Magyar Katolikus Lexikon > U > utcanő


utcanő (lat. meretrix): prostituált nő. – 1. A Szentírásban a megfizetett ~ Izr-ben is ismert volt (Ter 38,15-23: rossz nő). Az ÓSz több ~t is említ (Józs 2,1: Rácháb, a rossz hírű nő; Bír 16,1: szajha; 1Kir 3,16). Olykor a szülők sem riadtak vissza attól, hogy lányukat ~nak adják, bár ezt a törv. tiltotta (Lev 19,29). Vsz. a kultikus prostitúció sem volt teljesen ismeretlen (→hierodulák). – Az ÚSz-ben Ráchábot a hite miatt említik (Zsid 11,31: bűnös életű nő; Jak 2,25). A tékozló fiú ~okra pazarolta vagyonát (Lk 15,30: rossz nők). Mt 21,31: az ~okat („cédákat”) a vámosokhoz hasonlóan nyilvános bűnösöknek tartották. Pál ap. a korintusiakat külön óvta az ~októl (1Kor 6,15: feslett nők). A Jel-ben az ~ („a nagy kéjnő”) Róma jelképe, aki felett Isten ítélkezik (17,1–6.15; 19,2). – 2. Az ókori rómaiaknál csak rendőri felügyelet mellett tűrték meg őket Rómában. Általában rossz hírben állottak, s annyi becsületük sem volt, hogy a törv-széknél tanúként szerepelhettek volna. Külsőleg abban különböztek a tisztességes nőktől, hogy csak rövid tunicában jártak, és arcukat, nyakukat, vállukat és karjaikat nem födte ruha; tanyáikat lupanarnak, lustrumnak v. fornixnak nevezték. Idővel adót vetettek e foglalkozásra. Eredetileg csak rabszolgák v. szabadon bocsátott nők adták magukat e kenyérkeresetre, később a büntetések és a szégyen sem tartotta vissza a szabad szülők leányait sem. – 3. →prostitúció R.É.

Pecz II/1:71. – BL:1886.