🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > vadlúd
következő 🡲

vadlúd: Mo-on több lúdfaj fordul elő, de csak egy, a nyári lúd (Anser anser), a házi libafajták őse fészkel. Rendszerint febr-ban érkezik Dél-felől, a párok rövidesen fészkelni kezdenek. A nád közé épített nagy fészekben a tojó melengeti az 5–6 tojást. Egyedül kotlik, a gunár a közelben őrködik, a kislibákat közösen vezetik. Nyár közepétől a családok, a már önálló fiatalokkal csapatokba verődnek, s nov-ben, dec. elején együtt indulnak Dél felé. – Minden okt-ben nagy csapatokban érkeznek az É-i tundrák felől a nagy lilikek (Anser albifrons) és a vetési ludak (Anser fabalis). A csapatok napközben a legelőket járják, este húznak be a vízre, ahol az éjszakát töltik. Hazánkban több ilyen nagy libagyülekezőhely van, pl. a Dinnyési-Fertő és a tatai Öreg-tó, ahol több tizezer liba pihen éjszakánként. A keményebb fagyokig maradnak, ezután repülnek tovább Dél felé. – Újabban már rendszeres őszi-tavaszi átvonuló a vörösnyaku lúd (Branta ruficollis), melynek már kisebb tiszta csapatai is megjelennek. – Lásd MKL XV:659. (s.v. vadliba) S.E.