Magyar Katolikus Lexikon > V > vallástörténeti iskola


vallástörténeti iskola: a kereszténységet történeti alapon magyarázó, protestáns szentírástudományi-egyháztörténeti irányzat. – 1886–93: Göttingenben (No.) habilitált biblikusok és egyh-történészek körében született (→Gunkel, Hermann). Rendszerré →Otto, Rudolf  és  →Troeltsch, Ernst dolgozta. A Szentírással kapcsolatban az irodalomkritikával szemben a hagyományt, a kereszténységgel kapcsolatban a dogmatikával szemben népi jámborságot hangsúlyozták. A ~ szerint a kereszténység nem az ÓSz, hanem az apokaliptikus késő zsidóság folytatása és a zsidóságon kívül babiloni és egyiptomi vallási elemeket is magába olvasztott. Sőt Szt Pál és Szt János még a hellénista →gnózissal is kapcsolatot talált, de e szinkretista vonások ellenére a ~ a kereszténységet a legmagasabbrendű vallásnak tekintette. **

LThK 1993. VIII:1057.