Magyar Katolikus Lexikon > V > Venánc


Venánc, Szt (236 k.–251): vértanú. – Decius cs. idejében élt. Ifjú róm. lovagként zászlóval és vérttel szokták ábrázolni. – Hazai kultusza a barokk időkben tűnt föl néhány szoborkompozíción. Tiszt-ét Itálián, Camerino városán kívül nyilván a Venantius–venator szóegyeztetésnek köszönheti. A váci Gombáspatak barokk hídjának sztjei között is megtalálható mint a vadászok patrónusa. Talán Géza és László hajdani legendás váci vadászata járt gr. Forgách Pál pp. fejében, amikor 1759: felállíttatta. Bogyoszló (Sopron vm.) egyik útszéli keresztjének (1808) mellékalakja. Szobra áll Lövőn is (1750). ~ megjelenik a heroizáló jezsuita iskoladráma hősei között is: Zágráb (1721), Besztercebánya (1727), Rozsnyó (1752), Nagyszombat (1763). – Ü: máj. 18. **

Schütz II:189. – Bálint I:384.