Magyar Katolikus Lexikon > V > vágykeresztség


vágykeresztség (lat. baptismus flaminis): szeretetből fakadó vágy  a →keresztség fölvételére, mely a trienti zsinat szerint pótolhatja a vízkeresztséget (→votum sacramenti). – Bár a keresztség a hit kifejezése, a Szentírás beszél a hit megigazulást hozó erejéről is. Pl. a pogány Kornéliusz megtérésénél a Szentlélek elővételez olyan kegyelmi hatásokat, amelyek egyébként a keresztségből folynak (ApCsel 10,44–45). Az egyhatyák hangoztatják a keresztség eszközszerű szükségességét az üdvösségre, de azt is elismerik, hogy a jóhiszemű pogányoknál is lehetséges az üdvösség. A ~ tételét a kk. teol. dolgozta ki. A keresztség szükségességének tételét nem csökkenti, hiszen a vágyban a keresztségnek valamilyen elővételezése van benne. A teol. kifejtést ebben adhatjuk meg. Krisztus mennybemenetele után is egyetlen közvetítője az üdvösségnek. A vele való kapcsolatot a szentségek fejezik ki és biztosítják, s az Egyh. ennek a találkozásnak a kerete. A szentség a kegyelem közlésének az egyetlen rendes módja. A keresztség az Isten népébe való beiktatás szentsége, ezért ha beszélünk ~ről, mint rendkívüli megigazulási módról, nem állíthatjuk, hogy annak uaz a hatása, mint a valódi keresztségnek. Bizonyos értelemben lehetséges a szentségen kívüli megigazulás, de ahhoz látni kell, hogy a szentségek valójában Krisztus megváltói tevékenységén nyugszanak és annak kegyelmeit közvetítik, s végső forrásuk a megdicsőült Krisztus. Neki megvan a kisugárzó ereje, s ezzel az erővel találkozhatnak azok is, akik nem jutnak el a valódi hithez és a szentségekhez. Az ilyen kegyelmet annyiban mondhatjuk szentségi jellegűnek, hogy az ősszentségből, Krisztusból árad ki, aki egyúttal az Egyh. feje. Krisztus kegyelmei különben is az Egyh. közvetítésével vannak jelen maradandóan a világban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megváltás hatása az egész emberiségre kiterjed. ìgy lehetséges, hogy a szentség konkrét kiszolgáltatása nélkül is létrejöjjön a kegyelmi hatás olyanokban, akik egyébként megteszik, ami tőlük telik. Aki ilyen lelkülettel él, abban van valamilyen burkolt hit, s legalább az a beállítottság, hogy elfogadná a kinyilatkoztatást, ha ismerné, ill. ha fölajánlanák neki. Ilyen értelemben lehetséges a megigazulás szentségen kívül is. A ~ nem közli az eltörölhetetlen jegyet és nem ad valódi egyh. tagságot sem, de maga a kegyelem az egyéni buzgóság és jóakarat következtében nagyon is gazdag lehet. G.F.

LThK II:112.

vágykeresztség (lat. baptismus flaminis): szeretetből fakadó vágy  a →keresztség fölvételére, mely a trienti zsinat szerint pótolhatja a vízkeresztséget (→votum sacramenti). – Bár a keresztség a hit kifejezése, a Szentírás beszél a hit megigazulást hozó erejéről is. Pl. a pogány Kornéliusz megtérésénél a Szentlélek elővételez olyan kegyelmi hatásokat, amelyek egyébként a keresztségből folynak (ApCsel 10,44–45). Az egyhatyák hangoztatják a keresztség eszközszerű szükségességét az üdvösségre, de azt is elismerik, hogy a jóhiszemű pogányoknál is lehetséges az üdvösség. A ~ tételét a kk. teol. dolgozta ki. A keresztség szükségességének tételét nem csökkenti, hiszen a vágyban a keresztségnek valamilyen elővételezése van benne. A teol. kifejtést ebben adhatjuk meg. Krisztus mennybemenetele után is egyetlen közvetítője az üdvösségnek. A vele való kapcsolatot a szentségek fejezik ki és biztosítják, s az Egyh. ennek a találkozásnak a kerete. A szentség a kegyelem közlésének az egyetlen rendes módja. A keresztség az Isten népébe való beiktatás szentsége, ezért ha beszélünk ~ről, mint rendkívüli megigazulási módról, nem állíthatjuk, hogy annak uaz a hatása, mint a valódi keresztségnek. Bizonyos értelemben lehetséges a szentségen kívüli megigazulás, de ahhoz látni kell, hogy a szentségek valójában Krisztus megváltói tevékenységén nyugszanak és annak kegyelmeit közvetítik, s végső forrásuk a megdicsőült Krisztus. Neki megvan a kisugárzó ereje, s ezzel az erővel találkozhatnak azok is, akik nem jutnak el a valódi hithez és a szentségekhez. Az ilyen kegyelmet annyiban mondhatjuk szentségi jellegűnek, hogy az ősszentségből, Krisztusból árad ki, aki egyúttal az Egyh. feje. Krisztus kegyelmei különben is az Egyh. közvetítésével vannak jelen maradandóan a világban. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megváltás hatása az egész emberiségre kiterjed. ěgy lehetséges, hogy a szentség konkrét kiszolgáltatása nélkül is létrejöjjön a kegyelmi hatás olyanokban, akik egyébként megteszik, ami tőlük telik. Aki ilyen lelkülettel él, abban van valamilyen burkolt hit, s legalább az a beállítottság, hogy elfogadná a kinyilatkoztatást, ha ismerné, ill. ha fölajánlanák neki. Ilyen értelemben lehetséges a megigazulás szentségen kívül is. A ~ nem közli az eltörölhetetlen jegyet és nem ad valódi egyh. tagságot sem, de maga a kegyelem az egyéni buzgóság és jóakarat következtében nagyon is gazdag lehet. G.F.

LThK II:112.