak. Értéküket a művészettörténeti kutatás így is hazánk legjelesebb 13. sz-i freskói közé teszi. Fontosságukat növelte, hogy az 1981: folytatott ásatás a padlózat alatt a hajó d-i és ny-i faláról a 18. sz: levert freskók töredékeit találta meg, melyek részint apostol-, részint Jézus Krisztus- és Szűz Mária-ábrázolások voltak. – A ~ 1981. é. kutatásakor a freskótöredékeken kívül számos, a kpna 18. sz-i történetét is megvilágító épületrész került napfényre. Így a palota, a bejárati ajtó alatt egykor az utcára vezető lépcső, az északi falban egy befalazott nyílás, mely a nagypréposti ház pincéjébe nyílott, valamint a falazott csatorna. – Mindez arra utal, hogy 1709 előtt, amikor a korai palota még a várkapitányé volt, az akkori nagyprépost „elbirtokolta” a török után gazdátlanul maradt kpnát, majd járószintjét a sziklafelszínig 1,6 méterre lemélyítette, házának pincéjéből ajtót nyittatott, az utca felé lépcsőt készíttetett. – Az akkor még eredeti, 13. sz-i boltozatos alsó kápolnát így lemélyítve borospincének használta, ahol a kispapok jövedelmét jelentő bort tartották és árusították. – A még álló emeleti részt 1723–25: Esterházy pp. javíttatta meg, majd 1749: Biró Márton készíttetett fölé új tetőt. A ~ tulajdonjoga és használata feletti vita 1766-ig tartott, amikor Koller Ignác pp. az új palota építése érdekében a kpna ter-ét is pp-i tulajdonná nyilvánította és utasítást adott a régi palotaegyüttes teljes lebontására. Ennek során a kpna k-i, d-i és ny-i falát és a boltozatok mintegy 4/5-ét (az é-i falra támaszkodó boltváll-sávot meghagyva) elbontották. Az é-i falat természetesen állva kellett hagyni, mivel az egyben a nagypréposti ház zárófala is. A bontási munkálatok során verték le a ~ érintett falain lévő freskókat és építették meg a szentély alatt átvezető kanálist. Mindez azonban felháborodást kelthetett (elsősorban a felszentelt épület „megszentségtelenítése”, de a szabad ég alá került freskók, „szentképek” miatt is), ami Koller pp-öt és Fellner Jakab építészt a koncepció megváltoztatására késztette. A pp. 1769: a p-nak írt levelében már azt jelentette, hogy Veszprémben egy „újonnan felfedezett ősi kápolnát” restauráltatott. Fellner a hiányzó falakat téglából visszaépíttette, a hiányzó boltozati bordákat újrafaragtatta, és ismét beboltoztatta a kápolnát. Ekkor kerültek jelenlegi helyükre a máshonnan származó boltozati zárókövek is. Ugyanekkor restaurálták az é-i falon megmaradt apostol-freskókat, a hiányzókat pedig újra megfestették. A szentély k-i falában barokk ablakot, a ny-i falban új bejáratot nyitottak. A ~ba oltár került (ettől kezdve naponta volt benne szentmise). A bejárat fölött latin feliratos kőtáblát helyeztek az alábbi szöveggel: „Ezt a kápolnát, amelyet a hagyomány szerint Boldog Gizella, Szt István első apostoli király felesége alapított, és amely sokáig elhagyatva feküdt, nagymányai Koller Ignác veszprémi pp. régi alakjába és fényébe visszaállította, s az értünk keresztre feszített Krisztus Urunk tiszteletére az oltárt 1772. április 10-én felszentelte.” – A ~ köv. restaurálása 1937–38: történt: eltávolították a barokk freskókat és oltárt, Deéd Ferenc restaurátor megtisztította és konzerválta a középkori freskókat. Új oltárt készítettek, felette kis gótikus résablakot alakítottak ki, levették a timpanon feletti Koller-féle szöveges kőtáblát, helyére a ma is látható festett feliratot készítették, a bejáratra kovácsolt vasrácsot helyeztek az 1938-as Szt István-évre utaló szöveggel. – 1995: ismételt kutatás és restaurálás kezdődött a felső kpna részleges helyreállítása és bemutatása szándékával. Ez az újra megromlott állapotú freskók megóvását célozva, a kpna jobb szellőztetésére irányult. Újra kiemelték a padló alatti feltöltést, vasbeton födémet helyeztek a padló alá, újabb bejárati ajtót és ideiglenes, a felső kpna maradványait takaró bádogtetőt készítettek. A végleges megoldás azonban nem valósult meg. – A felső kápolnából tehát csak az ideigl. bádogtető miatt nem látható diadalív-oszlopköteg, az egykori hajóboltozatot tartó faloszlopköteg maradt fenn az é-i falban, valamint a szentély és a hajó három boltozat szakaszát szegélyező homlokív-kősor. A századok óta szabad ég alatt álló kőfaragványok azonban nagyon megrongálódtak. Ma alig vehetők ki a diadalívet tartó oszlopfejezet gazdag növényi díszítésében levő sárkányfigurák. Valamivel jobb állapotban maradt fenn a hajóboltozat terhét tartó faloszlop fejezete, amelynek bimbós-leveles faragványai jobb minőségű kőből készültek. – Az 1981-es kutatás során a kpna é-i falában előkerült az emeleti sekrestye háromkarélyos záródású kőkeretes ajtaja és ismertté vált a sekrestye ny-i fala, melyen a homlokív tanúsította, hogy az emeleti sekrestyét is kő dongaboltozattal fedték. Az emeleti sekrestyét az é-i falon kívüli (a nagypréposti házba eső) részleteiben előkerült csigalépcsős tornyon át lehetett megközelíteni. Ugyanez a kutatás tárta fel, hogy a felső sekrestye felett egy további szint is létezett: a szentélybe gótikus kőkeretű ajtó nyílott. Rendeltetését, más irányú kapcsolatait nem sikerült felismerni. Talán értékőrző (depositorium) vagy magán-imádkozóhely (oratórium) volt. A felső kpna eddig ismertté vált építészeti tagozatai, faragványai díszesebbek, gazdagabbak az alsóénál. Nyomokban ennek falán is maradtak fenn freskók. A kpna szentélye és a sekrestye közös falának k-i folytatásában ismertté vált egy vízvetős fedlapú támpillér is, mely a hegy sziklaperemére támaszkodott. Ehhez épült egy, a várhegy szélével párhuzamos fal, mely maradványa alapján korai kő várfal v. a kpnához tartozó épület k-i fala lehetett.  Ba. L.–Ba. P.

Beke, Christophorus: Historia diplomatica almae dioecesis Vesprimiensis. I–III. Kézirat. 19. sz. közepe. (Veszprémi Érseki Könyvtár). – Békefi.1907. – LukcsicsPfeiffer 1933. – Korompay. 1957. – Gutheil 1977. – Építés- Építészettudomány 1983/15:273 (Kralovánszky Alán: Újabb adatok a veszprémi Gizella-kápolna középkori és újkori építéstörténetéhez.) – Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Valter Ilona. Bp., 1993. (Sedlmayr János: Veszprém, Gizella-kápolna felső szintjének helyreállítási terve.) – – Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Sopron, 1996:219. (Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben. 1766–1938.) – TKMK 650. Bp., 2000. (Kralovánszky Alán: Veszprém. Gizella-kápolna.) – Tanulmányok Tóth Sándor 60. születésnapjára. Szerk. Rostás Tibor–Simon Anna. Bp., 2000:61. (Rostás Tibor: A veszprémi úgynevezett Gizella-kápolna épülete a 13. században.) – BalassaKralovánszky 2006.