Magyar Katolikus Lexikon > V > Venantius Fortunatus


Venantius Fortunatus, Szt, Honorius Clementianus (Valdobbiadene, É-Itália, 530 k.–Poitiers, Gallia, 600 után, dec. 14.): püspök, költő. – Ravennában jogot tanult. Szembajából való szabadulásért Tours-ba zarándokolt Szt Márton sírjához. 565: Sigebert meroving kir. udvari költője, de bejárta egész Galliát, és főúri vendéglátói jóságát versekkel és dalokkal hálálta meg. 565 k. Poitiers-ben megismerte Szt Radegundist, akinek hatására pap s az általa alapított ktor lelki vez-je lett. 595 k. Poitiers pp-évé választották, sztség hírében halt meg. – ~ írta többek között Szt Hilarius, Szt Germanus és Szt Radegundis életét; 576 e. Tours-i Szt Gergely kérésére 2243 hexameterből álló elbeszélő költ-ét Szt Márton pp-ről; Szt Radegundis kérésére a →Pange lingua gloriosi és a →Vexilla regis prodeunt himnuszt a szt kereszt, s a Quem terra, pontus, aethera és az →Ave maris stella himnuszt a Szűzanya tiszt-ére. Sírföliratát →Paulus diákonus készítette. – Ü: dec. 14. M: PL 88,59–594. **

BS XII:985. – Vanyó 2000:777.