Magyar Katolikus Lexikon > V > Vanyó


Vanyó Aladár Tihamér, OSB (Szomolnok, Szepes vm., 1905. márc. 8.–Pannonhalma, 2005. máj. 27.): főiskolai tanár. – 1923. VII. 24: lépett a r-be. 1928. IX. 11: ünn. fog-at tett. A pannohalmi főisk-n  tört.–földr. szakot végzett. 1929. VI. 29: sztelték pappá, Celldömölkön kp. 1930–31, 1934–35 és 1968–69: Rómában tanult tovább. Pannonhalmán 1930–50: főisk. tanár és hitszónok. 1950–65: gimn. tanár. 1965–: nyugalomban.  – M: A kath. restauráció Ny-Mo-on. Pannonhalma, 1928. (Pannonhalmi füzetek 4.) – Ppi jelentések a magyar Szt Korona országainak egyházmegyéiről 1600–1850. Összegyűjt., bev. Uo., 1933. (A Pannonhalmi Főisk. kv-ei 2.) – A bécsi nunciusok jelentései Mo-ról 1666–1683. Uo., 1935. (uaz 3.) – Mussolini egyénisége. Uo., 1935. (A Pannonhalmi Szle kvtára 12.) – Az új német pogányság. Uo., 1936. (uaz 15.) – A modern kat. férfi vallásossága. Uo., 1937. (uaz 20.) – A nő szerepe a tört-ben. Uo., 1939. (uaz 27.) – A nőről vallott felfogások háttere. Uo., 1939. (uaz 29.) – Háború–idegek–lelkierő. Uo., 1944. (uaz 42.) – A Bécsi Pápai Követség Levtárának iratai Mo-ról, 1611–1786. S.a.r. Bp., 1986. (Mo. újabbkori történetének forrásai) – A plébániatörténetírás módszertana. H.é.n.– A trienti zsinat határozatainak végrehajtása Mo-on. A mo-i r.k. egyházfegyelem alakulása 1600–1850. H.é.n. r.k.

PN 1987:188. (1433.)

Vanyó László (Bódvaszilas, Abaúj-Torna vm., 1942. febr. 11.–Bp., 2003. aug. 3.): áldozópap, egyetemi tanár. – Képző- és iparműv. gimn-ban éretts. 1966: a képzőműv. főisk. festő szakán szerzett okl-et. Az egri egyhm. kispapjaként a KPI-ben tanult. 1972. VI. 22: pappá szent. és drált. 1972–74: a római Patrisztikus Intézet hallg-ja, majd fél évig meghívott előadója. 1974: kp. Nyíregyháza-I. pléb-n. – 1975: a Hittud. Akad-n az ókeresztény irod- és dogmatört. tanszékvez. prof-a, 1991–96: a KPI rektora is. 1992: Gál Ferenc prof. után a Pápai Teol. Biz., 2003. VII: a Pápai Akad. tagja. – 1978: érs. tanácsos, 1988: c. prép., 1991: p. prelátus. – 1980-: az Ókeresztény írók patrisztikai sorozat 18 kötetének szerk-je. – M: Dögmatört. 1–2. köt. Bp., 1977. – Az ókeresztény egyh. és irodalma. Uo., 1980. (2. kiad. 1988) (Ókeresztény írók 1.) – Apokrifek. Ford. Baán Istvánnal és Ladocsi Gáspárral. Uo., 1980. (2. kiad. 1988) (Uaz 2.) – Apostoli atyák. Ford. Ladocsi Gáspárral. Uo., 1980. (2. kiad. 1988) (Uaz 3.) – A kappadókiai atyák. Ford. többekkel. Uo., 1983. (Uaz 6.) – Vértanúakták és szenvedéstörténetek. Ford. többekkel. Uo., 1984. (Uaz 7.) – A II. sz. apologéták. Ford. többekkel. Uo., 1984. (Uaz 8.) – Szt Ágoston: Fiatalkori párbeszédek. Ford. többekkel. Uo., 1986. (Uaz 11.) – Tertullianus művei. Ford. többekkel. Uo., 1986. (Uaz 12.) – Az óker. műv. szimbólumai. Uo., 1988. (2. átd. kiad. 1997) – Az óker. kor dogmatört-e Kr. u. 325-ig. Uo., 1988. – Az óker. kor dogmatört-e Kr. u. 325-től 787-ig. Uo., 1988. – „Legyetek tökéletesek...” Tanulm-ok a ker. aszkézis tört-éhez a szerzetesség kialakulásáig. Uo., 1991. – Szt Athanasziosz művei. Ford. többekkel. Uo., 1991. (Ókeresztény írók 13.) – Theologia Graeca. A gör. fil. adaléka a ker. theológiához. Uo., 1992. – „Lélek az Isten” (Jn 4,24). Pneumatológia a patrisztikus korban. Uo., 1994. – Katekézis, költ., és ikgr. a 4. sz-ban. Uo., 1995. – Jeruzsálemi Szt Kürillosz összes művei. Ford. Uo., 1995. – Ars sacra, ars liturgica a IV. sz-ban. Uo., 1996. – Órigenész: Az imádságról és a vértanúságról. Ford. Uo., 1997. (Ókeresztény írók 14.) – Az óker. egyh. irod-a. 1–2. köt. Átd. kiad. Uo., 1997–99. – Bevezetés az óker. kor dogmatört-ébe. Uo., 1998. – Szt Cyprianus művei. Ford. Uo., 1999. (Ókeresztény írók 15.) – Nagy Szt Baszileiosz művei. Ford. Uo., 2001. (Uaz 16.) – Nazianzoszi Szt Gergely beszédei. Ford. Uo., 2001. (Uaz 17.) – Az ókeresztény egyh. irodalma. 1–2. köt. (I. Az első három század; II. köt. A 4–8. sz.) Bp., [2001] – Nüsszai Szt Gergely művei. Ford. Uo., 2002. (Ókeresztény írók 18.) – Az egyházatyák bibliája és az óker. exegézis módszere, tört. Uo., 2002. – Óker. írók lexikona. Uo., 2004. **

Az atyák dicsérete. Emlékkv. 60. születésnapja alk. Bp., 2002. – Új Ember 2003. VIII. 17–24. (Ladocsi Gáspár: ~ halálára)