Magyar Katolikus Lexikon > V > végrehajtó


végrehajtó (lat. exactor): az egyházjogban fölhatalmazott személy törvény, rendelet, ítélet, végzés tudtuladására és érvényesítésére. A fölhatalmazás származhat illetékes hatóságtól (pl. adó~) v. magánszemélytől (→végrendeleti végrehajtó). A ~ gyakran →tartozást hajt be. – A Szentírásban a törvény tiltotta a kölcsön behajtását ~ által (Kiv 22,25). Izraelben a hivatalos ~ jelenléte az idegen elnyomás jele volt (Iz 3,12; 14,2.4; Zak 9,8). Lk 12,58: az irgalmatlan igazságosság képe. **