Magyar Katolikus Lexikon > U > Udvarhely vármegye


Udvarhely vármegye 1876. jún. 19. 1919. jan. és 1940. szept. 7. 1944. okt. 10: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, Erdélyben, a Székelyföldön, a Küküllő felső folyása és mellékvizei eredetvidékén. – Az 1876: 33. tc-kel →Udvarhely szék törzsterületéhez (Udvarhely anyaszék, Keresztúr és Bardóc fiú szék, s az addig kiváltságos Székelyudvarhely és Oláhfalu mezővárosok önállóságát megszűntetve) ~be kebelezték →Küküllő vármegyéből Oláhhidegkút és Oláhandrásfalva, →Segesvár székből Bene és Erked, →Kőhalom székből Daróc és Zsombor (utóbbi a →#Felső-Fehér vármegye alá tartozó részével együtt) és Felső-Fehér vm-ből Felek, Szederjes, Felsőrákos és Petek községeket. Az Udvarhely székhez tartozott, de Nagybaconnal összeépült és vele egyesített Telegdibacon ekkor →Háromszék vármegye része lett. ~t ÉNy-on →Maros–Torda vármegye, ÉK-en és K-en →Csík vármegye, DK-en Háromszék vm., D-en →Nagy-Küküllő vármegye, Ny-on →Kis-Küküllő vármegye határolta. Ter. 1910: 2938 km², székhelye: Székelyudvarhely (a vm. 7 vallása tp-ával). Hegyvidék, K-i határán a Hargita (Galusa-tető 1798 m tszf., Nagy-Ág 1684 m tszf.), D-en a Kakukk-hegy (1560 m tszf.). É-on a Görgényi-havasok nyúltak be a vm-be. Az évi középhőmérséklet Székelyudvarhelyen 7,7 °C (504 m tszf.), Székelykeresztúron 9,1 °C (397 m tszf.). – A Székelyföldön a terepviszonyok s az aprófalvas települések miatt kevés utat és  (egyvágányú) vasútat építettek, ami belföldi, a magas vámok K-i keresk-ét korlátozták. 1885–99: a Ro. kezdeményezte vámháború, az arra a piacra szakosodott kisipart részben tönkretette. ~ lélekszáma 1880: 105.520 fő, 1890: 110.132 fő (a 63 vm között népessége az 52. ill. 53.) szerény növekedésének vizsgálói okait az ún. székely kérdésben összegezték. 1900: Székelyudvarhely rend. tanácsú városát, a homoródi, székelykeresztúri, udvarhelyi járását és 126 közs-ét 117.850 fő lakta. 1902. VIII. 28–30: Tusnádon tartott Székely Kongressz-on az el- és kivándorlás megoldására a Földműv. Min. a 4 székely vm. fejlesztésére segélyakciót indított. Több száz gazdakört alapítottak, vezetőit tanf-okra, tanulmányútra küldték, adózásban, könyvelésben, hitelügyekben képezték őket, 1905–: szakmai kirándulásokat, háziipari tanf-okat rendeztek, népkvtárakat, fogyasztási és tejszövetkezeteket alapítottak, tenyészállatok nevelésében, a legelők rendbehozatalában segédkeztek, fölhasználták a →hegyvidéki akció tapasztalatait, segélyezték a mintagazdákat, 1908: olcsó takarmánnyal biztosították az áttelelést. A kertészkedés csak a városkörnyéken adott biztos megélhetést, a faföldolgozók és textilüzemek munkalehetősége csak mérsékelték a kivándorlást, 1899–1913: ~ 9808 ki és 2025 visszavándorlóval 7783 fős veszteségével a 63 vm. között a 36. (lakosság számában az 54.). 1905: településneveit tözskönyvezték. 1910: Székelyudvarhely rend. tanácsú város a vm. székhelye, a homoródi, parajdi, székelykeresztúri, udvarhelyi járás, 37 körjegyzőség, 16 nagy- és 119 kisközs. 29.083 lakóházában 124.173 fő lakott (házak átlagában 4,3 fővel), nemzetiségük 118.458 (95,4 %) m.; 2202 (1,77 %) ném.; 33 tót, 2840 (2, 29 %) oláh; 1 ruszin; 5 horvát; 35 szerb; 595 egyéb (főleg cigány); m-ul beszélt 121.760 (98,05 %), a 6 é. fölüli 104.830 főből írni és olvasni tudott 72.397 (69,06 %) – vallása 45.116 (36,33 %) r. k.; 1508 (1,21 %) g. kat.; 41.632 (33,53 %) ref.; 2991 (2,4 %); ev.; 27.567 (22,2 %) unit.; 4020 (3,24 %) g. kel.; 1313 (1,06 %) izr.; egyéb 26 fő. Népsűrűsége 36,5 fő/ km², csak 10 településén éltek 2000-nél többen. Székelyudvarhely 1516 házban 10.244 fő, Zetelaka 981 házban 4727 fő, Székelykeresztúr  házban 3886 fő, Korond 947 házban 3752 fő, Lövéte 782 házban 3434 fő, Parajd 592 házban 2888 fő, Homoródalmás 588 házban 2381 fő, Szentegyházasfalu 576 házban 2289 fő, Felsősófalva 449 házban 2177 fő, Oroszhegy 444 házban 2128 fő lakott. Népessége 76,2%-a (1900: 81,4%) őstermelő, 11,4 %-a (1900: 8,1%) iparban foglalkoztatott. – A semlegességet színlelő Ro. 1916. VIII. 27: az antant csatlósaként kb. 420.000 katonával betört Erdélybe, rablásaik miatt lassan haladva megszállták D-Erdélyt a Nagyszeben – Fogaras – Székelykeresztúr – Parajd – Libánfalva vonalig. 47 nap fosztogatásuk és IX. 26–28: a nagyszebeni csatavesztésük után kiverték az oláhokat Erdélyből. Ro. 1918. V. 7: Bukarestben békére kényszerült, de fegyvereit nem vették el. X. 30: a bpi →őszirózsás forradalom idején polg. és nemzetőrségek alakultak, a székelyek nagygyűlést tartottak Kézdivásárhelyt, melyen ott voltak ~ képviselői is. A gyűlés kimondta, hogy a székelység ragaszkodik Mo. területi épségéhez, elismeri a nemzetiségek önkormányzatát, tiltakozik minden kísérlet ellen, amely Székelyföldet el akarja szakítani Mo-tól és idegen áll-hoz csatolni; e nyilatkozatot XI. 28: marosvásárhelyi gyűlésen megismételték. A XI. 13: a Károlyi Mihály (1875–1955) által aláírt →belgrádi fegyverszünet alapján e napon kezdtek bevonulni az oláh csapatok Erdélybe, lefegyverezték a nemzetőrséget, a közig-t katonai parancsnokságuk irányította. XII. 1: a gyulafehérvári oláhok gyűlése kimondta Erdély csatlakozását Ro-hoz. E napon alakult meg Kolozsvárt a Székely Hadosztály. XII. 2: a hatalom átvételére Juliu Maniu (1873–1953) elnökletével 15 tagú kormányzó tanácsot (Consiliul Dirigent) alakítottak, mely XII. 9–: Nagyszebenben működött. Batthyány Tivadar gr. (1859–1931) belügymin. XII. 7: megbízta a K-mo-i főkormánybiztossággal (teljhatalom nélkül) Apáthy István (1863–1922) egy. tanárt (1900–: Unió páholy tagja, 1920–: a Symbolikus Nagypáholy h.nagymestere), aki XII. 9: lépett hivatalba. XII. 11: Ferdinánd ro. kir. (ur. 1914–27) bejelentette Ro. és Erdély egyesítését. A megszállók megfélemlítették és minden ellentmondásért 25 botütéssel büntették ~ lakosságát, ennek mozzanatait a menekültek vallomásaiból a Honv. Min-ban és az Orsz. Menekültügyi Hiv-ban összegyűjtötték, pl. „1918. XII. 25. Székelyudvarhelyen a férfiakat hirtelen Nagyszebenbe szállították; aki ellenszegült, azt leszúrták. Lőrincz István kápolnáskisfalusi illetőségű, volt 82. gyalogezredbeli szakaszvezetőt Nagyszebenben a románok minisztériumánál – mivel a román uralomra a hőségeskü letevését megtagadta – bikacsekkel végigverték. Mivel itt többen a hűségeskü letevését megtagadták, Bécsi Albertnek jobb karját, Ráduly István oldalát oldalfegyverrel felhasítva, sebeiket bepaprikázták. Az ütlegelés folytán többen ott meghaltak; köztük Horváth Dénes betlenfalvi, Nagy Albert fenyédi, Nagy András fenyédi, Lázár István ülkei, Titódi András zetelaki, Csiki György kápolnáskisfalusi és Lévai István kápolnáskifalusi lakos.” (Jegyzőkv. 82998/8–1919. H. M.). Kolozsvárt a 38 vm m. és székely nemzeti tanácsainak XII. 22: gyűlésén a világ népeihez írott kiáltványban az erdélyi m-ságnak is önrendelkezési jogot követeltek, amit a székelyek Marosvásárhelyen megismételtek. XII. 29: a kormányzótanács vallás- és közokt.ügyi oszt.főnöke elrendelte az összes egyh-i hatóságoknak, hogy a m. kormánnyal minden egyh-i, isk-i s kulturális ügyben való érintkezést szakítsanak meg. XII. 30: a Monitorul Oficial közölte Ferdinánd kir. dekrétumát, mely Erdélyt a román kir-sághoz csatolta. 1920. VI. 4: a a →trianoni béke egészét Ro-nak juttatta (→udvarhely megye) A II. →bécsi döntés  1940.VIII. 30: visszacsatolt Mo-hoz ~ből 2525 km²-t. A Székelyföldre a gyorshadtestet vezényelték, amely ~t IX. 11–12: megszállta. Erdélyben IX. 5.–XI. 25: katonai igazg. után a polg. igazg. rendezkedett be. 1940–1945:~ határai ÉNy on Maros-Torda vm., ÉK-en és K-en Csík vm., DK-en Háromszék vm., D-en és DNy-on Rom. Ter. 1941: 2525 km². Székhelye: Székelyudvarhely. DNy-i peremén Ro-nak hagyta Magyarcsákod, Székelyandrásfalva, Székelyszenterzsébet, Alsóboldogfalva, Újszékely, Szederjes, Magyarfelek, Erked, Székelymuzsna, Petek, Homoródbene, Székelyderzs falvakat, amelyeket az oláhok Nagy-Küköllő megyébe osztottak. Az újjáalakított ~től a Kis-Küküllő völgyi Bordos, Rava, Csöb, Szentdemeter, Székelyszállás falut →Maros-Torda vármegyébe sorolták. – 1941. I. 31: a népszámláláskor 4 járása, 29 körjegyzősége, 19 nagy- és 92 kisközségében 117.657 fő, ebből 114.544 (97,3 %) m.; 955 (0,8 %) ném.; 759 (0,7 %) oláh; 133 (0,1%) zsidó; 1234 (1,1 %) cigány; 32 egyéb nemzetiségű 49.240 (41,8 %) r. k.; 422 (0,4 %) g. kat.; 37.704 (32 %) ref.; 1822 (1,6 %); ev. 26.132 (22,2 %) unit.; 975 (0,8 %) g. kel.; 823 (0,7 %) izr.; 539 (0,5 %) egyéb vallású. ~ népsűrűsége 46,5 fő/km². Székelyudvarhely vm. és járási székhely 1713 házában 11.929 fő, Székelykeresztúr járási székhely házában 4597 fő, Zetelaka (541 m tszf) 1152 házában 5306 fő, Korond (592 m tszf) 1067 házában 4533 fő, Lövéte (709 m tszf) 877 házában 3801 fő, Parajd (506 m tszf) járási székhely 669 házában 2926 fő, Oklánd (505 m tszf) járási székhely 231 házában 1069 fő élt. ~ben visszaállították a m. intézményeket, isk-kat, a szociális intézmények hatáskörét kiterjesztették É-Erdélyre, támogatták az Erdélyrészi M. Közműv. Egyes-et (EMKE) és az Erdélyi M. Gazd-i Egyes. (EMGE) munkáját; utóbbi É-Erdélyben 1940: 13.339 fős tagságát, 1942. V. 1: 34.08 főre, 1943. V: 811 gazdakörben 53.000 főre szaporította. Az 1941 nyarán letartóztatott székelyföldi 186 komm. perében 1943. IV. 22: hirdettek ítéletet. 1941 őszén a Zöldmező Mozgalom mezőgazd. és pásztorképző tanf-ot indított 52 résztvevővel. Ekkor ~ben 93 gazdakörnek 5100 tagja volt. A kopár földek erdősítésére 5 erdőigazg-ot és 10 erdőfelügyelőséget szerveztek, 1942: Székelyudvarhelyt gyümölcscsomagolót építettek. Az Orsz. Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) a közjóléti szövetkezeteken keresztül 1942 őszéig ~nek szánt 1.250 millió pengőből 900 millót helyezett ki. 1942: a földcsuszamlástól félig elpusztult Atyhából a Fölműv. Min. 25-30 családot telepített a megvásárolt besztercei Brecher birtokra, ahol új házat, gazd. épületeket és megélhetésükhöz földet kaptak, hosszú lejáratú törlesztésre. Székelykeresztúron az EMGE 1944. III. 1: bikakiállítást rendezett. Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 6095 fő telepedett le. – Középisk. Székelyudvarhelyt kir. kat. főgimn. [1940–: Baróti Szabó Dávid r. k.  gimn] (1593–) 1866–: az erdélyi r. k. Státus isk-ja, részben világi tanárokkal. 1880: 6/142 tanár/diák, 1885: 160 diák, 1891: 4 egyh., 9 világi tanár, 8 o-ban 174 diák,  1900: 25/303, 1909: 25/296 tanár/diák. 1919 után m. tannyelvű maradt, 1941: 10 o-ban 405 diák, 1942: 28/ 418 tanár/diák. – Ref. koll. (1670–1948), 1880: 15/177 tanár/diák, 1885: 185 diák, 1891: 165 diák 1900: 19/235, 1910: 27/306 tanár/diák. 1927: megszüntették, 1940. XI. 15–1948: újra gimn., 1940: 45 diák, 1942: 1–3 o., 9 tanár, 138 diákkal. – Áll. főreálisk. (1871–1920) 1880: 5/115 tanár/diák. 1900: 16/152, 1910: 10/141 tanár/diák. R. k. leánynövelde (1881–1948, az államosítás után épületében eü. líceum), áll. kő- és agyagipari szakisk. (1893–1945). Székelykeresztúron unit. [1940–: Orbán Balázs] gimn. (1794–)1856–: 5 o-os algimn, 3 tanárral. 1885: 5 tanár, 4 tanítóval 137 diákkal, 1891: 180 diák, 1902–: 5 tanárral. 1914: megnyitották a 7. 1915: a 8. o-t, 1916: érettségiztettek, ekkor 25 tanár 262 diákot, 1942: 16 tanár 274 diákot oktatott. – Ro. 1944. VIII. 23: a bukaresti királypuccsal szembefordult a ném. szöv-el, hadereje a szovjet csapatokkal, IX: átlépte a m. határt, az ~i hivatalnokok és értelmiségiek egy része, a IX. 30: közzétett kiürítési rendelet előtt elmenekült. (→udvarhely megye) – Lapjai Székelyudvarhelyt: Udvarhelyi Hiradó (1877. I. 6. – XII. 29.), Székely Udvarhely (1897–1918?; 1920. IX. 12.–1922. XII. 31.); Udvarhely Vármegye Hivatalos Lapja (1902–1918, 1941. I. 1.–1944. VI. 29.); Unitárius Egyház (1905–07); Unitárius Szószék (1906–1943. X/XII.); Székelykeresztúrköri Unitárius Egyház (1907–1944. VIII. 1.); Székely Közélet (1917–1944. VI. 24); Székelység (1930–1944. VI.); Hargita (1941. IX. 5. – 1944. III. 4.). 88

~ szabályrendeletei 1884–1891. Székelyudvarhely, 1891. (Új kiad. 1. és 2. füz. 1908–1909.) – Pálmay József: ~ nemes családjai. Uo., 1900. – Barabás Endre: ~ közgazd. leírása. Bp., 1904. (Klny. Közgazd. Szle 1904: IX-X.) – ~ községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. Uo., 1905. – Solymossy Endre: ~ szövőfonó háziipara. Székelyudvarhely, 1908. – László Gyula: ~ iparfejlesztése. Marosvásárhely, 1913. – Bartha Károly: ~ nyelvjárásának alaktana. Székelyudvarhely, 1914. A m–ro. békeszerződés magyarázata. Bp., 1921. – Edelényi Szabó 1928:680. Breit 1929. XXIV. – Endes 1935:550. – Közgazd. Szle 1940:804. (Pongrácz Kálmán: Erdély és Székelyföld gazd. problémái) – Székelyudvarhely a székelyek anyavárosa. 2. kiad. Bp., [1940] (Székelyföldi útmutató 1.) – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kolozsvár (é.n.):12. – Mikó 1941:27. – Monoki 1941:239. – Székelyföld írásban és képben [Bp., 1941.] (Kertész János: ~. – Dobos Ferenc, id.: ~ a román megszállás alatt. – Kertész János: ~. Székelyudvarhely. – Lévai Lajos: Székelyudvarhely művelődési képe.– Kertész János: Udvarhelyi községek. – Sárosy Károly: Feljegyzések a román megszállás izgalmas napjaiból. Székelyudvarhely, 1941.) – Erdélyi ezredek a világháborúban. Szerk. Deseő Lajos, Ardói Gyula. (Bp., [1941]: Székelyudvarhelyi cs[ászári] és kir. 82. székely gyalogezred) – ~ tiszti cím-és névtára. Összeáll. Darvay István. Székelyudvarhely, 1941. – Az Erdélyi M. Gazd. Egyes. munkája 1941–1942. Kolozsvár, 1942. – Jámbor 1942: 29. – Nagy Lajos: Az Udvarhelyi Ref. Egyhm. múltja és jelene. Székelyudvarhely 1942. – Bíró Lajos: Udvarhelymegye elhunyt jelesei az irod-ban. Uo., [1943] – Bíró Lajos: Visszapillantás a székelyudvarhelyi Baróti Szabó Dávid r. k. gimn. 3 és félévszázados múltjára 1593–1943. Uo., 1943. – M. Stat. Szle 1944: 399. (A Romániából menekültek és áttelepítettek száma az 1941. febr-ban ... törvényhatóságonként) – Hory András: Még egy barázdát sem. München, 1967. – A székelykeresztúri líceum évkve 1793–1968. Székelykeresztúr, 1968. (Ütő László: A székelykeresztúri líceum 175 é. tört-e) A székelyudvarhelyi dr. Petru Groza Líc. monográfiája. Székelyudvarhely, 1968. – Balás Gábor: A székelyek nyomában. Bp., 1984: 215. Mészáros 1988:260. – Bethlen Béla: É-Erdély kormánybiztosa voltam. Bp., 1989. – Hetven év. A ro-i m-ság tört-e 1919–1989. Szerk. Diószegi András, R. Süle Andrea. Bp., 1990. – A Trianon forrásai 1. köt. Kaposvár, 1994: 181. – Lőkkös János: Trianon számokban. Uo., 2000. – "... ahol a határ elválaszt". Trianon és következményei a Kárpát-medencében. Balassagyarmat–Várpalota, 2002. – Varga E. 2002. V: 22.