🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > V > Verebélyi szék
következő 🡲

Verebélyi szék, verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki szék: 1488 k.–1848. ápr. 11: részleges önkormányzatú terület a Magyar Királyságban, a Felvidéken, a Garam és a Zsitva folyó vidékén. Az esztergomi érs-ség →egyházi nemesi széke Verebély (Bars vm.) közp-tal. Egyházigazgatását a barsi főesp-ség végezte. – A ~et a környék érseki praediális nemessége által lakott községek alkották és távolabb, a Garam partján elterülő Sáró, mely korábban a (garam)szentbenedeki apátságé, de 1305–1306: már az érs. nemesjobbágyai lakták; (Zsitva)Gyarmat, mely egyike az érsekség régibb birtokainak; Bogdán, mely Sződő és Sáró között feküdt, de azt Telegdi Csanád érs. 1330: elcserélte a Málas és Sarló között fekvő dülőkkel; Szódó, ahol még Benedek (1254–61) érs. vett 6 ekényi földet (Ipoly Péter fiától 20 márkáért); Nagysarló, melynek lakosai a sertés-tized alól egy arannyal váltották meg magukat. A Nagysarló és Kistöre közötti határt 1436: állapították meg. IV. Béla kir. (ur. 1235–70) Olvárt 1239: adományozta az érs-nek, melyet I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) 1476: megerősített. 1493: határjáró levél szerint a ruszinok lakta Oroszfalu. 1337: az érs. Szódót az esztergom vm-i Muzsláért elcserélte. Tamás esztergomi érs. (1305–21), I. Károly Róberttől (ur. 1308–42), az 1317: adott Komárom váráért és várkerületéért cserében 1320. VIII. 29: megkapta Bars városát és várkerületét a vámjával, that. jogával, várnéppel s az összes szolgálmányokkal együtt, melyhez a szomszédos Báth (Hont vm.) helység is járult. A 14. sz: Berzence, Revistye és Teplice várakat is az esztergomi érs-ek uralták, de ezeket 1472: Vitéz János érs. (1465–72), a Mátyás kir-lyal kötött egyezség értelmében, Beckenschläger János pp-nek engedte át. Végül különösen jelentékeny jövedelmet hajtottak az érs-i birtokok között a vámszedő helyek, mint Szentkereszt, Ókörmöc, Zsitvaverebély és Nagysarló. – A 16. sz fordulója körül e falvak esztergomi érs-i egyh. nemesei alakított közigazg-i szervezete a ~. 1526 után, az esztergomi érs. közbenjárására, az ogy. biztosította a verebélyi nemesek kiváltságait. Az 1567: 14. tc. fölmentette őket az adóztatás alól s az eskütételtől, s a törv-ben megállapított díjak fizetésekor egyenlővé tette őket a többi nemesekkel. – 1608: a tör. hódoltságban az esztergomi szandzsákba osztott verebélyi náhije falvai: Vajk, Felsőcsornok, Alsócsornok, Aha, Valkaz, Dicske, Sári, Füss, Födémes, Nagycsehi, Lábas, Gyarmat, Teszár, Csát, Komját, Kisszőlős, Nagyszőlős, Nagyhind, Mártonfalva, Kiskaláz, Szentmihály, Keresztúr, Babindal, Graszna, Kisandó, Ghymes, Keszád, Kelcsin, Kolon, Girin, Csár, Tardoskedd, Salgó, Mikófalva, Kesztőcz, Bodok. – Az 1599: 8. tc. kimondta, hogy az esztergomi érs. egyháznemeseit a nádor és az egyháznemesek alispánjai fogják taksafizetés alá venni; csupán a porta nélküliek díjainak a megállapítását bízta az 1647: 26. tc. a vm-i alispánra és a szolgabírákra. Az 1662: 5. tc. és az 1681: 46. tc. a hadi fölkelés esetében is kiváltságokkal ruházták föl őket. Szabadalmai miatt a ~ gyakran összetűzött Bars vm-vel. Amikor Lipthay Imre vm-i alispán a ~ kiváltságos közs-eit megbírságolta, 1613. X. 20: Forgách Ferenc érs. (1607–15) levélben tiltakozott, XI. 7: a vm. közönségénél is a vm-i beavatkozás ellen. A ~ iratai csak 1688-tól maradtak meg, ekkor Dicskei Kovács István a szék alispánja, egyidejűleg a lévai őrség hadbírája. – A 18. sz: a ~ és szent-györgyi székek önkormányzatának cime: „Bars vármegyébe kebelezett, nemes érseki telkekre nézve egyesült verebélyi és szent-györgyi érseki szék.” Közvetlenül az esztergomi érs. főhatósága alá tartozott. Élén az érs-i nádor, (vagyis a főispán) állott. 1711: ifj. Péterffy János Ferenc a főispán, Vass Miklós alispán. A szék közgyűléseit a 18. sz: az érs-i nádor elnöklete alatt 1717: Néveren, 1721: Dicskén, 1745: (Zsitva)Gyarmaton, 1745: Verebélyen, 1746: Néveren és ezután leginkább Verebélyen tartotta. Nemessége függetlenítve magát a vm-től, közvetlen kapcsolatot tartott a felsőbb hatóságokkal, tagjai fölött önállóan bíráskodott. Az 1741: 63. tc. elismerte nemesi jogukat, amikor őket személyes nemesi fölkelésre kötelezte. Hatóságuk 6 vm-re terjedt; saját kapitányaik és zászlóik alatt vonultak hadba, volt házi és hadi adójuk. 1745: érs-i nádora aranyosmaróti Paluska Antal, VII. 8: közgyűlésétől alispánja Ordódy Imre, h. alispánja Majthényi Károly; 1758: érs-i nádora köpösdi Tolvay János, alispánjai garamveszelei Kazy József (+1768); 1769: Kazy János. – II. József (ur. 1780–90) közigazg. reformja a vm. alá rendelte, II. Lipót (ur. 1790–92) idején önkormányzatát visszaszerezte. A 19. sz. elejétől 1844-ig érs-i nádora nezettei Boronkay János; 1845. VII. 20.–1848. IV: ocskói Ocskay Ignác a szék föloszlatásáig; alispánja 1820–26: Kazy László, h. alispánjai 1820–24: Fába Zsigmond, 1826: Turcsányi Ferenc, az 1830– 41: lemondásáig galánthai Balogh Zsigmond az alispán, 1841: Gaál Alajos, h. alispán: Deák János. Mindkettőjüket 1846: újból megválasztották. A közgyűlésen tárgyalták a levelezéseket, különösen Bars vm-vel, a székek pénztárának a számadásait, kisebb polg. peres ügyeket, az árvákra ügyelő küldöttségek jelentéseit, stb. 1841: tisztújítási jegyzőkv. szerint, a ~ tisztikara: első alispán, másod-alispán, pénztárnok, számvevő, verebélyi, kéri és néveri járások főszolgabírái, néveri járás alszolgabírája, verebélyi, kéri és néveri járások esküdtjei, levéltárnok, főügyész, verebélyi, kéri és néveri járási gyámok. Ezen tisztviselői állásokat választással töltötték be. A főjegyzőt, a tb. főjegyzőt, az 5 tb. aljegyzőt, a tiszti főügyészt, alügyészt, sebészt, földmérőt és várnagyot az érs-i nádor nevezte ki. A közgyűlés tagjait a tisztikaron kívül az érs-i szék táblabírái tették, egy részüket a hgprím., a másikat az érs-i nádor nevezte ki. 1845: ~ Bars vm. alispánját és Károlyi Alajos gr. főjegyzőt nevezte ki táblabíráivá. Az 1841. X. 14: közgyűléskor az érs-i nádor 34 papot és 23 nemest nevezett ki táblabírákká. – A ~nek bíráskodási joga is volt. A törvszéket a közgyűlések után tartották; börtönének fölépítésére 1845: Kopácsy József érs. (1838–47) 1000 frtot adományozott. – Az 1840-es években önkormányzati jogát szűkítették. 1846: a kormányszékkel és a felsőbb bíróságokkal való közvetlen levelezés jogát megszüntették, 1846. X. 27: közgyűlési tiltakozása eredménytelen maradt. A közgyűlések jegyzőkveit 1838–1848. II. 21: (utolsó jegyzőkvéig) m-ul vezették. 1840: levtárát rendezték, melyet a 1848 után Bars vm levtárba helyeztek el. 1848: az →áprilisi törvények a közteherviseléssel a rendiséget eltörölték, ezzel a ~ kiváltsága is megszünt. Ter-ét Bars vm-be kebelezték; 1848–1919 és 1938–45: egykori ter-én szervezett járás névadója. – A 19. sz: e vidék javasasszonyainál elterjedt a csíszolt kőkor eszközeivel különösen torokfájások és gyulladásos daganatok kuruzsló gyógyítása. Az eszközök kő-ékek, v. őrlő-kövek, a használatban tojás-alakúak lettek, azokat „Istennyila-kövek”-nek, ill. „mennykőtojások”-nak nevezték. A gyógyító varázserejét 7 éven át készítették elő akként, hogy az itt szokásos húsvéti bárány- és kalács-sztelésnél az ilyen követ becsempészték a szentelendő tárgyak közé, s ezt 7 éven át, mindenkor más és más tp-ban megismételték. A szerintük így varázs-erőt nyert kővel – különféle imák között – a betegek gyulladásos részeit símogatták. 1893–95: a verebélyi főszolgabirói hiv-ban fölvett jegyzőkv. és elkobzott eszköz létezését igazolta (a kövek a Barsvm. múz-ába kerültek). – Községei: Dicske (m. falu a Zsitva mellett, Nyitra vm.) 1787: 82 házban 108 családban, 459 fő; 1828: 65 házban 451 r. k., 4 izr., össz. 420 fő élt; Kiskér (m. falu, Nyitra vm.) 1787: 54 házban 70 családban, 295 fő; 1828: 38 házban 252 r. k., 15 izr., össz. 267 fő élt; Nagykér (m. falu, Nyitra vm.) 1787: 174 házban 232 családban, 1128 fő; 1828: 167 házban 1157 r. k., 8 izr., össz. 1165 fő élt; Néver (a 19. sz-ra eltótosodott falu, Bars vm.) 1787: 22 házban 33 családban, 155 fő; 1828: 65 házban 384 fő r. k., 4 prot., 32 izr., össz. 420 fő élt; Szentgyörgy (falu, Bars vm.) 1787: 70 házban, 101 családban, 475 fő; 1828: 93 házban 114 r. k., 450 ref., össz. 624 fő élt; Verebély (mezőváros, Bars vm.) 1488: érs-i vámszedőhely és az érs-i nemesség székhelye. 1631: erőszakkal hódoltattak be, 1663 : a tör. elpusztította, 1715: szőlőtermő hely. 1787: 133 házban, 220 családban 1166 fő; 1828: 156 házban 1094 fő r. k.; Zsitvagyarmat (m. falu) 1787 (praediális birtok): 76 házban, 94 családban, 419 fő; 1828: 93 házban 638 fő r. k. 88

Vályi: Mo. leírása. 1796:623. – Nagy 1828:62. – Századok 1870: 286. – Bars vm. Bp., 1903. – Az első mo-i népszámlálás (1784–87). Uo., 1960.