Magyar Katolikus Lexikon > V > Vitézi Rend


Vitézi Rend, 1920. aug. 10.–1945. febr. 23; 1991. jan. 30–: a háborúban bátorságukkal és nemzethűségükkel kitűnt magyarok összefogására és jutalmazására létrehozott szervezet, 1962 óta lovagrend. – Horthy Miklós (1868–1957) kormányzó kezdeményezésére →Teleki Pál gr. min.eln. a 6.650/1920. VIII. 10. sz. rendelettel alapította. A ~ eszmei megalapozói a m. lovagrendek (pl. Szt György Rend, Sárkány Rend) „kard és eke”, a hazáért harcoló katonák. A ~ jelképeiben, szert-aiban a pogány ősmagyarnak vélt elemek keveredtek a ker. hagyományokkal. A ~be a fölvételt kérvényezni kellett. Vitéz lehetett az, aki az I. vh-ban minősített hadikitüntetést szerzett: a tábornok és törzstiszt ha legalább a Lipót Rend Hadidíszítményes kardos lovagkeresztje; a főtiszt a Vaskorona Rend hadidíszítményes, kardos III. o-a, valamennyi tiszt a Tiszti Arany Vitézségi Érem; az altiszt és közlegény az Arany Vitézségi Érem, v. az I. o. Ezüst Vitézségi Érem birtokában kérhette fölvatását. Az idegen családnevű folyamodók névváltoztatását kívánták, de a nemesek és főrangúak azt későbbi időre hagyhatták. Az alapító rendelet utódaikban is jutalmazni kívánta az I.vh-ban és 1918/19: a forr. és a kommün alatt „a magyar állam védelmében kitűnt feddhetetlen honfiakat”, ezért a ~ tagjának elsőszülött fia jogán a vitézi cím öröklődik. 17. életévük betöltése után a vitézi várományosokat fölavathatják. Ha nincs fiúutód, kérvényezhető az elsőszülött leány „fiúsítása”. A vitéz nem nemesi cím, mivel a kormányzó jogköre nem tartalmazta a nemesség adományozásának jogát. Az érdemes katonákat földdel is jutalmazni akarták, amit →Prohászka Ottokár mpp is támogatott. Az első vitézavatáskor 1921. VIII. 20: Horthy Miklós földadományozásra kérte a földbirtokosokat a ~ céljaira. (Az első földajánlás 1920. IV. 13: a kormányzó karcagi látogatásakor a város 100 holdas adománya volt). 1944-ig folyamatosan ajánlottak földet: pl. 1920–30: a 300 adományozó közül a zirci apátság 30, az egri érs-ség 100, az egri prépság 30, az egri főkápt. 500, a kalocsai érs-ség 200, a kalocsai főkápt. 30, a pannonhalmi főapátság 30, Prohászka pp. 30, a váci ppség 45, a veszprémi kápt. 95 kh-at ajánlott föl, stb. Tagjainak kisebb, döntően legénységi része kapott földet (ünnepélyes telekbeiktatással), gazd-i képzésükre nyitották meg a ~ Örkényi Gazdaképző Isk-ját, melyben a székek ingyenes alapítványi helyein 1926/27: 26, 1927/28: 40, 1928/29: 41, 1929/30: 39, 1930/31: 40 fő végzett. A vitézek és családtagjaik orvosi-, jogi stb. ellátást kaptak, utazási kedvezményeket élveztek, haláluk után díszsírhelyen vitézi parcellába temették őket. Síremléküket a rend jelvénye is díszíthette. – 1921. VIII. 20: a kir. várkertben →Zadravecz István tábori pp. közreműködésével a ~ főkapitánya 91 tisztet és 143 legénységi állományú személyt avatott vitézzé. Az első fölavatott Habsburg József  (1872–1962) m. kir. hg., főhg. tábornagy volt. Az évente avatottaknak a vitézi telekért külön kellett folyamodniuk, amelynek odaítélési és öröklési rendjét 1921. VIII. 29: rendelet szabályozta. Utóbb évenként a M. Athletikai Club (MAC) margitszigeti pályáján, a Szt István-év kapcsán 1938: Székesfehérvárt a kir. baz. romkertjében tartották az avatási ünnepséget. – 1921–45: a ~ kb. 29.000 fölavatott tagjának kb. 1/3-a tiszti vitéz, a többi legénységi vitéz volt. A ~ tagsága a társad. ranglétrán azt emelkedést jelentette, mint 1919 előtt a nemesítés. A néhány holdat parasztként művelő vitéz a helyi vezető rétegbe került; a vitézi cím használata mellett a nemzetes úr, nejét a nemzetes asszony megszólítás illette. Általánosan viselték a r-hez tartozásuk jelét a vitézi jelvényt: cser és búzakoszorúval körülvett kék mezőben a M. Kir-ság Szt Koronával födött címerét, a hasítékon elhelyezett karddal, a korona mögött a fölkelő nap jelképével. Évente vitézi bálakat rendeztek. – A Vitézek Főkapitánya Horthy Miklós kormányzó. A ~ irányító testülete az Országos Vitézi Szék, benne az üv. vitézi törzskapitány. Minisztériumszerű intézmény volt a Vitézi Rend Főszéktartósága, élén a főszéktartó. A Vitézi Törzsszékek élén Vitézi Törzskapitány, a vmi Vitézi Székek élén székkapitány állt. Minden járásban esetleg városi ker-ben vitézi hadnagy, egy községben, v. a környező falvakban a vitézi őrmester irányította az ott élő vitézeket. – A ~ tagjai között voltak ker. egyh-i személyek is, főként – kitüntetéseik alapján –az I. vh. tábori lelkészei, egyeseket haláluk után avattak. – 1938 őszétől az elszakított ter-részek visszacsatolásával bővült az avathatók köre. 1939. III–: jelentek meg a m. kitüntetési rendszer hadikitüntetései, ezek alapján is kérhető volt a vitézség. Tábornokok a M. Érdemrend középkeresztje hadiszalagon a kardokkal, a törzstisztek a M. Érdemrend tisztikeresztje hadidíszítménnyel és kardokkal, a többi tiszt a M. Éredemrend lovagkeresztje a hadiszalagon a kardokkal, a legénység a M. Arany- v. a M. Nagy Ezüst Vitézségi Érem birtokában kérhették fölvételüket a ~be. Korlátozott formában érvényesült a földadomány is. 1939. VII: az ogy. választásokon a szavazatok 16,2 %-át megszerző Nyilaskeresztes Párt ogy. képviselőit (mint e címre mélatlanokat) Baky Lászlót (1898–1946), Csia Sándort (1885–1946), Gál Csabát (1892–1946), Zsengellér Józsefet (1896–?), Szendrői-Kovách Gyulát (1881–?) és Borsody Gyula ig-t, a ~ törölte tagja sorából. A ~ taglétszáma 1941: kb. 21.000 fő. – A szovjet elleni 1941–44: háborús érdemeik alapján sokan kérték a ~be való fölvételüket; gyakoribb lett a posztumusz vitézzé nyilvánítás is. Az Orsz. Vitézi Szék könnyítette és gyorsította a ~be való fölvételt. Az ünnepélyes közp-i avatásokat a háború győzelmes befejezése utáni időre tartogatták. – 1944. X. 15: a nyilas puccs után Igmándy-Hegyessy Géza testőr altábornagy, üv. törzskapitány a ~ működését beszüntette. Az →Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. II. 23: a „fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek feloszlatásáról” intézkedő 529/1945. ME. sz. rendeletével, 25 szervezet egyikeként betiltotta, ezt v. Pongrácz Pál vezérőrnagy és v. Bethlenfalvy Péter ezredes (mint fölszámoló biz.) végrehajtotta. A propagandában szitokszó lett a vitéz; megtorlásul 1919-ért a ~ tagjait a M. Komm. Párt/Dolgozók Pártja 1945–56: osztályellenségként „B” listázta, bebörtönözte, internálta, kitelepítette, kuláknak nyilvánította, gyermekeik középisk-ba iratását is gátolta.  Délvidéken 1944. X–1945. I: a vérbosszút kevés vitéz élte túl, a Felvidékről kitelepítették, Erdélyben kényszermunkára hurcolták őket. 1947: 4. törv. a címek, rangok, címer, előnév, stb használatát megtiltotta, ezért a meghurcoltak névjegyzékéből a ~ tagságára csak egyéb forrásokkal összevetve következtethetünk. – Az 1945. tavaszán a ~ külf-re menekült tagjai (Habsburg) József főhg. vezetésével az eredeti Vitézi kis-káté alapján újjászervezték, a hozzátartozókkal együtt kb. 80.000 m-t fogtak össze. Tovább használták a vitézi jelvényt, s a M. Harcosok Bajtársi Közösége (1946–) és a M. Kir. Csendőr Bajtársi Közösség (1947–), a Külföldi M. Cserkésszöv. (1948–) társszervezetekkel együtt – Ázsiát kivéve minden földrészen voltak tözskapitányai – a m. nemz-i eszme, a hagyomány és értékrend ápolói és továbbadói voltak. 1962: a ~t a Lovagrendek Nemzetk. Biz-a lovagrendek sorába fölvette. 1973. I.1: v. gálosi Gállosy Zsigmond hadnagy vezetésével fölállították a ~ Főszéktartóságát. 1990. IX. 8: rendszeresítették a nagy vitézi jelvényt és a vitézi cím mellé a nemzetes megszólítást. v. Hingyi László orsz-os törzskapitány 1991. I. 30: a ~t a Vitézi Rend Magyarországi Tagozata néven bejegyeztette a hazai társad-i szervezetek nyilvántartásába. 1996–: hivatalosan újra ~ az elnevezése. Közp-i végrehajtó szerve nincs, tagjainak száma 1997: kb. 1600 fő.  Ez a Rend az ezredfordulón különböző rendekre szakadt, amelyek mind önmagukat tartják valódinak. Mivel a Rend közjogi helyzetét 2007-ig nem rendezték – 1945 utáni története a sajátos hamis rendek csoportjába tartozik.  Főkapitányai: 1921–57: v. nagybányai Horthy Miklós, 1958–62: v. (Habsburg) József Ágost kir. hg., 1962–77: v. kisbarnaki Farkas Ferenc (1892–1980) vezérezredes (ideiglenes kormányzó), 1977–93: v. (Habsburg) József Árpád (1933–) kir. hg., 1993: v. Radnóczy Antal vk. százados. 1993–: a főkapitány helyett a Nemzetk. Lovagrendek Áll. Biz-a szokása szerint a ~ élén nagymester áll. Az avatókardot 1997: v. Thurzó Frigyes közp-i székkapitány őrizte. – Kiadványai többségét a ~ Zrínyi Csoportja Irod. és Művészeti Szövetkezete gondozta; Vitézek és Gazdák Lapja (1923. XII?–1934. XII.), Vitézek Lapja (1935. I.–1944. X.), ezek melléklapjai: Vitézi Közlöny (1924.?–1940. XII.), Vitézek Lapja Képes Híradója (1937. VIII.–1939. IX.), időszakonként a Vitézi Körlevél (1960–1962), Münchenben a Vitézi Tájékoztató (1972. III.–1982?) – Vitéz m-ok naptára az 1926–1929 évre (1–4 db.) (Bp., 1925–1928); Vitézek évkv. 1927–1929. 1–3. köt. Szerk. Pekár Gyula. (Uo., 1928–1930) – Vitézi képes kalendárium és évkv. 1927–1928. esztendőre. Debrecen, 1926–1927. – Vitézi zsebnaptár 1934. Összeáll., kiad. Oszlányi Kornél. Uo., 1933. – Működési tervezet a ~ Zrínyi Csoportja sz. Uo., 1938. (Zrínyi kvtár 4.) – Részletes utasítás a Zrínyi Csoportok munkatervének végrehajtására. Uo.,1942.  P. A.–88

A nagyháború m. hősei képben és írásban. 2. köt. (Bp., 1925: Dormándy Henrik: A Vitézi Rend) – A vitézi intézmény kis kátéja. 2. kiad. Uo., 1922. (6. kiad. 1940) – A tízéves Vitézi Rend 1921–1931. Uo., 1931. (névtárral) – A ~ szaknévsora. Uo.,1933. – A ~ szervezeti, szolgálati, ügyviteli szabályzata. 1–4. r. Uo., é.n. – Vitézek albuma. Uo., 1939. (névtárral) – Felvidékünk, honvédségünk. Bp., 1939:211. – Alapszabályok a ~ Zrínyi Csop. Munk. Irod-i és Műv-i Szövetkezete (Bp.) számára. Uo., 1940. – Hellebronth Kálmán: ~ tört-e, szervezete és tagjainak névkve. Összeáll. Uo., 1941. – Hatályos jogszabályok gyűjtem. 1945–1958. Uo., 1960. I:35. – Mildschüzt 1977:133. – A m. k. fegyveres erők képes krónikája 1919–1945. [4 nyelvű díszalbum] H.n., 1977. – A ~ rendi kódexe: vitézi jelvény. 3. kiad. Kenderes, 1996. – Encycl. Hung. 1996. III:803. – Mo. a II. vh-ban. Szerk. Ravasz István. Uo., 1997:473. – Földi Pál: M. hadfiak és vitézek lexikona: időrendi sorrendben. Uo., [1998] –Várdy 2000:806. – Demény-Dittel Lajos: A ~ hatvani tagjai az I. vh. után. Hatvan, 2001.