Magyar Katolikus Lexikon > V > velencei patriarkátus


velencei patriarkátus, Venezia, Venedig, Venecia: olasz patriarchátus. – Előzménye az Olivolo szg-en 774: alapított püspökség. Amikor a dózse a Rialto-szg-re költözött és fölépült 832–883: a Szt Márk-baz., e ppség jelentősége megnőtt. Szegyh-a a Szt Szergiosz és Bakhosz, később a Castello szg-i Szt Péter-tp. volt. Ezért az egyhm-t a 11. sz. végétől Olivolo-Castellóinak nevezték, a gradói érsekség suffr-a  volt. Mivel a gradói érs. székhelye gyakran a Rialto-szg-en volt, joghatósági súrlódások támadtak Olivolo-Castello és Grado között. Emiatt V. Miklós p. 1451: megszüntette az Olivolo-Castello egyhm-t és a gradói címet átruházva, 1457. X. 8: megalapította a ~t. Suffr-a Caorle, Chiogia és Torcello. Első pátr-ja 1451: Justiniani Szt Lőrinc. Utóda 1456: Maffeo Contarini, bev. a római rítust. – 1591–1642: újjáépítették a Castellói Szt Péter szegyh-at. 1808: a Szt Márk-baz. lett a ~ szegyh-a. 1818: érs-ség. Suffr-ai: Adria-Rovigo, Belluno-Feltre, Chioggia, Concordia-Pordenone, Padova, Tarvisio, Verona, Vicenza, Vittorio Veneto, Udine. – 1800: a S. Giorgio Maggiore-tp-ban volt a konklávé, amely VII. Pius p-t megválasztotta. – A ~ pátriárkája volt Szt X. Pius, B. XXIII. János és I. János Pál pápa, 1820: Pyrker János László. – 871 km˛-en 2007: 370.726 l, 355.897 h, 128 pb, 240 ep, 156 szp, 30 ád, 212 sz, 687 szn, 84 ni, 45 ki-e volt. **

LThK 1933. X:527. – AP 2007:9.

Velencei Szent Márk székesegyház, San Marco: a →velencei pátriárkátus székesegyháza. – 829: Alexandriából Velencébe hozták Szt Márk evangélista testét, aki a hagyomány szerint Aquileia első pp-e és a velenceiek ker. hitre térítője volt. A dózse, I. Giovanni Participazio már a köv. évben saját kpnájaként kezdte építeni az első Szt Márk tp-ot, melyet 832: szteltek föl. Berendezése és díszítése 883: készült el. – 976–78: a IV. Candianus dózse elleni lázadásban a tp-ot tűz elpusztította. (Szt) I. Pietro Orseolo dózse 3 hajós baz. formájában négyezeti kupolával újjáépíttette. Ekkor készült a ~ kriptája. – 1063: a tp-ot részben bizánci építészek a konstantinápolyi Apostol-tp. mintájára megnagyobbították: kereszthajót és 2 újabb mellékhajót építettek, a főáhajót Ny felé meghosszabbították, s ezzel az alaprajz négyzetbe írt görög keresztté változott. 1071–84: minden boltozati szakaszt kupolával fedtek be, így alakult ki a ~ 5 kupolája, és a téglából épített falakat mozaikkal kezdték borítani. A padozat burkolása után 1094: fölsztelték a ~t. A homlokzatot a lombard-román építészetre jellemző vakárkád sor díszíti. A főhomlokzat felső része a 13. sz. közepén, az oldalhomlokzatok 1250 u. épültek. 1350 k. magasították a kupolákat. A ~ belsejét és a homlokzatot díszítő mozaikok a 11–13. sz: készültek. – A kereszteshadjáratok során Konstantinápoly bevétele után 1204: márványt és műalkotásokat hoztak a baz-nak: a négy lovat (eredetileg qaudriga volt Konstantinápolyban a lóverseny téren), a Nikopoia-ikont, a →Pala d’Oro zománcképeit (az egyiken Szt László kir. leánya, Iréné/Piroska látható), ereklytartókat, kereszteket, kelyheket (2009: a ~ kincstárában). 1265: készült a Szt Alipius-mozaik. 1343–54: épült a keresztelőkpna és a Szt Izidor-kpna. 1394: Jacobello és Pier Paolo dalle Masegne megépítette az ikonoszázt és megfaragták a szobrait. 1400 k. formálták meg a homlokzatot. A 15. sz. első felében toszkán szobrászok (Maestro Nicolo, Pietro Lamberti, vsz. Jacopo della Quercia is) a homlokzat szobrain, firenzei művészek a ~ mozaikképein dolgoztak. 1486: az apszis köré építették a sekrestyét. 1504–21: az előcsarnok jobboldalán megépítették a Szt Zénó-kpnát (benne van Giambattista Zeno bib. síremléke ércszobrokkal), ami elzárta a laguna felőli főbejáratot. 1529: Sansovino  megerősítette a ~ falait és kupoláit. 1607: a főoltártól jobbra és balra kialakították a Nikopoia- és a szentségi oltárt. – 1807: a ~ a velencei pátriáka szegyh-a lett. Itt őrzik Szt Márk ereklyéit. – A ~val szemben, a tér másik oldalán áll a 99. m. magas Campanile. A 14. sz. végén fa harangtorony helyére építették, loggettával (Sansovino, 1540), 4 bronz-szoborral és ércajtókkal (1750); oldalt van az óratorony két, ércből készített óriási alakkal és híres óraművel; az É-i oldalon Daniele Maninnak, a közt. 1848-as diktátorának oroszlánokon nyugvó szarkofágja. A harangtorony 1902: összeomlott, eredeti formájában építették újjá. **

LThK 1933. X:529. – ML IV:658.