Magyar Katolikus Lexikon > V > vérvőlegény


vérvőlegény: Így nevezte Mózes felesége, Cippora a férjét v. a fiát (Kiv 4,25) azután, hogy a fiát sajátkezűleg körülmetélte. A LXX egészen más szöveget tartalmaz. A Biblia (4,26b) a kifejezést a →körülmetéléssel hozza kapcsolatba. Egyébként magának Mózesnek a neve nem szerepel a szövegben, így a jelenlegi szövegösszefüggésből kell kikövetkeztetni. A tört. eredetileg máshova tartozhatott; erre vall az is, hogy csak itt olvasható, hogy Cipporának volt egy fia is (vö. 4,20). De a ‘vőlegény’ nemigen vonatkozhatott Mózesre, hiszen ő a 4. f. szerint már évek óta nős volt. Nyilvánvalóan egy midianita körülmetélési jelenettel állunk szemben; itt a rítus a védelmet célozta a felsőbb hatalmak támadása ellen. A vőlegény szó héb. megfelelője az arab ‘körülmetélni’ és az asszír ‘megóv, megvéd’ szóval függ össze. H. Kosmala az arabból így próbálja fordítani: ‘véresre vágott vagy nekem’. A rítussal tehát arra akarta a felsőbb lényt rábírni, hogy mondjon le a fiáról. G. Fohrer szerint a tört. azt tanúsítja, hogy a felnőttkori körülmetélésről áttértek a gyermekkori körülmetélésre. A tárgyalt részletnek a jelenlegi helyére kerülését azzal is összefüggésbe lehet hozni, hogy a fáraót Jahve elsőszülötte megölésével fenyegette meg (4,23). R.É.

BL:1916.