Magyar Katolikus Lexikon > U > ugocsai főesperesség


ugocsai főesperesség, 14. sz. – 1555: az erdélyi egyházmegye főesperessége, nagyrészt a Szamos és Tisza folyók között feküdt, közepén folydogált a Túr. – 1332: a p-i tizedjegyzékben 21 pléb-ja található. – Ismert főesperesei 1317–21: Thomas simul vicarius generális Transs. de Tasnád; 1325: Paulus; 1332–46: Ladislaus; 1347: Nicolaus Velentini; 1357:  Vincentius; 1365–73: Ladislaus simul Vicarius Gen. Albensis; 1388.–1392:  Andreas; 1404–14: Basilus Siculus; 1434: Blasius; 1437–64:   Johannes Barthus; 1496–1503: Matthaeus de Waradino; 1509:  Nicolaus Tornaly; 1536:  Gabriel Pesti; 1538: Matthias de Losontz; 1545–47: Petrus Kolozsvári; 1550–55: Matthaeus Bátuay  88

Memoria Transs. [1843]: LXIII. – Beke Antal: Az erdélyi egyhm. képe a 14. sz. elején. Esztergom, 1894:199. – Endes 1935:126.