Magyar Katolikus Lexikon > V > Váli


Váli Dezső (Bp., 1942. okt. 2.–): festőművész, belsőépítész. – 1960: a József Attila Gimn. (Bp., XI. ker.) humán tagozatán éretts., majd nyomdában és antikváriumban dolgozott. 1962–67: az Iparműv. Főisk-n belsőépítész diplomát szerzett. 1967: Finta József meghívta a műtermébe belsőépítésznek. 1968: a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat belsőépítész tervezője. 1969. X-: szabad foglalkozású festőművész. – 1975–79: Zebegényben a Szőnyi István nyári képzőműv. szabadisk-n tanított. 1977–80: Derkovits-ösztöndíjas. 1986: Munkácsy-díjat kapott, 1991–92: a Képzőműv. Főisk-n kurzust vez. 1994–95: az Iparműv. Főisk. építész szakán műv. tanulm-okat oktatott. 1993, 1997: Pollock-Krasner ösztöndíjat kapott (New York). 2004: az OSZK tulajdonába került a teljes munkásságát tartalmazó honlapja. – 1968: feleségül vette Jávor Kata néprajzkutatót, 2 gyermekük Zsófi és Miklós. 1985-: vezeti a Fioretti kat. karizmatikus imaközösséget. – Fest. periódusai: Indulásakor ~ra Klee, Rothko és Bálint Endre munkássága volt hatással (1959–69: tanuló évek). Korai, lírai hangvételű művei gyakran enteriőr- és tájélmények képi redukciói (1969–84: absztrakt korszak). Figuratívvá vált fest-e, amikor 1974–83: készült, 2400 temetőfotója élményanyaga vált évekre kizárólagos témájává. Nem konkrét helyszínt, látványt rögzít, hanem a téma atmoszférájával, ezen belül a csend, a halál és a magány problémakörével foglalkozik (1984–87: régi zsidó temetők). 1987: ismét saját fotóiból indulva új témakört választott, műterme ábrázolása fokozatosan a lényegi elemek egyre elvontabb megjelenítésére redukálódik. E sorozata a magánszféra megjelenítésével akár sajátos önvallomásnak is tekinthető: az aszketikus, csupasz terek olykor szerzetesi v. börtöncellára emlékeztetnek (1987-: műtermes képek). – Önálló kiállításai: 1974: Fényes Adolf-terem, 1981: Műcsarnok, 1987, 1990, 1997, 2002: Ernst Múz., 2008: M. Fotográfiai Múz. 1994: Győr Városi Műv. Múz., állandó kamarakiállítás. – M: C. Napló. 1958–1992. Bp., 1992. – Tanú ez a kőhalom. Zsidó temetők Közép–Európában. Fotóalbum Sáros Lászlóval. Uo., 1993. – Váli. Monográfia. Uo., 1997. – Zsidó temetők. Uo., 2007. – F. Napló. Fotóalbum. Uo., 2008. – DESKE.HU. Levelek Le Meux-be. Uo., 2008. – B. Napló. Grafikák 1959–2009. Uo., 2009. s.k.

Váli Tibor Lajos OPraem (Szentimre, Sáros vm., 1870. márc.15. – Eger, 1924. jan. 4.): tanár. – Jászón 1889. IX. 1: lépett a rendbe, 1893. XII. 31: szerz. fog. tett, 1894. VIII. 26: pappá szent. – 1893: Kassán tanár, Bpen egy. hallg., m–lat. szakos tanári okl. szerzett, 1896–1919: Kassán a prem gimn. m. és lat., s az áll. főreálisk. lat. tanára, 1919–: betegszabadságon. Kassán temették. – Írásai: Kassavidék (1898: Kassa múltja a jelenben; 1899: Mulatságosabb nyelvi jelenségek a m-ban. Fölolvasás a Kassai Tanári Körben; Elhagyatott. [Költem.]), A Természet (1898: Patak mellől), Pannónia (1899), Rozsnyói Hiradó (1899: Csillárfénynél. [Költem.]; 1900: Hegyek között [Költem.], Halászat (1900: Hernád partján) – M: De locis poeticis qui congruunt in operibus P. Ovidii Nasonis et Nicolai Zrínyi. Kassa, 1898. 88

Szinnyei. XIV:796. – Kalmár 1907:85. (*Sárosszentimre!), 235. – Kovács 1996:349. – Gulyás–Viczián XXXI: (kz-ban)