Veritatis splendor (lat. 'Az igazság ragyogása'): II. János Pál pápa 1993. VIII. 6: közzétett erkölcstani enciklikája. – Szerkezete: 1. Szentírási elmélkedés Mt 19,16–26-ról (6–26.p.); 2. az erkölcstani tanítás szakszerű kifejtése (28-83.p.); 3. lelkipásztor szempontok (84–117.p.) – A 2. fejezet fő témái: a természettörvény értelmezése, a lelkiismeretről szóló r.k. tanítás, a szabadság helyes értelmezése, az erkölcsi cselekedetek természete. Bírálja azokat az erkölcsteol. nézeteket, amelyek az erkölcsi rossz, pontosabban a halálos és bocsánatos bűn értelmezésében eltérnek a hagyományos tanítástól. Hangsúlyozza: ha az ember szándékosan  megsérti az erkölcsi rendet, súlyosan vétkezik, még ha nem is fordul el teljesen Istentől, mert az emberi természettel, az ember isteni rendeltetésével ellenkező tettet hajt végre. Bírálja azokat a mosralistákat is, akik a modern filozófiákat követve a katolikus tanítástól eltérően értelmezik az emberi természetet. Elveti az erkölcsiség lényeges elemeit lesztükítő elméleteket, pl. azt, amely szerint csak a szándékot és a szituációt, ill. csak a cselekedet következményeit kell figyelembe venni az erkölcsi értékelésnél, azaz a ~ ismételten az objektív erkölcsi norma figyelembe vételét hangsúlyozza. – A 3. fejezet megvilágítja  a ker. erkölcs szerepét  az Egyház és a társadalom életében. Kitér az igazság és a szabadsűág kapcsolatára. Az egyetemes és változatlan erköclsi normák a személyt és a társadalmat szolgálják; a közélet tisztessége, az emberi jogok boiztosítása, az emberi személy transzcencdenciájának elismerése mind feltétele az állam jó működésének: „Az értékek nélküli demokrácia könnyen nyilt vagy kendőzött totalitarizmusba fordul át". A ~ itt idézi a Centesimus annus enc. 101. pontját. Az etikai relativizmus érvényesülése kiirt a társadalmi együttélésből minden biztos vonatkozási pontot. – M-ul.: PM XXIV. ~ enciklika az erkölcs alapkérdéseiről. 1993. VIII. 6. Ford. Diós István. Bp., 1994.

Sz.F.

Távlatok 1993/6:771. – LThK 1993. X:674.