Magyar Katolikus Lexikon > V > Vulmár


Vulmár, Szt (Boulogne, Picardia–710 k., júl. 20.): remete, apát. – Fiatalon megnősült, de rövidesen át kellett engednie feleségét egy frank nemesembernek, mert az előbb jegyezte el. ~ erre Hautmont-ban ktorba vonult, ott tanult. Legendája szerint éjjel titokban kitisztította a ktor összes lakójának lábbelijét. Pappá szent. Picardiában remetéskedett, majd Wière-au-Bois-ban női, Silvaciusban ffi ktort alapított, melynek haláláig apátja, ott is temették el. Ü: júl. 20. **

Schütz III:90. – NCE XIV:1048.