Magyar Katolikus Lexikon > V > végrehajtás


végrehajtás (lat. exsecutio): 1. 1. a magyar polgári jogban az állam kényszerítő intézkedései által történő jogérvényesítés, jogkövetés. – A jog érvényesülését ált. az önkéntes követés jellemzi, végső soron azonban az állam kényszerítő ereje juttatja érvényre a jogot pl. a közigazgatási és a bírósági ~-sal, amelyek nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek (pl. önkormányzatok, adóhatóságok, rendvédelmi szervek) határozatait érvényre juttassák, e határozatokon, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket az adósoktól behajtsák. Ezért a bírósági ~ fontos szerepet tölt be az igazságszolgáltatásban. – a) A bírósági végrehajtás polgári nemperes eljárás, az egyedi vagyoni ~ egyik útja. Az eljárás keretében az adós egyes vagyontárgyait külön vonják ~ alá, ellentétben a felszámolási eljárással, amely az adós vagyonát a maga egészében ragadja meg, és fordítja az adós tartozásainak kielégítésére. A bírósági ~t mint vagyoni ~t ellentétben a büntetésvégrehajtással a vagyoni kényszer jellemzi: az adós vagyoni jogait korlátozzák, majd az ilyen joga megszűnik; egyúttal a vagyoni jogot a kötelezettség teljesítésére fordítják. – b) A közigazgatási ~t közigazgatási szervek - illetőleg közigazgatási feladatot is ellátó más szervek - folytatják le, c) a közvetlen ~t pedig olyan szervek, amelyek sem bírósági, sem közigazgatási szerveknek nem tekinthetők. Közvetlen ~ esetén kizárólag az adóst megillető pénzösszegből hajtható be a követelés. Ilyen ~ra jogosult a Munka Törvénykönyvének megfelelően a munkáltató az őt megillető egyes követeléseknek az adós munkabéréből és egyéb járandóságából való levonása révén. –  A hatósági eljárásban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket) meghatározott feltételek fennállása esetén állami kényszerrel is el kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen. Az állami kényszer e törvény keretei között elsősorban a kötelezett vagyoni jogait, kivételesen személyes szabadságát is korlátozhatja. A kötelezett személye elleni kényszercselekményt - a végrehajtást foganatosító szerv intézkedése alapján - a rendőrség hajtja végre. – 2. az egyházjogban intézkedés, mely az eldöntött per nyertesének megadja azt, amit az →ítélet révén elnyert. – A ~ elrendelése a bíró feladata, aki ezt v. külön határozatban, v. magának az ítéletnek a szövegében végzi el (1651.k.). Maga a ~ viszont közig. intézkedés, ezért az egyhjogban a végrehajtó hatalommal rendelkező pp-re hárul (1653.k.). – A jogerős – v. a személyek állapotáról szóló ügyekben a második egybehangzó – ítélet végrehajtható (vö. 1650.k. 1.§; 1644.k. 1.§), de a ~nak addig nem lehet helye, amíg a bíró az említett ~i határozatot ki nem adja (1651.k.).– Az ítéletet – hacsak a részleges törv. másként nem rendelkezik – annak a pp-nek kell személyesen v. megbízott útján végrehajtania, akinek egyhm-jében az első fokú ítéletet hozták (1653.k. 1.§). Szerz-ek között a ~ arra az elöljáróra tartozik, aki az ítéletet hozta ill. a bírót megbízta (1653.k. 3.§). Az ítélet végrehajtójának mérlegelési, az időközben felmerülő kifogások tekintetében döntési jogköre is van, de nem az ügy érdemi részét, hanem csak a ~ módját és hatályát illetően (vö. 1654–1655.k.). – Az ítélet ~ára vonatkozó illetékességgel kapcsolatban a házassági →semmisségi perekben sajátos szabály érvényesül: a második egybehangzó ítélet után a bírósági helynöknek a házasságkötés helye szerinti ordináriussal kell közölnie az ítéletet az anyakönyvi módosítások elvégeztetése végett akkor is, ha az első fokú ítéletet nem annak területén hozták. Sz.Sz.A.

Erdő 1991:629.