várnai csata, 1444. nov. 10.: a törökökkel vívott ütközet. I. Ulászló 1444. VIII. 1: elfogadta és Váradon VIII. 15: aláírta a II. Murad török szultán (1421–51) által fölajánlott békét. Cesarini bíb. p. követ biztatására s annak föloldozására a megkötött békét megszegve a törököket megtámadta. A m. (és lengy.) kir. seregében kb. 15.000 m. és lengy. vitéz gyűlt egybe, 2000 harci szekérrel, kikhez még 4000 havasalföldi csatlakozott. ìgéretek alapján számítottak egy keresztes hajóhad és az albán Szkander bég (Castriota György) segítségére. A ker. sereg 1444. IX. 22: nem Nándorfehérvárnál, hanem Orsovánál lépte át a m. határt, s a hosszabb úton, a Duna mentén nyomult előre a Fekete-tenger felé, hogy a Ny-i és bizánci hajókkal összehangolja támadását. Célja az volt, hogy a török főerők megjelenése előtt elfoglalja Drinápolyt, az akkori török fővárost, és közben szétverjék a balkáni török erőket, végül kiszorítsák a törököt Eu-ból. 24 nap alatt csak 230 km-t tudtak megtenni, közben Kladovót, IX. 26: Bodonyt (Viddin), X. 16: Nikápolyt, XI. 9: Várnát is elfoglalták, miközben hírét vették, hogy maga Murád szultán kb. 40.000 főnyi seregével a Boszporuszon átkelve a közelükben táborozik. A keresztes flotta Velence és Genova árulása miatt csődöt mondott. A maradék 19 burgundi és pápai gálya nem tudta megakadályozni a török sereg átkelését. Szkander bég (1402–68) albán csapatait Brankovics György szerb fejed. (†1456) nem engedte át országán. A ~ XI. 10: reggel kezdődött. A dombos terepen a török könnyűlovasság könnyen meg tudta közelíteni a keresztény sereg szárnyait. A keresztes sereget vezető →Hunyadi Jánosnehézlovasságát a legveszélyesebb helyzetben lévő bal szárnyra helyezte, a jobb szárnyat kissé hátrébb vonta. Tartalék a kir. lengy. lovassága volt. A török irreguláris lovasságból (akindzsik) álló elővéd megtámadta a ker. sereg jobbszárnyát, majd egy részüket színlelt futással maga után csalta. Hunyadi nehézlovasságával átsietett a jobbszárnyra, szétverte az akindzsiket és az ázsiai szpáhik egy részét, kiknek vezére is elesett. – A meggyengült ker. balszárnyat az eu. szpáhik támadták, de Hunyadi visszatért a jobbszárnyról, és szétverte őket. A török lovasság nagy része megfutott, a janicsár gyalogság még állt. A szultánt csak tanácsadói beszélték le a visszavonulásról. Ekkor Ulászló kir. a tartalékkal – Hunyadi tervét figyelmen kívül hagyva – megtámadta a janicsárokat. Rohama sikertelen volt, s ő maga és a vele tartó Cesarini is elesett. Ez vereséggé változtatta a már majdnem megnyert csatát. A ker. sereg – Hunyadi erőfeszítései ellenére – megfutott. A lovasság nagy része s maga Hunyadi megmenekült, a gyalogosok több mint 4000-en szinte valamennyien elestek a ker. seregből. A törökök ennél sokkal több embert vesztettek, de helyzetük a Balkánon megszilárdult, Konstantinápoly sorsa eldőlt, bevétele csak idő kérdése volt. – A ker. sereg kudarcát a velencei és genovai hajóhad árulása, ill. Ulászló kir. Cesarini bíb. ösztökélte meggondolatlan támadása okozta. Ezen Hunyadi hadvezéri ügyessége s a kiváló m. nehézlovasság sem tudott változtatni. B.A.

Bulgária tört. Bp., 1971:61. – Mo. hadtört. I:101. – Cvetkova Bisztra: A ~. Bp., 1988.