Magyar Katolikus Lexikon > V > Vályi


Vályi János (Óvencsellő, Szabolcs vm., 1837. szept. 22.–Eperjes, 1911. nov. 19.): g.k. megyéspüspök. – 1865: munkácsi egyhm-sként szent. pappá. Bécsben tanult tovább, teol. dr. lett. 1869: Sátoraljaújhelyen kp., 1870: Ungvárt teol. tanár és a papárvák int-ének ig-ja. 1878: c. knk., 1882. X. 11: eperjesi mpp-ké nev. ki. 1883. V. 20: Ungvárt szent. fel. Kántortanítóképzőt, papárvák részére árvaházat, tp-okat épített, kibőv. a szem-ot és a ppi palotát. 1900: ~ vezette a g.k. m-ok sztévi római zarándoklatát. – Utóda 1913: Novák István. 88

Kiss–Sziklai II:843. – Schem. Frag. 1931:15.

Vályi Miklós, alsó- és felsővályi (1842. – 1904 e.?): plébános. – A teol. Egerben végezte 1865: pappá szent. Káplánkodás után 1878: Dorogházán h. plnos, 1890: Kenderesen lelkész. – Cikke: Egri Egyhm. Közl. (1869: A fogadalmak átváltoztatása a jubileumi búcsú alatt)  88

Koncz 1892: 243. – Szinnyei XIV:815. – Puskás 1979:190.