Magyar Katolikus Lexikon > V > Vitéz


Vitéz Antal Berárd, OFM (Szilágysomlyó, Szilágy vm., 1896. szept. 29.–Batiz, 1968. nov. 6.): teológiai tanár. – A gimn-ot Nagykárolyban végezte. 1914. IX. 24: Mikházán lépett a r-be. A fil-t Medgyesen, a teol-t Vajdahunyadon hallg. 1920. II. 20: ünn. fog-at tett. 1921. V. 5: szent. pappá. Rómában, az Antonianumban tanult tovább, kánonjogi dr. 1922: Vajdahunyadon tanító, 1925: uo. teol. tanár. 1932: Kolozsvárt, 1933: Máriaradnán, 1935: Csíksomlyón házfőn. 1936: Désen plnos. 1941: Szatmárnémetiben h. házfőn., 1945: Kaplony plnosa. 1948: Nagykárolyban pléb-t szervezett. 1951. VIII. 20: Máriaradnára hurcolták, 1952–57: Désen kényszerlakhelyes, majd Egresen plnos. 1965–68: Batizon, a testvérénél élt. Ku.P.

György 1930:613. – Schem. Steph. 1947:75.

Vitéz János, zrednai (Szrednya, Kőrös vm., 1408 k.–Esztergom, 1472. aug. 8.): prímás-érsek. – Köznemesi családból származott, apja János, egy fiú és egy Borbála nevű lánytestvére volt. A bécsi egy-en kezdett tanulni, de nem fejezte be. Humanista műveltségét Vergerius Péter Páltól szerezte. 1433: Gatalóci Mátyás hívta a kancelláriába, 1437: protonot., Zsigmond, Albert, I. Ulászló kir-ok és Hunyadi János kormányzó titkára. 1440: tagja volt az Ulászló lengyel kir-t meghívó küldöttségnek. 1441: zágrábi őrknk., 1442: váradi prép., 1445. VI. 1: váradi mpp. Követként szolgálta a kir-t, 1453. I–1471. III. 8: titkos kancellár. – 1463: a zágrábi egyhm. kormányzója, 1464: Bihar vm. örökös főispánja. 1465. II. 16: vál. esztergomi érsek, a p. V. 11: erősítette meg. 1470: a szekszárdi apátság kommendátora. 1471. II. 25–III. 8: kir. kancellár. II. Pál p. bíb-sá akarta kinevezni, de halála miatt ezt nem hozhatta nyilvánosságra, s utóda, IV. Sixtus a kinevezést nem érvényesítette. – Az esztergomi várat ~ a reneszánsz műveltség mo-i közp-jává tette. Nagy kvtára volt, kódexeiben ránk maradtak javító bejegyzései. Saját költségén alapította az Academia Istropolitánát 4 fakultással (→pozsonyi egyetem). – ~ Mátyás kir. legbefolyásosabb tanácsadója és munk. volt, cseh pol-jával is egyetértett. Pol. tévedésére akkor ébredt rá, amikor 1471. V. 27: a cseh r-ek Ulászlót választották kir-lyá, s csak akkor nyúlt az összeesküvés fegyveréhez, amikor Mátyást nem tudta rávenni a cseh pol. megváltoztatására. Mátyás Rangoni Gábort küldte ~hoz, s XII. 19: ki is békült vele, de amikor leverte az összeesküvést, 1472. III. 1: ~t elfogatta és Visegrádon bebörtönözte, IV. 1: szabadon bocsátotta, de megalázó módon ellenfele, Beckensloer J. egri pp. őrizete alá helyezte Esztergomban, s ~nak többé nem volt lehetősége, hogy beavatkozzék a pol-ba. – Utóda a kir. kancellárságban 1471. IX. 17: Rangoni Gábor, a titkos kancellárságban (mely 1471–79: betöltetlen?) 1480: Sárói Péter, 1465. V. 17: Váradon és Esztergomban az 1472–73: széküresedés után 1474. IV. 24: Beckensloer János. – M: Epistolae in diversis negotiis statum publicum regni Hung. concernentibus ab anno 1451. (közli Schwandtner: Script. reg. Hung. II:1–106.) Bécs, 1746. – Orationes in causa expeditionis contra turcas habitae. Bp., 1878. – Oratio ad Sixtum III. Pontificem Romanum, nomine Mathiae, Hungariae et Bohemiae regis habita. Kz. – J. V. opera quae supersunt (Scriptores medii recentiorisque aevi. Ser. nova III. Kiad. Boronkai I. Bp., 1980.) 88

Mendlik 1864:82. (1445–65: váradi pp.); 28. (43.) (1465–72: esztergomi érs.) – Gams 1873:385. (1445. VI. 4–1465. V. 15: váradi pp.); 380. (1465. V. 15–†1472. VIII. 11.) – Fraknói Vilmos: ~ esztergomi érs. élete. Bp., 1879. – Bunyitay I:269. (*1408 k.) Gyűrűpecsétje. – M. Sion 1886:855. – Zelliger 1893:557. (†aug. 9.) – Fraknói 1895:552; 1898:230. – Schem. Mv. 1896:84. – Szinnyei XIV:1280. – Esztergom vm. 1908:168. (†aug. 9!) – Eubel II:288. (1445. VI. 4: váradi pp.); 266. (1465. V. 11: esztergomi érs., †aug. 11.) – Századok 1957. (Mályusz Elemér: A m. r. állam a Hunyadiak korában) – Vigilia 1965. (Prokopp Gyula: ~ Esztergomban) – MÉL II:1008. (†aug. 9.) – Studia humanitatis 6. (Csapodi–Gárdonyi: Die Bibliothek des J. V.) Bp., 1984. – Dümmerth D.: A két Hunyadi. Bp., 1985:38. (Az 1440. évi kir. dekrétum megfogalmazásával ~nak vsz. nagy szerepe volt a m. Szt Korona-eszme kialakításában még Werbőczi előtt) – Csapodi–Tóth–Vértesy 1987:52.

Vitéz János (†1499. aug. 11 után): megyéspüspök. – V. János érs. unokaöccse. Nagybátyja költségén 1463–66: Bolognában, részben Galeotto Marzio tanítványaként, majd 1467. I. 14–1468. V. 23: Padovában tanult, ahol 1468. V. 16: jogi dr. 1455: váradi knk., 1472–81: a Ker. Szt János társaskápt. prép-ja. 1474: részt vett Várad Ali bég serege elleni védelmében. 1476, 1480, 1481, 1486: Rómában, 1479: Fro-ban járt követségben. Szolgálatai jutalmául 1481. V. 13–1489. VIII. 13: szerémi mpp. 1488–97: kirnéi kancellár. 1482–92: az alamóci ppség adm-a. 1487. VII. 4: erősítette meg VIII. Ince. – ~ alapította 1486: Brünnben Morvao. első nyomdáját. Itt nyomtatták 1488: Thuróczy János: A m-ok krónikája c. művét. 1489. VI. 3?–1499. V. 18: veszprémi mpp., 1493. II. 8–1499: a bécsi ppség kormányzója is, 1493. II. 8: erősítette meg VI. Sándor. Római küldetése sikertelen maradt, emiatt elvesztette Mátyás bizalmát, s csak 1490: a kir. halála után tért haza. 1497: Lengyo-ban II. Ulászló követe. Bécsben kánonjogi előadásokat is tartott. 1497: a budai és bécsi humanistákat a Dunai Tudós Társaságban (Solidaritas Litteraria Danubiana) egyesítette. – Utóda a szerémi széken 1489: Nagylucsei István, Alamócon 1489. VI. 3: Ardicinus della Porta, Bécsben 1500. III. 18: Bernardus de Polheim br.; Veszprémben 1499. XII. 23: Szatmári György; a kirnéi kancellárságban 1500: Frangepán György. 88

Mendlik 1864:50. (44.) (1490: veszprémi pp.) – Gams 1873:198. (40.) (s.v. Witicz; 1492: alamóci adm. †1499); 321. (5.) (1492–†1499: bécsi adm.); 379. (39.) (s.v. Joann. Vitézius; 1482. III. 19–1489. VI. 3: szerémi pp.); 386. (50.) (s.v. Joann Vitézius 1489. VI. 3–1498: veszprémi pp.) – Fraknói Vilmos: ~ esztergomi érs. élete. Uo., 1879. – Fraknói 1895:203. – Bunyitay II:51. – Schem. Mv. 1896:107, 130. – Századok 1899:291. (Fraknói Vilmos: Mátyás kir. m. diplomatái. XIV: ifj. ~) – Lukcsics 1907:12. (44.) – Veress 1915:14; 1941:46. – Schem. Vesp. 1916:XV. (44.) – Eubel II:262. (1482. III. [51!] 15: szerémi pp.); 228. (1487. VII. 4: alamóci adm.); 294. (1493. II. 8: bécsi adm.); 292. (1489. VI. 3: veszprémi pp.) – Gasić 1944:58. (érs. nagybátyja titeli prép-tá, 1459: spp-évé tette) – MÉL II:1090. (téves adatokkal) – Bónis 1971:238. – Tonk 1979:259. (1029)

Vitéz Mihály (15. sz. 2. fele–1524 után): kanonok, apostoli gyóntató. – Vitéz János veszprémi pp. unokaöccse. 1487: Páduában drált, 1489: váradi knk. Rómában és Bécsben élt. 1498: Bécsben m. ügyvivő az egy-en. 1509: ap. gyóntató, 1511 (már): budai főesp., 1512: Rómában II. Gyula p. a györgymezei esztergomi prépostságot adományozta neki. 1513: Bakócz Tamás kísérője a konklávéban. 1517: hazatért. 88

Vas. Újs. 1878:123. – Fraknói Vilmos: Erdődi Bakócz Tamás élete. Bp., 1889:107. – Bunyitay II:163. – Századok 1903:340. – Veress 1941:258. – Monay 1956:54. – Gulyás–Viczián XXXI: (kz-ban)

Vitéz Margit Tabita, KN (Orosháza, Békés vm., 1920. jún. 1.–Jászberény, 1991. jún. 3.): szerzetesnő. – 1944. IX. 15: Zsámbékon lépett a kongr-ba, fog-át uo. 1949. VII. 21: tette. – A szétszóratás után 1950 őszétől egy szegedi családnál háztart. alkalmazott. Utolsó éveiben a jászberényi szoc. otthonban élt. r.k.