Magyar Katolikus Lexikon > V > véka


véka (lat. modius, quartale, ném. Vierteil): hazai alkotású száraz →űrmérték, nagyobb dongás faedény negyedeként önállósult gabonamérték. – Okl. m-ul először 1397: említi. Erdélyben, a Partiumban, a Felvidéken, a Felső-Duna mentén használták. 10,0–46,5 kg búza nagyságú. 42 alegység közül a budai ~ a 17. sz-ig 10,07 kg, attól 1730-ig 14,42 kg, majd 23,35 kg, az erdélyi ~ 1823-ig 16,35 kg, majd 28,28 kg, a kassai ~ 1630-ig 14,55 kg, 1715-ig 17,46 kg, majd 23,28 kg búza nagyságú volt. Hasonlóak voltak a fertály, kvartále, szapu néven Mo. más tájain (16,3–150,4 kg búza nagyságban) használt mértékek. – A Szentírásban Mt 5,15: szerepel (értelmetlen a mécsest ~ alá tenni ). B.I.

Bogdán 1991. – BL:1912.