Magyar Katolikus Lexikon > V > Valentinianus, II.


Valentinianus, II., Flavius Augustus (371.–Vienna mellett, Gallia, 392. máj. 15.): Gratianus utódaként római császár (ur. 375–92) Szt I. Damasus és Szt Siricius pápák idejében. – 4 é. korában augustusszá kiáltották ki. Testvére, Gratianus és nagybátyja, Valens elismerték Italia, Illyricum és Africa ter-én. Helyette anyja, Justina kormányzott, hadvezére a frank Bautomius. Justina ariánus-barát pol-ja vezetett 385–86: összeütközésre Szt Ambrussal, melyből a pp. került ki győztesen. Anyja halála után ~ megbékélt Ambrussal, aki tanácsaival támogatta őt. Az ő hatására betiltott minden pogány kultuszt, s megtagadta a Victoria-oltár helyreállításának engedélyét. Az uralkodni vágyó frank Arbogastes ölte meg. Gyászbeszédét Szt Ambrus mondta. – Utóda I. Theodosius.

EC XII:975. – Pecz II:1126. **