Magyar Katolikus Lexikon > V > városi jog


városi jog: a városok bíráskodási jogszokásából kialakult szabálygyűjtemény, mely a nemesi joggal szemben főképpen ingóságokra vonatkozott. – Újabban keletkező ~ok gyakran valamely régi ~ már kifejlett jogával éltek, akár gyak-ban önként, akár kir. adomány révén vették ezt át. Így keletkeztek ~családok, melyeken belül az újabb, a leányváros tanácsától a jogot adó anyavároshoz lehetett pereket föllebbezni, mint mely jobban ismerte saját jogát. Kezdetben Székesfehérvár joga volt irányadó, ezt használta Sopron, melynek jogát többek közt Kőszeg, Szombathely és Rohonc kapta meg. A 13. sz: Buda joga terjedt el. Komárom, Kassa Zsigmond (ur. 1387–1437)  idejében Kassa közvetítésével Bártfa, Debrecen és Kisszeben kapta meg a budai jogot. E jogok kodifikálása a magasabb fokú ~i műveltségnek megfelelően korán végbement. Selmecbánya jogát a 14. sz. végén, a budai és pozsonyi jogot a 15. sz. elején foglalták írásba. – A többi ~ok, melyek nem akarták a budai jog szerinti ítéletet, a kir-hoz, ill. a →személynökhöz föllebbeztek. Így megkülönböztettek tárnoki és személynöki ~okat. **

Eckhart 1946: 273.