Magyar Katolikus Lexikon > V > Verzár


Verzár Oxendius, Oxendiosz Vörzárenc Bocsánci, Verzereskul, Verzereski (Botosani, Moldva-Oláhország, 1655. – Bécs, 1715 márc. 10.): fölszentelt erdélyi örmény kat. püspök. –Eredeti családi neve Szdephánján, a Verzariu román mellékneve volt a családnak. Nem egyesült örm. családban született. A gim-ot Lembergben végezte. Katolizált, 1670–: Rómában Propaganda Fide Urbaniana egy-én tanult, 1684: itt sztelték pappá. – Újabb kutatás szerint a lembergi örm. kat. érsek szándéka szerint ment Erdélybe a nem-egyesült örm-ek megtérítésére. Ott 4 nagyon nehéz évet töltött, mert különösen Besztercén, a szász környezetben élő honfitársai mereven ragaszkodtak vallási különállásukhoz, vallásháborítónak nevezték és kérték a hatóságokat tevékenysége betiltására Minász Zilifdárjánnal az élen, aki 1649 óta pp-ük volt, és akinek vezetésével hazánkba érkeztek. ~ ezzel nem törődve folytatta munkáját. Besztercén megkövezték, ami csaknem életébe került. Minászt, az öreg pp-öt végül állítólag rávette, hogy menjen vele Lembergbe és tárgyaljon a varsói nunciussal. A Propaganda Fidei archivumában talált adatok azonban cáfolják, hogy hűségnyilatkozatot tett volna a pápának, csak a pp. haláláról és annak körülményeiről számolnak be. Az erdélyi örmények mégis kinyilvánították az úniót Lembergben és vsz. 1689 IV:  letették a hitvallást Várdán Hunánján érs. kezébe. E nyilatkozat kizárólag a pápai primátusának elismeréséről szól, több kérdést nem érint: az uniált papság szociális helyzetét, fizetését és nős vagy nőtlen állapotát, a szt. liturgia nyelvét, az Eucharisztiában a kovásztalan kenyér használatát, a Hiszekegy filioque-részletét, a purgatoriumot és a Kalchedoni zsinatot. Mindezek pedig fontos, más keleti egyházak úniója alkalmával körültekintően tisztázott kérdések. ~, aki felsőbb iskoláit Rómában végezte, a tiszta latinizáció híve volt, de az erdélyi örm. egyház ragaszkodott ősi ritusához, és csak a pápai primátust voltak hajlandók elfogadni. Ezért Vardan Martinus Potoczky (1691-92) ebesfalvi és Elia Mendrul (1697) besztercei papok visszaléptek az úniótól. ~ mégis rávette az  összes örményeket az únió elfogadására, de emiatt több család visszatért Moldovába. Őket igyekezett misszionálni, de ez a terve nem sikerült. –Várdán érs. ~t 1687. II. 13: ált. helynökké és adminisztrátorrá tette, majd az unió után (miután 1690. X. 3: VIII. Sándor p. pp-ké és vikáriussá nevezte ki)1691. VII. 30: pp-ké szentelte. – Székhelye a hívek Szamosújvárra  költözéséig Besztercén volt. A besztercei örm-ek azonban ismét bántalmazták és szemére vetették, hogy helyzetük jobb volt az unió előtt (adóterhek, áru-beszerzési korlátozások, visszaélések az unitus papokkal szemben). A térítés mégis sikeresen folytatódott, mert segítségére voltak a jezsuiták is, és 1690 végére befejeződött: majdnem 30.000 lélek tért át. Az uniós okmányt Lembergben 1691: írták alá Elias Mendrul örm. főpap 8 papjával, Cantelmus bíboros, pápai nunciussal, az érsekkel és 2 apostoli biztossal. Mindazonáltal a disunitusok ügye még egy ideig gondot okozott, majd ~ halála után a szakadás ismét feléledt. – 1694: a törökök tatár szövetségesei a radnai szoroshoz közeledtek, sőt Erdélybe betörve szörnyű pusztítást végeztek, sokakat elhurcoltak. ~ fegyvert ragadott, sereget gyűjtött és eléjük ment. Vitézül kiverték az ellenséget, de ~ fogságukba kerül. 3 nehéz évet  tölt Konstantinápolyban, csak a →karlócai béke adta vissza szabadságát. Ekkor Bécsbe ment engedélyt kérni a kir-hoz, hogy az örm. nemzet számára a szamosújvári vár közelében kir-i várost (a legfeljebb 500 x 1000 m-es területért az örmények 25.000 Ft-ot fizettek!), Görgényszentimrén pedig mezővárost alapítson. Eleonóra kir-né díszes ornátussal és arany mellkereszttel ajándékozta meg. Hazatérve ~ volt az első, aki e területeken 1700-ban házat épített. – Minthogy Erdélyben a hatalom protestánsok kezébe került, az elűzött Illés András pp. számkivetéséből ~-t kérte fel egyhm-je kormányzására. ~ így két egyhm-t kormányzott, a kir., az ország és a hívek teljes megelégedésére, a szeretet és tisztelet jeleivel halmozták  el. Tp-okat, kpn-kat építtetett, iskolákat nyitott, felsztelte a ferencesek mikházi tp-át, székelyföldi harangokat, alig volt akkoriban Erdélyben valakinek hozzá hasonló tekintélye, befolyása. – Erdély a Rákóczi-szabadságharc során „császári kézbe” került, de a Székelyföld a fejedelem oldalán állt. Lipót király ~-t kérte a felkelt országrész kibékítésére, aki elvállata a veszélyes küldetést, mert „hazáját jobban szerette saját életénél”. Azonban a kurucok elfogták és Rákóczihoz vitték, aki sikertelenül próbálta rávenni, hogy mellé álljon, de nagy tisztelettel fogadta és végül bántatlanul elbocsátotta, sőt később sem neheztelt rá. – Amikor az államkassza kiürült, a főkormányszék az örményekhez fordult. ~ felszólítására: „Hazánk szükségben van” napok alatt előteremtették a kért 5000 Ft-ot (amikor évek múlva visszakérték, semmitmondó választ kaptak). – ~ pénzén készült el hazánk első örm. tp-a Szamosújváron, ide telepítette hívei nagy részét. Sokat járt Bécsben az örménység ügyes-bajos dolgai miatt, utoljára 1712–15:  a Szamosújvárnak ígért diploma miatt, amellyel mindenütt bíztatták, de végül mégsem állították ki. Ott is halt meg, valószínűleg az örm. pp-ségnek ígért uradalmi birtok miatt megmérgezték. Egy adat szerint Bécsben, az irgalmasok  lipótvárosi tp-ában temették el. – Az úniós folyamat azonban nem volt a mo-i únió integrális része: sem a Habsburg udvar, sem a kat. egyház nem kezdeményezte, marginális jelenségnek bizonyult. Hivatalos kinyilvánítására sem Mo-on, hanem Lengyo-ban került sor. Az erdélyi protestánsok sem nézték jó szemmel és inkább a rebellis örm. papokat támogatták. Állandó volt ~ félelme, hogy a Moldovába emigrált papok átjönnek visszatéríteni híveit, de izolált eseteket kivéve (Ebesfalva, 1708) erre nem került sor. – ~ únióját a többi egykorú únióhoz (rutének, szerbek, románok) képest mégis sikeresnek kell minősíteni. Ennek egyik oka, hogy sokkal kevesebb örm. élt Edélyben más hazai uniált népcsoportokhoz képest (kivándorlás miatt is erősen csökkent a számuk). Így homogénebb, könnyebben kormányozható közösséggé váltak. Viszont az únió kulturális és nyelvi asszimilációjuk előidézője lett. Ezt a →mechitáristák erdélyi működése csak átmenetileg és részlegesen tartóztatta fel, mert az egyesült örmények ~t a diaszpóra vezetőjeként (ethnarchos) tisztelték (jó lelkipásztornak, de makacs természete miatt mégis meglehetősen erőszakos térítőnek tartották.) Erdély azonban akkoriban nehéz terep volt a hittérítők számára. Szá. L.

Szongott I:257. (arck.) – A Romániai Kat. Örmények Ordináriátusa, Szamosújvár. Kolozsvár, 2001:25. – Arménia, Új folyam, 1994/7; 8. (Magyar A.: Az erdélyi örm. kat. egyh. története.) – Keresztény Szó 2006/IV. (Interjú Kovács Bálinttal).