Magyar Katolikus Lexikon > V > Vörös Csillagkeresztes Lovagok


Vörös Csillagkeresztes Lovagok, bethlemiták (lat. Crucigeri equestris ordinis cum rubea stella, Ordo sacrorum ac militarium Crucigerorum cum rubea stella): lovagrend. – Alapításának pontos időpontja ismeretlen, vsz. az első →keresztes hadjáratok idején, a 12. sz: hozták létre. E lovagok harcoltak, betegeket ápoltak, s a szláv zarándokokat védelmezték, támogatták. Föltételezhető, hogy nem voltak annyira megszervezve, mint más korabeli →lovagrendek, s nem volt olyan jövedelmük sem, ezért K-ről hamarosan Eu-ba települtek, de ennek időpontját sem ismerjük. 1217 k. kerültek Cseho-ba ahol Ponitzke (vagy Porzicz) faluban kis birtokot vásároltak. – Az ismert ~ a prágai Szt Ferenc ágostonos konventből alakult ki, ahol Prágai Szt Ágnes 1233: kórházat nyitott. 1234: megkapták Vencel cseh kir. védlevelét, amit IX. Gergely p. 1237: bullával megerősített. A ~ fő feladata a betegápolás és a lelkipásztorkodás volt. IV. Ince p. 1251: ismét elismerte a ~et, Ágnes kérésére a ~ vörös keresztjéhez egy hatágú csillagot rendszeresített, amit a kereszt alatt viseltek. (Ez a vörös csillag az akkori nagymester, Albertus Sternberg családi cimeréből való). II. Przemysl Ottokár kir. 1255: kiváltságokkal látta el a r-et, s a nagymester székhelyéül Prágát jelölte ki. Boroszlóban (Szilézia) a nagymesternek alárendelt mester is működött. II. Jámbor Henrik sziléziai hg. feleségétől, Annától (II. Ottokár leánya) 1253: nagy adományokat kaptak. – A meggazdagodott ~ később megtelepedtek Cseh-, Morva-, Lengyo-ban, Litvániában, Au-ban is. Statutumukat 1675: X. Kelemen p., kiváltságaikat utoljára II. Lipót cs. 1699: erősítette meg. – A ~at Mo-on az 1723: 46. tc. alapján fogadták be, ettől kezdve nálunk is szerezhettek birtokokat. Kommendaturájuk Pozsonyban, 1770-: Budán volt. Megtelepedésükben szerepe volt Keresztély Ágost esztergomi érs-nek. Az ő támogatásával Pozsonyban kórházat és szegényházat nyitottak, melynek ellátására Prágából hívtak rtagokat. Götzel Ferenc házfőn. szerint már 1720: az ogy-i befogadás is a prímásnak volt köszönhető. A ~et nem lovag-, hanem csupán ispotályos rendnek ismerték el Mo-on (1672: Pozsonyban működő →irgalmasokhoz hasonlóan). Föltehető, hogy a későbbiekben a budai prép-ság nem volt mindig összekapcsolva a pozsonyi főnökséggel, mert így annak betöltője egyik hivatalának sem tehetett volna megfelelően eleget. 1770-: a budai prép. plnos is lett (→Budai Szent István király várplébánia). Scheiner János volt az első budai plnos, s egyben a →Szent Jobb első kinevezett őre, aki ezen tisztségét az Angolkisasszonyok főnöknőjével osztotta meg. – Eberle József volt a ~ utolsó pozsonyi kommendátora. II. József föloszlatta a pozsonyi kórházat és Budára helyezte a ~at. Eberle hosszú hivatali ideje 1774–1813: igen mozgalmas volt. I. Ferenc 1792. VI. 6: budai koronázásakor ő tartotta a palotában a Te Deumot. A Szt Jobbot, számos más értékkel együtt az orsz. K-i ter-re menekítették. Klinger György plnos tartotta 1818: az első Szt István-napi nemz. körmenetet. József nádor 1819: szabályozta ezen ünnepségeket, elrendelte a polg. és a katonai hatóságok kötelező részvételét. Igy a nemz. jelleg mellett a „hivatalos” arculat is hangsúlyt kapott (→Szent Jobb-körmenet). A budai Szt Zsigmond kpnában 1820: a →Magyar Szent Koronát 3 napra kiállították közszemlére. Klinger elérte, hogy 1821: beiktatták a Dráva melletti vaskai tényleges apátságba. – Rudolf Vince plnossága idején többször előfordultak járványok, 1849: Buda ostroma; amikor a pusztításnak leginkább az udvari pléb. volt kitéve. A hagyomány szerint a plnos élete kockáztatásával mentette meg a Szt Jobbot. A rend azzal jutalmazta, hogy 1865: Prágába hívta kommendátornak. – Hoffmann Móric volt az utolsó csillagkeresztes várplnos. 1867. VI. 8: a koronázás, az udvar ismétlődő látogatásai Budán és Gödöllőn, Mária Valéria születése és keresztelése Budán, az ogy. ünnepélyes megnyitásai a Várban ráirányították a közvélemény figyelmét a budai Szt Zsigmond tp-ra, az ott működő „idegen” plnosra. – Ettől kezdve mind szélesebb körben kezdték vitatni az 1723: 96. tc-t, mert annak rendelkezéseit a ~ feltünően semmibe vették, pl. fönnállásuk alatt egyetlen m. tagja sem működött Budán, vsz., hogy ilyen tagja nem is volt. Ennek ellenére bőven elárasztották a ~at bizalommal, tisztelettel, ajándékokkal, kiváltságokkal stb. A ~ nem váltak m-rá, mulasztásokat követtek el. A hazai sajtó több alkalommal követelte, hogy az idegen ~ helyét a m. kir. udvarnál m. papok foglalják el. Hoffmann Móricot 1882. III. 9: megbízták a bécsi Karlskirche plnosságával és az ottani rház kommendátorságával. A VKM és a közvélemény nyomására Ferenc József kir. fölmentette a ~at a várlakbeli lelkészség ellátási kötelezettsége alól, a Szt Zsigmond-prépságtól és a Szt Jobb őrzésétől, s elrendelte, hogy a pléb-ra, s vele együtt a Szt Jobb őrévé ezentúl csak m. honpolgárokat nevezzenek ki, akiket a világi klérus tagjai javasolnak. 1882. V. 27: a budai várlakbeli plnossá és a Szt Jobb őrévé →Maszlaghy Ferencet nevezte ki az uralkodó. – A ~ jelvénye 1713-ig aranyszegélyű, vörös zománcozású, ill. vörös selyemből készült, aranyhímzéssel ékes, lat. horgonykereszt, alsó keresztszára erősen meghosszabbított. Ezen lóg egy vörös színű hatágú csillag. 1714 u. a hasonló kivitelű r.jelvényben →máltai kereszt látható.  P.A.

Uxa József: A budavári kir. kpna, a nemzet tp-a. Bp., 1934. – Felszeghy Ferenc–Rátvay Imre–Petrichevich György–Ambrózy Gyula: A rendjelek és kitüntetések történelmükben. Bp., (1943):87. – Procházka, R.: Österreichiches Ordenshandbuch. („Grosse Ausgabe” Band 3. (Republik Österreich mit Anhang 1. Abt. Böhmen). München 1979. – Ludek, Jirasko: Geistliche Orden und Kongregationen in den böhmischen Kronländern. Prága, 1991.