Magyar Katolikus Lexikon > V > veszprémi érsekség


veszprémi érsekség: főegyházmegye a Dunátúlon. –  A „nagykiterjedésű és szépfekvésű” →veszprémi püspökséget II. János Pál p. 1993. V. 30: megosztva megalapította a →kaposvári egyházmegyét, és Veszprémet érsekséggé emelte. Suffr-a a szombathelyi és a kaposvári egyhm. – Somogy m. összes pléb-ja, Baranya m-ből Kétújfalu, Nagydobsza, Somogyapáti, Somogyhárságy, Tolna m-ből Attala, Zala m-ből Belezna, Galambok, Gelse, Homokkomárom, Magyarszerdahely, Miháld, Miklósfa, Murakeresztúr, Nagybakónak, Nagykanizsa I–IV., Nagyrada, Nagyrécse, Orosztony, Pölöskefő, Újudvar, Zalakomár, Zalamerenye, Zalaszabar, Zalaszentbalázs, Zalavár a kaposvári egyhm-hez került. – A →székesfehérvári egyházmegyéhez kapcsolták Fejér m-ből Balatonbozsok, Dég, Enying, Lajoskomárom, Lepsény, Mezőkomárom, Mezőszilas, Szabadhídvég plébániákat. – 2007: a főegyhm. ter-e 6920 km2; határai a kaposvári, székesfehérvári, győri, szombathelyi egyházmegyék; 468.000 lakos, ebből 303.000 r.k.; esperesség 8, pléb. 180, főegyházmegyés pap 115, ebből aktív szolgálatban 98, nyugdíjas 15, főegyházmegyén kívül szolgál 2, főegyházmegye területén szolgáló más egyházmegyés pap 3, szerzetes pap 11, állandó diakónus 12, papnövendék 16, világi hitoktató 89. – Érsekei: Szendi József, 1997: Márfi Gyula. So. L.–Kr. L.