Magyar Katolikus Lexikon > V > völgy


völgy (lat. vallis): földrajzi képződmény, két, nagyjából párhuzamos lejtővel határolt, egyik végén nyitott hosszú mélyedés. Gleccser, folyóvíz, szél és földmozgás hozhatja létre. – 1. Az ÓSz a ~ fogalmát mindenekelőtt a gaj (‘szakadék, szoros, szurdok’ jelentésben is), afik (‘patak völgye’; ‘vízfolyás’), nahal (‘patak’, ‘patak völgye’, az arab →vádi megfelelője), emek (‘völgy’, ‘alföld, síkság’) és bikah (‘völgy’, ‘síkság’) szavakkal jelöli. A ~ vízben gazdag (Szám 24,6; MTörv 11,11), csaknem paradicsomi jellegű (vö. 8,7; 11,10), különösen az idők végén (Iz 41,18; Jo 4,18), ezért kitűnő legelő (pl. Ez 34,13), és egyébként is buja növényzetű (vö. 1Sám 17,2.19; Én 2,1). Szántóföldjei Jahvét (Zsolt 65,14), a Teremtőjüket (vö. 104,8) dicsérik. Ugyanakkor a ~ arra is igen alkalmas, hogy területén az ellenfelek összemérjék erőiket (Ter 14,8; Bír 5,15), ebből következően olykor holttestek borítják (vö. Jer 7,31 kk.;19,6) és a siralom helye (Zak 12,11). – 2. A ~ az emberi művelődés színhelye, egyszersmind azonban az emberi gőg melegágya, melyet Isten ítélettel sújt (Ter 11,2–9). Némely isteneket ~ ekben tiszteltek (vö. 1Kir 20,23.25.28), így elsősorban →Baalt (Jer 7,31) a →Hinnom és a →Jozafát ~ében, vsz., mert a vegetáció istene volt. ~ ben zajlik le az eszkatologikus ítélet is a bálványok szolgái fölött (Jo 4,2.12.14: a döntés ~-e). Ha Jahve kivonul ítéletre, lépései alatt kettéválnak a hegyek, ~ek nyílnak, ~ek omlanak be (Mik 1,3 kk.; Zak 14,3–5;. Iz 40,3 kk.). ~ ben vívja meg Jahve eszkatologikus harcát Góggal (Ez 39,1–16). Másfelől a ~ az a hely, ahol Jahve kinyilatkoztatja dicsőségét; itt lesz az idők végén az országa (Iz 41,18 kk.; Zak 14,6–11); enyhe éghajlat és állandó nappali fény fogja jellemezni (14,6.8b.7). A ~ olykor próf-i látomásoknak is színhelye (vö. Ez 3,22-27;. Iz 22,1.5: Hinnom völgye). R.É.

BL:1943.