Magyar Katolikus Lexikon > V > vasművesség


vasművesség: a vas feldolgozásának mestersége (→kovács) és művészete. – A romanika és a gótika öntöttvas-művességének Eu-szerte fennmaradt, Mo-on főleg a Felvidékről ismert emlékei jórészt tp-kapu-vasalások (egyes esetekben igen gazdag kialakítású pántok, kopogtatók, zárak), sztségházak ajtajai, tp. rácsok, gyertyatartók. A vaspántokkal és lemezekkel teljesen beborított ajtók szép, 14. sz. példája a rudabányai tp-ból a miskolci Hermann Ottó Múz-ba került. A reneszánsz és barokk stílusú emlékanyagban már többségben vannak a világi célú tárgyak, de díszes tp. ajtó- és ablakrácsok, sztélykorlátok is készültek. Különösen dekoratív hatásúak az ajtót, fülkét imitáló, D-ném. hatásra a 17. sz. közepétől elterjedt perspektívikus rácsok. A kovácsoltvas sírkeresztek virágkora a 17–18. sz. volt, az emlékek jórészt áldozatul estek az időjárásnak. Egyes ter-eken a 19. sz: nagyobb számban készültek öntöttvas sírjelek. L.P.

Pusztai László: M. öntöttvasművesség. Bp., 1978. – Pereházy Károly: Mo-i kovácsoltvas-művesség. Bp., 1982. –: Az eu. kovácsoltvas-művesség. Bp., 1984.