Magyar Katolikus Lexikon > V > vízjel


vízjel, „mesterjegy”: a kézzel merített →papírok műhely- és mester-„névjegye”. A merítőszitára fémhuzalból készített ~-ábrát erősítettek, minek következtében a papírpépből kiemelt szitán az ábra helyén vékonyabb lett a papír. Fény felé tartva jól kivehető a „mesterjegy” és a merített papírra jellemző bordázat. Sz.V.