Magyar Katolikus Lexikon > V > Vécsey


Vécsey Aurél József, hernádvécsei és hajnácskői, br. (*Bp., 1883. jún. 17.–Sátoraljaújhely, 1957. márc. 17.): áldozópap, egyházi író. – A bpi piar-knál éretts. 1903. X. 29: a CGH növ-e lett. 1909. X. 28: pappá szent., teol. dr. – 1909: Gyulafehérvárott teol. tanár, 1919: Bpen hittanár. 1930: Bodrogkisfaludon lelkész, 1938–39: Kassán irodaigazgató, 1941–45: teol. tanár, rektor. 1936: kassai knk, 1939: p. prelátus. 1945: a csehszl-ok kiutasították, haláláig Sátoraljaújhelyen kisegítő lelkész. Főként egyh-földr. és stat. tanulmányai jelentek meg. – M: Elmaradottabbak-e a kat. népek? Bp., 1924. (Világosság felé 9.) – A legújabb kor egyhtört-e dióhéjban. 1800–1930. Uo., 1930. (Kat. kultúrkvtár 11.) – Az Afrikai visszhang fel. szerk-je, 1926–30: kiadója. 88

KL IV: 456. – Veress II:279. – MKA 1929:92. – Pilinyi 1943:187. – CGH Kat. 1929:92.

Vécsey Siegbert, hajnácskői, br. (Vágújhely, Nyitra vm., 1739. júl. 22.–Pest, 1802. júl. 30.): altábornagy. 1755: zászlós a Zweybrück-dragonyosezredben, 1758: hadnagy, 1760: másodkapitány, 1763: elsőkapitány a de Ville-vértesezredben, 1768: alezr. a Hadik-huszárezredben, 1773: vezénylőezr. a II. József császár huszárezredben, 1783: vezérőrn., 1789: elnyerte a Mária Terézia-rend  lovagkeresztjét, 1790: altábornagy, az addigi Graeven-huszárezred tulajdonosa, 1792: Pest helyőrségparancsnoka, 1801: nyugállományban. Az utolsó török háború hőse, 17, köztük számos súlyos sebesülése a fr. háborúkra hadiszolgálatra alkalmatlanná tette. Z.J.