Magyar Katolikus Lexikon > V > velencei béke


velencei béke, 1179. júl. 24.: Miután I. (Barbarossa) Frigyes ném. kir. (ur. 1152–90, cs-ként 1155–90) és III. Sándor p. (ur. 1159–81) követei Anagniban megegyeztek, Velencében személyesen találkoztak és kibékültek. A p. visszakapta mindazt, amit a háborúskodás során elvesztett, a cs. elismerte felségjogait az egyh. államban, a →Mathild-örökségben; a p. törvényesnek ismerte el a skizma alatti egyh. kinevezéseket. Megfogadták, hogy egymást mint atya és fiú segítik és tisztelik. A lombardiai városokkal s a szicíliai kir-lyal fegyverszünetet, majd Konstanzba 1183: békét kötöttek. Mivel igényeit mindkét fél fönntartotta, a ~ valójában csak a küzdelem második részét zárta le, s éppúgy csak fegyverszünetet jelentett, mint a →wormsi konkordátum. T.E.

Mika 1900:399.