Magyar Katolikus Lexikon > V > végszükség


végszükség: 1. erkölcsileg a →beszámíthatóságot csökkentő, esetleg meg is szüntető körülmény a →hetedik parancsolat területére tartozó, →tulajdonnal kapcsolatos cselekmények esetében. – 2. A polgári jogban nem büntethető, aki a saját, illetve a mások személyét v. javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, v. a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. – Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora v. nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből v. menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. – A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség v. a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében. Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége. V. G.