🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > Ugocsa vármegye
következő 🡲

Ugocsa vármegye (lat. Comitatus Ugocsensis), 12. sz – 1919. jan. és 1939. III. 16. – 1944. okt. : közigazgatási terület a Magyar Királyság ÉK-i részén, a Felső-Tisza-vidéken, a K–Ny-i irányban folyó Tisza mindkét partján, mely 2 járásra osztotta. – É-on és ÉNy-on →Bereg vármegye, K-en →Máramaros vármegye, DK-en, D-en és Ny-on →Szatmár vármegye határolta. Ny-i része lapályos (120–130 m. tszf.), K-i része hegyvidék; a Tisza jobb partján a nagyszöllősi hegycsoport, Kisrákóc közs. melletti Tupoj (878 m. tszf.), Ny-i részén a Nagyszőllős fölötti Feketehegy (568 m. tszf.) Ugocsa várának romjaival, a Tisza balpartján az Avashoz tartozó hegyek (827 m. tszf.). A Tisza Királyháza mellett lép ki a síkságra, mellékvizei É-on a Borsova (Borzsava) folyó (egy szakaszon a vm. határa) és Szalva, D-en a Túr; partjai helyenként mocsarasak, leginkább a Borsova mentén, ahol a Fekete-Eger mocsár nyúlik át. – A 9. sz: a →honfogaláskor Vereckén át jött csopotok egyike ~ felé foglalt. Anonymus szerint Árpád törzse első szálláshelyének egyike. Az államszervezés idején Asszonyszöllős, utóbb (Nagy)Szöllős már kir-néi "szöllős"-ök lakhelye lehetett, úgy, mint (Szöllős)Gyula; alig korábbi Gizella kir-né birtokszervezeténél →Karácsonyi János kutatásai szerint az →erdélyi püspökség törzsbirtokai Szatmár és ~ vm-ben feküdtek. Ugocsa a 12. sz-ig Bereggel együtt kir-i vadászter. II. Géza (ur. 1141–62) idejében szászokat telepítettek, akik a Tisza mellett Felszászt, Nagyszászt, Szőllőst és Ardót alapítottak. Ezeket, s a szláv(?) szórványokat a m. falvak fölszívták, épp úgy, mint a beregi uradalomhoz tartozott Imre kir. (ur. 1196–1204) által ~i Batárra telepített flandriaiakat. A 12–13. sz-tól ~t és a szomszédos vm-ket makktermő erdők vizes, lápos ter-eivel sertéstenyésztő ter-ként említették, ez fönnmaradt a 19. sz-ig. III. Béla (ur. 1172–96) külön ispánt rendelt az aránylag népes ~nak. 1241: a →tatárdúláskor elpusztult falvait IV. Béla (ur. 1235–70) és V. István  (ur. 1270–72) helyreállíttatta, közs-einek kiváltságokat adott. Ekkor telepedett le a Gutkeled, a Káta és a Hunt-Pázmán nemzetség; a benszülött családok közül leghatalmasabbak a Szirmayak és a farkasfalvi Farkasok ősei voltak. A 13. sz. végén Oroszi, Verbőc szláv telepek, de ezek úgy, mint a szászok, hamar megmagyarosodtak. Egyh.igazg-a 14. sz. elejéig, az ~i főesp. szervezéséig, a sásvári főesp. alá tartozott (a reformáció után az egri egyhm-hez tartozott). A 13. sz: a Tisza jobb partján Szöllős várossá fejlődött, a túlparton Királyháza az ismert helység, e helyektől K-re  az ÉK-i Kárpátokig húzódó Máramaros alig lakott erdős hegyvidék. Két nagy országút szelte át: az egyik Lengyelo-ból Beregszász és Szatmár felé; a másik D-re Máramarosba vezetett; (Tisza)Újlaknál, Szirmánál, (Nagy)Szőllősnél, és Verőcénél rév volt a Tiszán. – IV. (Kun) László (ur. 1272–90) az erdélyi pp-ség javára döntött az ugocsai tizedért Borsa Kopasszal folytatott perben, 1288. X. 27: Brassóban adta vissza →Péter erdélyi pp-nek az ~i dézsmát, melyet tőle a Borsa nembeli Kopasz mester, hamis előadással szerzett. 1290 tavaszán – a szerecsenből (muszlimból) ker. hitre tért Mizsét nevezte ki nádorává, Ubul fia Mihályt ~ ispánjává tette. E korszaktól említették az aranymosást a Tiszán, Bocskó és Tiszaújlak környékén (amit a 19. sz. is műveltek). Önálló vmi kiadású okl-e 1299-ből ismert. – A 14. sz. elején, nemesi vm-évé alakulásakor ter-ének egy részét Szatmár és Máramaros vm-hez csatolták, ekkor Mo. egyik legkisebb vm-éje lett. I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) a tart.urakkal vívott trónharca idején 1307: Bereg, Máramaros és ~t Pok Miklós uralta. Az egykori kir-i erdőispánság 1315: került vissza a Borsáktól I. Károly birtokába. Szőllős (1262: Villa Zeleus) hospeseinek az első kiváltságot IV. Béla (ur. 1235–70) adományozta, amit 1329: I. Károly megerősített. 1342: már civitas nostra c-mel illette a várost. 1347–: a szatmári ispánság részeként kormányozták. Földjének nagyobb része Nyaláb vár uradalmához tartozott, amely 1378-ig volt kir-i birtok és a mindenkori ispán várnagya állt az élén. A másik nagy uradalma, a szőlősi 1399-ig a királyné tulajdona volt. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) 1355: ~i jobbágyainak kötelezettségeit fölsorolva, az évi 1 fertós rendes adót collectanak nevezték. ~ Ny-i felében a Káta, Gut–Keled és Hont-Pázmány nemzetség birtokolt. A síkvidékén – miként más helyeken is – kezdettől fogva m-ok laktak, hegyvidékén a 14. sz. közepe óta ruszinok (rutének) folyamatos, a DK-i csücskén vlachoknak betelepedése szórványos. Az oláh kenézivadék, főnemessé tett Drágfi ősök – Balk és Drág szatmári, máramarosi és ~i főispánok – 1391: Máramarosban örökölt körtvélyesi ktoruk élére kat. létükre is konstantinápolyból kértek igument (a későbbi igumenek kinevezési jogát ivadékaiknak tartották fenn). Antonius pátriárka joghatósága alá vette a ktort, Pakhomius igument exarchosznak (pátriárkiai vikáriusnak) is kinevezte, reá ruházva a ktorhoz tartozó szilágysági, szatmári (erdőd-vidéki), ~, beregi, besztercei, belső-szolnoki és dobokai (csicsói és bálványosi) oláhok fölötti ppi joghatóságot. 1402: Csengerben tartott közgyűlésén a Károlyi Márhárd fiai panaszolták, hogy Drág máramarosi vajda károlyi birtokából elhajtotta a lovait és visszaadni nem akarta. Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387–1437) Szöllőst 1427: orsz. vásár tartásra jogosította. 1432: a tör. elleni hadjárata tervezetében – mely a későbbi honvédelmi törv-eknél is alapul szolgált – 2 hadsereg, D-en a tör., É-on a husziták ellen készülődött; 1432: Bihar, Békés, Szatmár, Szabolcs, ~ Mármaros, Bereg, Kraszna, Külső- és Belső-Szolnok vm. nemessége össz. 1650 lovas; 1433: ~ 100 lovast állított fegyverbe. A Hunyadiak korában birtokosai közt egyetlen főúri család a Perényiek, akik 1399 óta ~ 1/3-ának így Nyaláb (okl. említése 1326 előtt) és Szöllős (okl. említése 1308) várának és 17 falujának urai, a D-i (Túr)Terebestől és Turctól az É-i Csongváig és Alsósáradig. (Nagy)Szöllős egyben a vm. egyetlen városa és székhelye 76 falujának; a 15. sz. végén ~ kb. 1300 adózó házhelyét írták össze. Nyaláb várának (romjai Királyháza fölött) tartozékai 1351: Királyháza, Verőcze, Szászfalu, (Fekete)Ardó magyar, és Kirva, Csarnatő, Komlós, Széphegy, Turcs, Batarcs oláh falvak és a Szőllősrévnek nevezett tiszai rév (1354: «Kyralreve»), a 15. sz: még Tekeháza, Gyula, Terebes, Tarna, Szárazpataka, Akli és (Sós)újfalu helységek is. Szőllőst 15. sz: állandóan «oppidum»-nak címezték; tartozékai 1454: Veresmart, Alsó- és Felsőcsongva, Alsó- és Felsősárad; a Perényiek 15. sz. végén a ferenceseknek épített ktorával. A középnemes Csarnavodaiak a Surányiakkal (s női ágon pl. a Szepesiekkel) együtt ~ D-i részében Halmi város és Tamás-Váralja (régebben vár) körül 11 faluban, az Újhelyiek a rokon Zoárdfiakkal és az 1446: kihalt Védiekkel együtt Ny-on (Tisza)Újlak, É-on Rákóc vidékén kb. 12 faluban földesurak. Adorján és Halmi helységek székely telepeket sejtetnek. – 1514. VII: paraszthad járt Hetényben, Nagyszölősön, ahol Perényi Gábor (1532–67) kir. főkamarás házait lerombolta, Tekeházán  és Sásváron, ahol mindenki csatlakozott a fölkelőkhöz. Sikertelenül osztromolták Nyaláb várát, de annyi kárt okoztak, hogy a helyreállításra Perényi 12.000 aranyforint kölcsönt vett föl. Kárai pótlásaként a parasztmozgalomban részt vett  8 vmi kisnemes birtokait elkobozta. A mozgalom fölszámolása után az 1514: 34. tc. 1. §. rendelkezett Bereg és ~i nemes résztvevők kipuhatolásáról; a perek 1520-ig elhúzódtak. – Sylvester János (1504?–1552?) reformátor 1533–34: Perényi János ~i és máramarosi főispánnál, 1534. V–1542: Nádasdy Tamás (1498–1562) sárvár-újszigeti isk-jában tanított. – 1538. II. 24: a →váradi béke a birtokolt ter-ek szerint megosztotta Mo-ot; I. (Habsburg) Ferdinándé (ur. 1526–64) Alsó-Mo. 35 és Felső-Mo. 18 vm-je, köztük ~ is, amit az igazságszolgáltatást s a kir. törv.szék működését szabályozó 1548: 19. tc. is meghatározott. I. Ferdinánd csapatai 1557. X. 15: elfoglalták (Nagy)Szöllőst elfogták Izabella párti földesurát Perényi Ferencet. Az 1553: 11. tc. elrendelte, hogy a jobbágy heti 1 (évi 52) nap robot helyett évi 40 napot köteles urának szolgálni, az 1569: 19. tc. 1. §. Szatmár vm 3 szolgabíróságát (járását), Közép-Szolnok és ~k jobbágyságát rendelte Szatmár várának építéséhez. – 1561 óta Bereg, Szatmár, Szabolcs és ~éket, a Habsburg-hívek uralták, de ezek tele voltak erdélyi fennhatóságú „tartozék” falvakkal. 1567: ~ lélekszáma kb. 10.000 fő (Szatmár vm-é kb. 21–24.000 fő). 1571: János Zsigmond (ur. 1556–71) lemondott a „tartozékokról”, cserében (Habsburg) Miksa is lemondott hívei minden olyan falujáról és birtokáról, amelyek az Erdélynek átengedett Részekben voltak, ~ben ekkor a kir-nak adóztak. – A m-ság egy tömegben élt a Tisza mellékén, É-ról és D-ről a hegyvidék ruszin és vlach lakossága fogta közre. Mályusz Elmér (1898–1989) a 16. sz. közepéről megmaradt adózók neveinek összevetéséből megállapította, a jobbágyságnak legkevesebb 77,25%-a m., 3,43% szláv (ruszin), 1,36% ném., 0,28% oláh, a családnév alapján meghatározhatatlan 17% (többségük oláh és ruszin, de lehetett m. is). ~ban egész falvakat lakott a m. kisnemesség jobbágyok nélkül, ezért ~ népének több mint 4/5-ét m. tartotta, melynek 2 járását K–Ny-i irányban a Tisza választotta el. Ekkor a Bereg vmi Verhovinán Krajna, Lucska, Magyarovica is m. közs-ek. Egy sor prot. falu is található, melyek m. lakossága később g. kel. és ruszin lett, pl. Pósaháza, Munkácsújfalu, Klacsanó, Oláhkerepec, Kucsava stb. ~ben ekkor a havasi legelőkön kívül alig van ruszin falusi lakosság, a falvak mind m-ok és ném-ek, a többszázados telepedési állapot még megbontatlan. – 1576: ÉK-Mo-on csak Szepes, Sáros, Bereg, Ung és ~ maradt kizárólag kir-i uralom alatt (ezek népe nem adózott a tör-nek is). A felvidéki kir-i kapitányok, a kamara megbízásából, vagy anélkül, m. uraktól ítélet nélkül is elfoglalták birtokukat, pl. Teuffenbach kassai főkapitány 1596: Lónyay Albert beregi és ~i főispán összes birtokait, stb. 1602: az ogy-en ált. a panasz, hogy a katonai hatóságok törvénytelen leveleket bemutatva birtokokat foglalnak le, valóságos „katonai káptalanokat” alkotnak. Az önkényt megelégelve tört ki Bocskai szab.harca. Az 1606. VI. 23: aláírt →bécsi békében az →Erdélyi Fejedelemséget helyreállították, Bocskai István fejed. (ur. 1604–06) és fiúutódai életére a →Részekhez kapcsolták Szatmár, Szabolcs, Bereg, ~t, és Tokaj várát; a kir-i (Habsburg) Mo-on helyreállították a vallásszabadságot, s azt az elvet, hogy az orsz-os tisztségekre csak m-okat nevezzenek ki. – 1622. I. 6: a II. (Habsburg) Ferdinánd és Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613–29) kötötte →nikolsburgi békében Bethlen élethossziglan biztosította Zemplén, Bereg, Borsod, Abaúj, Szatmár, Szabolcs és ~ vm-ket, Kassával együtt, a ném. birod-i hgi címet, Oppeln és Ratibor hgségeket, Munkács és Ecsed uradalmait. – A Habsburgok elleni sikeres háborút 1645. XII. 16: lezáró →linzi békében I. Rákóczi György erdélyi fejed. (ur. 1630–48) visszakapott 7 felső-mo-i vm-t, közte ~t, ami 1648: halálával visszaszállt III. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1637–57) kir-ra. II. Rákóczi György (ur. 1648–60) varsói kalandja 1657. VI. elején kb. 40.000 fős lengy. sereg (1/4-e fegyvertelenül) végigrabolta Rákóczi védtelenül hagyott birtokait „Bereg vármegyének nagy részét, Szatmárnak, Ugocsának derekát, a szamosközbeli szép földeket” lakosságát nagyrészt kardélre hányta, s bántatlanul „nagy szép barom csordákkal, s egyéb prédákkal” vonult ki. 1661: török-tatár had ~ nagyobb felét elhamvasztotta. 1661-62 telén Montecuccoli hadai az ÉK-i felvidéki vm-ékben noha elegendő élelmet kaptak, pusztítottak és kegyetlenkedtek, a szegénység ~ben is éhezett v. elvándorolt. A bandériumok 1664. IX. 18: limitációja szerint Szatmárnak 100, Beregnek 65, a 2 legkisebb vm-nek, ~nak 30 (Tornának 20) lovast kellett állítania. A síkvidék, főleg a Tiszamente 1657. és 1661. é. nagy pusztulása után a régi m. falvakban itt is, ott is ruszin advenák, ‘jövevények’ tűntek föl.  Feketeardón és Szászfalun az „idegen orosz”-okon, akik a „pogányok pusztítása és a pestisnek grasszálása miatt elfogyott magyar jobbágyoknak helyeikben” szállottak, a földesurak 1668: még megvették a ref. prédikátoroknak járó papi dézsmát. Szatmár vm-ben ekkor nem volt egyetlen kat. plnos, egyes kat. urak ~i szürke barátokat hívtak szolgálatra. – I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) zsarnoksága ellen kitört felsőmo-i fölkelés egyetlen, 1670. IV. 23: vívott gombási (Liptó vm.) ütközetében ~ 50 lovasával vett részt. A fizetetlen cs-i katonaság évtizedes nyomorában demoralizálódva zsarnokoskodott, a várak körüli jobbágyfalvakat, s a hódoltsági parasztokat szipolyozták, a végvári tisztek gyakran a kir. nevében. Kanizsai János szatmári lovas hadnagy 1670: ~i közs-ekben a nemeseket verte, sarcolta, elfogta, állataikat elhajtotta, a nemesi jószágot „koronás királyunk őfelsége számára” lefoglalta; Danka János gyaloghadnagy Kökényesden, (Tisza)Keresztúron a bíró családját kardra akarja hányni, ha „máskor a falu össze nem gyűl és süveget nem vetnek előtte, ha távul meglátják is”. →Szelepcsényi érs. kezdeményezésére 1674. III. 5-re a lutheránus és kálvinista papokat, tanitókat – a hódoltsági ter-ről is – Pozsonyba, az ott alakított rendkivüli biróság (judicium delegatum extraordinarium) elé idéztette ~ből is, ahol fej- és jószágvesztésre ítélték őket. 1675. III: a reverzális aláírását megtagadó 42 prédikátort eladták gályarabnak. Az önkény ellen tiltakozó, magukat kurucnak nevező bujdosók Szatmárban megkezdték harcukat a cs-i katonák ellen, 1680. I. 8: Thököly Imre gr-ot (1657–1705) választották fővezérré. Thököly háborúinak fegyverszünetei idején 1678–81: Bereg és ~ a kurucok téli szállása. 1690: ~ 5 közs-ében a nagybányai Órás András fiatalember kinevezte magát „Jézus Krisztus elöljáró hopmesterének”, székhelyét, Nagydabolcot Kis-Sionnak, híveit „angyaloknak” szentelve fel,onnan izgatott a papok ellen, míg ~ le nem verte. – A háborúkban megtizedelt lakosság helyére földesurak, vm-ék (pl. 1690: Szabolcsban, 1698 és 1699: ~ben, 1700: Győr vm.), sőt városok is telepítettek, amikor I. Lipót 1701: az új telepeseknek 3 évi adó, vám és beszállásolási mentességet ígért, csalogatva a későbbi adófizetőket az elpusztított falvak benépesítésére. A zsarnokság ellen a kuruc mozgalom erősödött, „Annyira megterheltetett a szegénység, – írta Ugocsa – hogy éhel halásra jutott, a mint is sok helyek már az oroszok és oláhok között tengeri csokánból és mogyorófa barkából sűlt kenyérrel élnek.” 1703. V: a falvakban kihirdették II. →Rákóczi Ferenc nyilt levelét, föleskették a népet s Bereg és ~ földmívesei máj. végén kb. 6000-en álltak fegyverben. Károlyi Sándor br. (1668–1743) szatmári főispán 1703. VI. 7: Dolhánál szétverte a tiszaháti fölkelőket, Bécsből legalább Szatmár- és ~k részére várta az adóhátralék elengedését, a vm-k adójának s a só árának leszállítását, eredménytelenül, így csatlakozott a kurucokhoz. Az ugocsa–máramarosi hadjáratban Majos János lovas- és Kis Albert gyalogezrede képezte a katonai erőt. Mint Dózsa György (1470 k.–1514) idejében, a szegényebb nemesség most is csatlakozott a jobbágyokhoz leghamarabb Bereg és ~ékből. Ősszel Mo. 72 vm-éjéből csak 10 Ny-i maradt a kir.párti. 1704 második felében készült ~ összeírása falvanként közölte a kuruc katonák ezredenkénti, századonkénti névsorát. Sokan szolgáltak a korábbi Kis Albert-féle, ekkor már Kajdy István parancsnoksága alatt álló gyalogezredben és Majos János lovasezredében. 1705 IX. 12: Szécsényben 26 vm., 3 ker. és 20 város alakította meg a szöv-et, mely össz. 102.706 km²-re terjedt. 1708: Ugocsa „olyan falukból áll: 2–3 ház van benne”. Fokozta a nyomort 1708/09: óriási hidege és havazása „mását az emberek oly könnyen nem látták, nem hallották”. 1709. I: oly hideg volt, hogy a madarak megszámlálhatatlan mennyiségben fagytak meg. 1708–: a pestis, a himlő és hagymáz is fogyasztotta a népet, a pestistől 1709–10: sok falu egészen kihalt, néhol csak 2–3 ember maradt. 1708–11: Mo-on több mint 300.000 fő a pestis áldozata, amit marhavész kisért. Volt eset ~ban, hogy a szegénység s kétségtelenül a katonaság is, «idegen ételnek nemeire, úgymint mogyorófa-barka és tengeri kocsány-kenyérre szorúlt és úgy tengette magát» írta ~ Rákóczihoz 1709. III. 20: a szirmai gyűlésből. 1717. VIII. 22: a Radnai hágón át betört tatárok és Mihai Racovita modvai vajda (1703–05, 07–09, 15–26)oláhjai végigrabolták Szatmár, Bereg, Máramaros és ~t, " embereket, asszonyokat, gyermekeket bőségesen rabláncra fűztek" amíg IX. elején a vmi csapatok szétverték őket.A tör. hódoltsághoz sohasem tartozott, de 1657–1717: nagy csapásokat átélt ~i síkvidék 28 falvában 1657: a dézsmafizetők száma 1188 főről fokozatos majd gyors zuhanással 1716: 330 főre (27,8 %-ra) fogyatkozott. A síkföld falvainak lakossága a 17–18. sz: csaknem teljesen kicserélődött, de néhány mocsaraktól védett falut a 18. sz. 2. felében is még 40–50 %-ban olyan családok lakták, melyek már a 15. sz. óta a faluban éltek. Csoma falu kisnemesei akik 16–17. sz: keveredtek a  jobbágysággal, a 18. sz-i nemességigazolásokkor kikerültek a nemesi szabadságból, a pervesztés után eltűntek a faluból, helyüket a 18. sz. első felében rutén parasztok foglalták el. 1720: 100 hold szántóföldre Máramarosban 173, ~ban 95, Biharban 72 hold rét, 1790: ~ban 128, Máramarosban 106, Beregben 85 hold kaszáló jutott; az orsz-os átlag kb. 30–35 hold, (a 19. sz: a felére csökkent) A 18. sz. 2. felében az ~i síkság 39 m. helysége közül 24-ben ruszin többség mellett már kisebbségben élt a m-ság, egyik-másik községben alig 20–30 %-ot érve, holott a pusztulás kezdetéig alig van ott ruszin nyom. Kökényesdre tótok és ruszinok telepedtek, amikor m. ref. lakói a 18. sz. közepén tp-uk elvétele után nagyrészt elhagyták. – 1724: ~ adójának terhét 13 1/4 portával csökkentik. 1742: Károlyi Sándor gr-ot bízták meg élelem szállításával, hogy a Máramaros és ~ében kitört éhséget megszüntesse. ~ követeinek indítványára az 1751: 15. tc. elrendelte a tiszai malomgátak széthányását, a kanyarulatok kiküszöbölését s a medrek tisztogatását, de a malomgátak erőszakos eltávolítását a hatóság meg sem merte kezdeni. 1770. IX. 16: a →Helytartótanács a só akadálytalan szállíthatása érdekében próbálkozott a Tisza hajózhatóvá tételével, amit József főhg. 1773. XII. 6: rendeletére (amit 1774. tavaszáig 3x ismételtek meg) sem végeztek el, VI. 8: kir-i rendelet karhatalom alkalmazását is megengedte, sok változás nem történt. – II. József (ur. 1780–90) redelete 1784. V. 11: a ném. nyelvet tette kötelezővé, ekkor a Bánát és K-Mo. vm-éiben, ~ban is  a m. ruha viselete volt a nemzeti ellenállás külső jele, ezzel együtt megújult a nemzeti nyelv használata. A közigazg. határokat megváltoztatták, 1785–90: ~t Bereg vm-be kebelezték. 1785: III. 9: a ker-i biztosok kinevezésekor Ung, Bereg–~, Szatmár és Máramaros vm-kbe br. Révay Simont nevezték ki. – I. Ferenc (ur. 1792–1835) rendeletével 1803. VIII. 5: az egri egyhm-ből kiszakítva, az ekkor alapított →szatmári egyházmegyébe osztotta, amit 1804. VIII. 9: VII. Pius p. bullája szentesített, az új egyhm-t az egri érs-ség alá rendelte. Az adót ~ 1820: 17 vm-vel együtt csak a 2., 1825: 13 vm-vel együtt csak a 3. kir-i leirat után szedte be. – 1828: Feketeardó (168 házában 609 kat., 398 prot., 27 zsidó, össz. 1.034 fő), Halmi (109 házában 279 kat., 363 prot., 150 zsidó, össz. 792 fő), Nagyszöllős (265 házában 1.379 kat., 476 prot., 197 zsidó, össz. 2.52 fő), Tiszaújlak (191 házában 1.064 kat., 336 prot., 34 zsidó, össz. 1.434 fő) mezővárosokban, 66 falujában és 11 pusztáján össz. 43.669 fő élt. – Lakossága 1830 (Fényes Eleknél): 41.455 fő, ebből 17.978 (43,4 %) m.; 300 (0,7 %) ném.; 5206 (12,6 %) oláh; 16.522 (39,9 %) ruszin; 1419 (3,4 %) zsidó [jiddis] anyanyelvű; 3243 (7,8 %) r. k.; 27.238 (65,7 %) g. kat.; 9547 (23 %) ref.; 8 ev.; 1419 (3,4 %) izr. vallású. Buttler János gr. 1835. V. 18: a Ludovika Akad-án 20 ifjú eltartására tett 126.666 pengőforintos alapítványából az egyiket ~i ifjúnak szánta. – 1840 (Fényes Eleknél): 48.170 fő, ebből 19.459 (40,4 %) m.; 300 (0,6 %) ném.; 7872 (16,4 %) oláh; 18.560 (8,5 %) ruszin; 1979 (4,1 %) zsidó [jiddis] anyanyelvű; 3982 (8,3 %) r. k.; 31.795 (66 %) g. kat.; 10.404 (21,6%) ref.; 10 ev.; 1979 (4,1 %) izr. – V. Ferdinánd (ur. 1835–48) 1845. II. 26: főispáni helytartókat (adminisztrárokat) nevezett ki azon vm-kbe, ~ba is, ahol a főispán személye nem biztosította a kormány pol-ját. Az utolsó reform ogy-en 1848. III: Perényi Zsigmond br. (1783–1849) ~i főispán a főrendi ellenzék egyik vezéralakja, Egry János ~ alsó táblai követe. Perényi tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. A pesti ogy-en 1848. IV. – 1849. VIII: Abonyi István (tiszaújlaki), Egri János (halmii) képviselték. ~ 3 század nemzetőrségi lovasságot állított ki. Szemere Bertalan (1812–69) belügymin. VIII. 24: a rumén Mihályi Gábort nevezte ki a mo-i oláh- és ruszinlakta Bereg, Ung, Máramaros, Szatmár, Közép-Szolnok, Kővárvidék, Kraszna és vm-ék és a 17. (2. oláh) határőrezred kir-i biztosává. Honvédtoborzási biztosi tisztségét X. 9: ~ben Egry János alispán vette át. 1848. X: Simunich tábornok Sáros vm-t bevonulásával ijesztgető levelének hírére az ÉK-mo-i vm-k köztük ~ főispánja népfölkelést hirdetett. Kossuth XI. 26: Szepes, Abaúj, Ung, ~ és Máramaros vm-ék, s e ter-en található sz. kir. városok ker-ébe a felvidéki erők főparancsnokává Pulszky Sándor (1803–1849) alezredest nevezte ki. 1849. IV: Bereg, ~, Szatmár, Mármaros vm. nemzetőrségeiből a Kazinczy-féle mozgó hadoszlopot szerveztek. Perényi 1849. V. 29: a függetlenségi nyilatkozat elfogadása után, V. 29: a hétszemélyes tábla elnöke; a megtorláskor Pesten, X. 24: fölakasztották. 1850–60: az önkényuralom közigazg-i reformja ter-ét Bereg vm-be kebelezte, melyet 1850. IX. 13: a kassai kormányker-be osztották; szolgabirái: Fekete Ferenc, Reviczky Ágost, Lehoczky Lajos. Az →októberi diplomával visszaállították eredeti határait, a gazd. élet lassan fejlődött, a szállítási eszköz a Tiszaháton, Bereg és ~ben a két ökörrel húzatott sárhajó: „csónakszerűleg kivájt vastag faderék”. Szellemi hagyományait megőrizte, 1856–59: a M. Nyelvészet c. folyóir. kb. 700 találós szövege közül 463 Rábaközből, 190 (27 %) ~ 2 falujából falujából származott. 1866: ~ben hajtóvadászat zajlott egy „szakállas farkasra”, aki be-berontott a falvakba és embereket "rabolt el". – 1869: 67.498 fő, ebből  21.371 (31,7 %) m.; 5061 (7,5 %) ném.; 6701 (9,9 %) oláh; 34.363 (50,9 %) ruszin; 2 egyéb anyanyelvű;  5479 (8,1 %) r. k.; 44.037 (65,2 %) g. kat.; 11.169 (16,6 %) ref.; 85 ev.; 40 g. kel.; 6688 (9,9 %) izr. vallású. – ~ céhei: Nagyszöllős 1836: vegyes, Tiszaújlak 1816: vegyes céh. Az 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. – Lélekszáma 1880: 65.377 fő, ebből 23.341 (35,7 %) m.; 2480 (3,8 %) ném.; 8409 (12,9 %) oláh; 30.828 (47,1 %) ruszin; 77 (0,1 %) tót; 242 (0,4 %) egyéb anyanyelvű; 5394 (8,2 %) r. k.; 41.808 (64 %) g. kat.; 10.246 (15,7 %) ref.; 74 ev.; 5 unit.; 9 g. kel.; 7835 (12 %) izr.; 6 egyéb vallású. – 1882: Tiszabecs és 12 környékbeli közs. ~hez csatlakozásának kérelmét 1883. X. 2: Szatmár vm. közgyűlése egyhangúlag elutasította. 1883–1918: a Szatmár-Ugocsa vmi R. K. Tanítóegyes-e létezett. – 1890: területe 1190,63 km². népsűrűsége 63,38/ km². a 7 nagy- és 64 kisközs-ben 75.461 fő élt. A 19. sz. végén 71 települése közül 31 m., 33 ruszin, 7 oláh. lakosságú. A m-ok a Ny-i Ugocsai-síkon; a ruszinok ~ ÉK-i domb-és hegyvidékén; az oláhok a Tisza balpartján, az Avas hg. lábánál, ill. a Túr-mezőn laktak. Nagyszőlős, Feketeardó, Salánk, Tiszaújlak, Túrterebes nagyközs. m., 2 ruszin, 1 oláh többségű. A Ny-i, síkságon élő m-ság közé betelepült ruszinok nagy része a 19. sz: elmagyarosodott, m. ajkú g. kat.-sá vált. Papsága a Kat. Néppártot támogatta, amelynek választási programját Ungvárt (10.000 péld.) cirill betűkkel, ruszin nyelven is kiadták. A kormány az 1897: Bereg vm-ben indított gazd. mozg-át a hegyvidéki akciót 1903: ~ére is kiterjesztette, az itteni ruszinok szociális támogatását az éves költségvetésében elkülönítette. A Földműv. Min. munkácsi Hegyvidéki Kirendeltsége 1899–1903: évenként ismételve 7 közs-ben 146,47 tonna (búza, kukorica, burgonya, lóhere, bab, stb.) vetőmagot osztott ki 30%-kal olcsóbban. Több száz ruszin családfőt szerződtetett kubikos-, ill. fakitermelő munkára. – 1900: ter. 1213 km² a tiszáninneni és a tiszántúli járás 70 közs. 83.316 fő, népsűrűsége 68,69/km². Lakosságának 60 %-a 42, 1000 főnél kisebb közs-ben élt. A népesség 7,1%-át foglalkoztató ipar Nagyszőlősön összpontosult (áll. kőbánya és kőzúzó, fűrésztelep, ládagyár, 3 malom, téglagyár, villamos erőmű). A ~ben ezenkívül 4 nagy kőbánya, 1–1 gőzfűrész, szeszgyár, gőzmalom működött, az Avas hg-ben, Turc közelében ezüstöt és vasércet bányásztak. 1903 tavaszán közmunkákat indítottak több ~i közút helyreállítására. A Hegyvidéki Kirendeltség elérte, a szegény, ill. elemi károkat szenvedett lakosai adóhátralékának elengedését, ill. a végrehajtások fölfüggesztését. 1907: Tiszapéterfalván mintagazd-ot létesített, 1908: 3 közs-ben gazdakört alakított. Magyarkomját, Nagycsongova, Ölyvös, Felsősárad köz-ben áll. támogatással parcelláztak; az állatállomány nemesítésére, árkedvezménnyel, 26 közs-nek 36 db tenyészbikát, 7 falunak 8 fedezőmént szerzett be. A havasi legelők és rétek följavítására államsegély szereztek, a kazár szatócskeresk. silány áruinak visszaszorítására 1907: (pl. Nagytarnán) ellenőrzött minőségű alkoholt, jó és olcsóbb cikkek nagy áruraktárát állítottak föl. 8 kosárfonótelepet is működtetett, 1908: 10 tanf-on képeztek ki újabb munkásokat, az alapanyag biztosítására Salánkon államköltségen nemes fűzfatelepet, Mátyfalván kötőműhelyt létesítettek, ahová az áll. 20 db Graf-féle kötőgépet adományozott.  Nagyrákócon, Rakaszon, Tiszakirván kosárfonó, Kisrákócon faipari háziipari szövetk-eket, a gyapjú fölvásárlására és földolgozására alakították a Felsőkaraszlói Gyapjúszövők Termelő ás Hitelszövetk-et alapítottak áll-i támogatással. 2 vasútvonala orsz. fővonalak részeként készült; a M. ÉK-i Vasút építette és 1872. X: nyitotta meg a 84,6 km hosszú Csap–Beregszász–Nagyszőlős–Királyháza pályát, amely Tiszaújlaktól Ny – ÉK-i irányban szelte át ~t. A Bp.–Szolnok–Debrecen–Nagykároly–Szatmárnémeti–Bustyaháza fővonal  a D-i részen, Halmi térségében érkezett ~be, innen É–ÉK felé Tiszakirvánál hagyta el  – 1872. VI: adták át a 79,3 km hosszú Szatmárnémeti–Bustyaháza vonalat. 1908. XII: nyitották meg a 19,1 km hosszú Komlós (Bereg vm)–Salánk közötti Keskenyvágányú Helyiérdekű Gazd. Vasút DK-i leágazását, mely ~ ÉNy-i részét kötötte össze Nagyszőlőssel. 1907: településneveit tözskönyvezték. – 1910: ter. 1213 km² (a M. Kir-ság legkisebb vm-je), 2 járása, 18 körjegyzősége, 11 nagy és 59 kisközs-e 17.635 lakóházát 91.755 fő lakta; népsűrűsége 75,64/km².  42.677 (46,51 %) m.; 4632 (5,05 %) ném.; 37 tót, 9750 (10,63 %) oláh; 34.415 (37,5 %) ruszin; 4 horvát, 1 szerb; 239 egyéb anyanyelvű, 54.230 (59,1 %) fő beszélt m-ul; 8173 (8,91%) r. k., 57.550 (62,72 %) g. kat., 14.002 (15,26 %) ref., 120 ev., 48 g. kel.; 8 unit., 11.850 (12,91 %) izr. vallású. 2500-nál több lakos 11 (15,7%) településen élt:  Nagyszöllős (7811 fő, 136 m tszf.), Túrterebes (3792 fő, 133 m tszf.), Turc (3697 fő, 160 m tszf.), Tiszaújlak (3470  fő, 117 m tszf.), Halmi (3455 fő, 128 m tszf.), Nagyrákóc (3268 fő, 147 m tszf.), Királyháza (3167 fő, 146 m tszf.), Magyarkomját (3139 fő, 166 m tszf.), Rakasz (2943 fő, 181 m tszf.), Veléte (2562 fő, 197 m tszf.). A m–ruszin nyelvhatár ekkor a Salánk – Feketepatak – Verbőc – Szőlősvégardó – Királyháza – Tekeháza – Gödényháza – Feketeardó – Szőlősgyula – Tamásváralja – Kisbábony – Túrterebes közs. fölött húzódott. Népességcsökkenése 1899–1913:  a 11.916 ki- és 1503 visszavándorlóval 10.413 fő (a 63 vm. között a 32.) 1916. III.14: a kormány segélyakciója Bereg, Szatmár, Szilágy és ~i középbirtokosok javára. 1918. XI. 9: a Ro. Nemz. Tanács Aradról – a nemzeti önrendelkezési jog, a vagyon- és közbiztonság fenntartásának biztosítása ürügyével – fölszólította a bpi kormányt, hogy adja át a tört-i Erdélyen túl Torontál, Temes, Krassó-Szörény, Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros vm-ket „továbbá Csanád, Békés és ~ román területeit”. – Az ukránok ÉK–Felvidék ruszinok (rutének) lakta részét kívánták. A nemzettéválásuk kezdetén tartó g. kat. ruszinok nem akartak elszakadni Mo-tól, szláv v. g. kel. áll-hoz csatolásuk, nyelvük, hagyományaik gyors megszüntetését, erőszakos beolvasztásukat sejtette. XI. 12: Scrantonban (Pa., USA) a Ruszinok Amerikai Néptanácsa megszavazta az ősi ruszin területek: Szepes, Sáros, Gömör, Abaúj, Borsod, Zemplén, Ung, Bereg, ~ és Máramaros vm-ék Csehszl-hoz csatolását széles jogkörű autonómiával. XI. 17: a m. kormány Volenszky Kálmán (1869–) ügyvédet (1913–: a Pro Libertate páholy tagját) nevezte ki ~ ruszin kormánybiztosának. XII. 21: Ung, Bereg, Máramaros és ~ék ruszin lakta vidékeiből, Munkács székhellyel önkormányzatú kormányzóságot kiáltottak ki Ruszka-Krajna néven, amelyet a m. népkormány törv-nyel is megerősített. Az ÉK-i határon ukrán fegyveres (rabló)bandák próbáltak ter-eket is foglalni, mely ellen a 39. hado. parancsnokság 1919. I. 16: intézkedni próbált: „1. Bandákkal szemben fegyveresen kell föllépni. – 2. Reguláris ukrán csapatokkal szemben minden vérontás kerülendő. Parlementer Lawocnéra kiküldendő, aki a megszállás ellen írásbeli tiltakozást ad át.” III. 20: a →Viyx-jegyzék a demarkációs vonalat kitolva egész ~t az oláhoknak juttatta. III. 22: Nagyszőlösön megalakították az ~i direktóriumot. A kommün IV. 14: a 7950/eln. 6. sz. rendelettel Ruszka-Krajna ter-éből (Ung, Bereg, Máramaros és ~ főleg ruszin lakta részeiből), s az ellenséges megszálló csapatok kivonulása után Zemplén, Sáros, Szepes, Abaúj és Gömör vm-ékben a ruszin népéből kizárólagos szervezési joggal Ruszin vörös gárdahadosztály szervezésével próbálkozott, kevés sikerrel. IX. 16: a Saint Germain-en-Laye szerződéssel Csehszl. megkapta a ruszinok lakta vm-ket (→Kárpátalja), ebben ~ől É-i részének kb. 75%-át 900 km²-t, tiszáninneni járását (29 közs-gel) egészében Csehszl-nak adta, amelyet XI. 10: nagyszöllősi járásként a beregszászi zsupába osztottak; a D–DK-i, ritkábban lakott tiszántúli járás 14 közs-ét, kb. 300 km²-t Ro-nak juttatta, mely Szatmár megyébe osztotta. 1920. VI. 4: a trianoni béke Tiszapéterfalva lakatlan határából 0,1 km²-ét hagyta Mo-nak. Az 1923: 35. tc. alapján 1924. I. 1: Csonka-Szatmár vm megmaradt 1731 km²-ét Csonka-Bereg vm. 459 km²-ét egyesítve létrehozta →Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék néven, Mátészalka székhellyel egyesítette. – A csehszl.–ro. államhatárt 1921. V. 4: jelölték ki, amikor ter-et is cseréltek: Csehszl. átadta a Tarna-patak szénben és ásványkincsekben gazdag völgyét, Avaspatak, Bocskó, Nagytarna ás Ugocsakomlós közs-et, Ro. az addig birtokolt színmagyar Akli, Fertősalmás és Nagypalád közs-et. 1921. VI. 15–16: ugocsai küldöttség Prágában tiltakozott az ungi ref. egyhm-re sérelmes tervezett szl-ruszin határ megváltoztatása ellen (amit 1945-ig nem jelöltek ki). 1922. VI: a csehszl. részén a kormányzóság megalakíttatta az Ugocsai Közp-i Népművelődési Egyes-et. A Csehszl.–Ro. államhatárt 1923: majd 1925: véglegesítették; ez a v. tiszántúli járás 11, nagyrészt m. faluját érintette. Így került Ro-ba Akli, Batár, Fertősalmás, Hömlőc, Kistarna, Nevetlenfalu, Szőlősgyula közs. egy része. A Ro-hoz csatolt Avaspatak, Batarcs, Bocskó, Kökényesd, Nagytarna, Ugocsakomlós közs-ből az előbbi szomszédos, ill. más kárpátaljai közs-eknek (Gödényháza, Tiszaszászfalu) juttattak ter-et. A mo-i Magosliget egy-egy részét az ugocsai Tiszabökény és Tiszafarkasfalva ter-éhez csatolták. – 1926. II. 2: a kárpátaljai M. Nemz. Párt alapításakor az ugocsai körzeti eln. Siménfalvy Árpád ügyvéd képviselte. – 1938. XI. 2: az I. →bécsi döntéssel az 1910: közig. beosztás szerinti ter. 23,2%-át, lakosságának 19,2%-át visszacsatolták, a 95.351/1938. BM rendelettel létrehozták a Beregszász székhelyű Bereg és Ugocsa k[özigazgatásilag] e[gyelőre] e[gyesített] vármegyét; Ung vm-vel közös főispánja Korláth Endre. XII. 17: megnyitották a Nagyszöllős (Cs-szl.) – Tiszaújlak határátkelőhelyet. 1939. I. 28: csehek betiltották Kárpátalján az Egyesült M. Pártot. VII. 26: Ung, Bereg és Ugocsa vm. új főispánja Siménfalvy Árpád (a visszaállított ~ben 1940. XI. 8.–1944. V.). 1940: III. 7: az ~ cseh-szl. telepes-birtokosai kiköltözésének határidejéül III. 15: jelölték meg. V. 28: Ungvárt megalakították a Kárpátaljai Közp. Tejszövetkezetet. VIII. 30: a II. bécsi döntés D-i, addig Ro. uralta 15 közs-ét is visszacsatolta, s a 7.800/1940. ME. sz. rendelettel, XI. 26: a Bereg és Ugocsa k. e. e. vm. ugocsai részéből, az oláh uralom alól fölszabadult 15 közs. ter-ből, s a Kárpátaljai Kormányzó Biztosság Máramarosi közig. kirendeltsége nagyszőlősi járásának 9 közs-éből (Gödényháza, Királyháza, Nagyszőlős, Szőlősegres, Szőlősvégardó, Tekeháza, Tiszahetény, Tiszaszirma, Tiszaszászfalu) visszaállították ~t. Ekkor É-on a Beregi közig. kirendeltség, K-en Máramarosi közig. kirendeltség, D-en és Ny-on Szatmár vm., ÉNy-on Bereg vm. határolta. Székhelye: Nagyszőlős. A polg-i közigazg-t XI. 27: vezették be. X 31: közoktatása igazgatását az addigi kassaiból a szatmárnémetibe sorolták. XI. 26: Kárpátalja ter-i közigazg-i beosztásakor Bereg és ~t kettéválasztották, a nagyszöllősi járás közs-eit részben a huszti járáshoz ill. a beregi kirendeltség ilosvai járásához osztották. ~hez került Nagyszőlős (ismét a vm. és járási székhely lett), Gödényháza, Királyháza, Szőlősegres, Szőlősvégardó, Tekeháza, Tiszahetény, Tiszaszirma, Tiszaszászfalu. – 1941: ter. 894 km², halmi és nagyszőlősi járása, 12 körjegyzősége, 10 nagy- és 38 kisközs-ét, 111 pusztáját és telepét 81.138 fő lakta; népsűrűsége 90,7 km². Legnépesebb települései Nagyszőlős (13.331 fő), Királyháza (5191 fő), Turc (4144 fő), Halmi (4051 fő), Túrterebes (4014 fő), Tiszaújlak (3429 fő), a Vallási megoszlás: 11,7% r. k; 53,3% g. kat.; 19,3% ref.; 13,3% izr.; 2,5% egyéb. Tiszántúli járásában a m-ság abszolút többséget alkotott. Az ogy-be 2 képviselőt küldött. 1944. IV. 1: a m. kormány ~t is hadműveleti ter-té nyilvánította, ahová V. 23: a beutazást korlátozták. V. 8(?): Réthy-Hesslinger Ferenc huszárezr. lett Ungvár, Ung és ~ főispánja. V. végén a zsidókat a Nagyném. Birod-ba deportálták. IX. 1: Tatár Géza Bereg vm-i főispánját nevezték ki ~ főispánjává. – Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 122 fő telepedett le. 1900: ~ lakóinak 33,6 %-a, a 6 é. fölülieknek 41,3%-a  tudott írni-olvasni, (1910: 41,5 %). Halmiban 1881–1918: bennlakásos áll. gazd-i felső népisk. és 1914–18: áll. seg. közs. polg. leányisk.; Nagyszőllősön m. áll. polg. isk. 1881–1920: m-ruszin, 1920–39: csehszl. áll. szláv nyelvű, 1939–44: m. áll. (fiú-leány), 1943: 7 m. és 4 ruszin oszt. 477 (245+232) tanulóval. – Heti- v. havilapjai: Halmi (1907. XI. 28.–1908. XI. 28.) Nagyszőllősön Ugocsa (1885. VII. 5.–1919. III. 23.); Magyar Kertész (1890. XII. 15.–1891. XII. 15.); Bírósági Végrehajtók Lapja (1897. VI. 1.–1903. XII.); Ugocsai Tanügy (1898. I. 22.–1898. IX. 25.); Ugocsa Vármegye Hivatalos Lapja (1902. (?) – 1919. III. 16. és 1941. IV. 13. – 1944. VI. 29.); Nagyszöllősi Hírlap (1907. I. 10.–1914. VII. 30.); Ugocsa Vármegye (1910. III. 22.–1912. IV.3.); Ugocsamegye (1912. IV. 16.–1914. VII. 29.); Ugocsai Munkás (1919: 1. sz.–8. sz., IV. 15.); Tiszaújlakon: Magyar Posta (1881. I. 5.); Tiszaújlak és Vidéke (1890: 1. sz.–3. sz., IX. 14.) – 1944. VIII. 23: a bukaresti királypuccs után a szovjet csapatok IX: átlépték a m. határt. A IX. 30: közzétett m. kiürítési rendelet előtt az ~i hivatalnokok és értelmiségiek egy része elmenekült. ~t X: a szovjet csapatok megszállták. Az utánuk érkezett és berendezkedő oláhok m-ok közötti vérengzése megszüntetése ürügyén, a komm. hatalom biztosítására X. 24: a szovjet hadvezetés kiparancsolta É-Erdélyből a ro. csapatokat és közigazgatást, azt csak 1945. III. 6: a komm. Groza kormánynak adta át. 1945. I. 20: a moszkvai fegyverszüneti egyezmény alapján 1947. II. 10: a a párizsi béke értelmében az 1938. I. 1. előtti közigazg. állapotott kellett visszaállítani (az →Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945: 526. ME. sz. rendelete [III. 17.], az 1945: 5. tc., 1947: 18. tc.), ezen jogszabályokkal az 1938–41: ter-i visszacsatolásokat hatálytalanították. Az 1945. VI. 29: a szovjet – csehszl. szerződéssel, Kárpátalja keretében É-i 894 km² ter-ét a SZU (1991-től örökségként Ukrajna) bekebezte, a DK-i 319 km² ismét Ro-hoz került, mely 1945–52: Szatmár megye, 1952–68: Máramaros tart., 1968–: Szatmár megye része. 88

Szirmay Antal: Notitia politica, historica, topographica inciiti comitatus Ugochiensis. Pest, 1805: 30–61. (Az ispánok, jegyzők, szolgabírák, esküdtek névsora) – Nagy 1828. I: 417. – Toldy István: A m. pol-i szónoklat kézikve a legrégibb időktől a jelenkorig. 1. köt. Pest, 1866. (Gr. Teleki József. ~ rendeihez. 1790.) – Századok, 1874: 723. (Doby Antal: ~i főispánok 1210–1872) – Történelmi Tár 1878. (Doby Antal: ~ alispánjai 1337–1870); 1901. (Komáromy András: Kuruc világi emlékek ~ levtárában) – Csánki 1890. I: 429. – Batizi Endre: Az ~i bábaügy rendezése. Nagy-Szőllős, 1897. – Bodnár Gáspár: Néhány szó kath. népokt-unk kérdéséhez. Elnöki megnyitó ... a szatmár-~i kath. tanitóegyes. 1897. évi közgyűlésén. Szatmár[németi], 1898. – Komáromy András: ~ keletkezése. Székfogl. Bp., 1896. (Értek. a tört. tud. köréből XVI: 7.) – Kéry 1899: 769. – Aczél László:~ népokt.ügye. Bp., 1908. – ~ közs-i és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. Uo., 1908. – ~ adóközségeinek ter-e és kataszteri tisztajövedelme mívelési áganként és oszt-onként az 1909. évi V. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás után. Bp., 1913. –  – Révai. XVIII: 592. (tört-e csak ~ alapításáig!) – Edelényi Szabó 1928: 680. (L. a 26. sz. térképet.) – M. művelődés tört. II: (Mályusz Elemér: A m-ság és a nemzetiségek Mohács előtt) – Szabó István: ~. Magyarság és nemzetiség. Bp., 1937. (Tanulm-ok a m. népiségtörténet köréből I/1. köt.) (új lny. Bp.-Beregszász, 1994) – M. Stat. Szle 1944: 399. (A Romániából menekültek és áttelepítettek száma az 1941. febr-ban ... törvényhatóságonként) – Bartha – Fekete Nagy 1973: 354. – Céhkataszter 1975. II: 326. – Neupauer Kamill: Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és ~ben. Bp., 1989. – Helytört. Tanulmányok. 1993: 193. (Fábián Lajos: A közigazg. alakulása Szabolcs vm-ben és Szatmár, Bereg, ~ és Ung csonka vm-kben az 1919-1923. években); 1993. 275. (Esze Tamás ezredében, a felső-Tisza-vidéki vármegyék /Bereg, Szabolcs, ~ és Ung/ hadfogó nemeseinek 1706. évben készült lajstroma. [Közread. és bev.] Hegedüs István) – Herman Ottó Múz. évkve. 1995/1996. 211. (Takács Péter - Udvari István: Adalékok Bereg, ~ és Ung vm-k lakóinak 18. sz.végi erdőélési szokásaihoz) – Hatodik Síp 1996. ősz. mell.1-12. (Molnár Ambrus: ~i falvak gazd. helyzete a 17. sz: a dézsmajegyzékek tükrében) – Honismeret. 1996. 1. 79. (Egry János: Egry János ~i alispán jelentése 1849-ből. [Közread. és bev.] Bagu Balázs, Szakáll Mihály) – Vofkori 1996: 181. – Pók Judit: ~ leírása, 1783-1785. Nyíregyháza, 1998. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadv. II., Közlemények, 16.) – Szabolcs-Szatmár-Beregi Szle 1998: 275. Az 1848/49-es forr. és szabadságharc Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ung és ~ vm-kben. Összeáll. László Gézáné) – M. Nyelvjárások 1999: 67. (Mizser Lajos: Szatmári és ~i helységnév-magyarázatok) – Mizser Lajos: ~ és Ung megye Pesty Frigyes 1864-66. évi helynévtárában. Nyíregyháza, 1999. (Az MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tud. Testületének közlem.) – Kárpátaljai Minerva 1999: 1. sz. (Cieger András: ~ pol-i vez. rétege a dualizmus időszakában. Függ.: ~ fő- és alispánjai a dualizmus időszakában. Függ.: ~ ogy. képviselői a dualizmus időszakában) – Fedinec 2002: 490. – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, a történelmi Bereg, Szabolcs, Szatmár, ~ és Ung vm-k sajtóbibliográfiája, 1845-2000. Szerk. László Gézáné Szarka Ágota. Nyíregyháza, 2002. – Tóth Norbert, C.: ~ hatóságának oklevelei, 1290-1526. Bp., 2006.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.