Magyar Katolikus Lexikon > U > új ég és új föld


új ég és új föld: a mindenség eszkatologikus állapota, az →új teremtés. – Iz 65,17: és 66,22: tűnt föl, de már előbb, a 43,12: (Deutero-Izajás) szó van egy megújulásról, új teremtésről, amelyben az anyagvilág is megújul. Ehhez hasonló gondolatok találhatók Ez 36,30 és Jer 31,31–34: is. Az eszkat. átalakulás képét a Kr. e. 2–1. sz: átvette a zsidó apokrif irod. is. Hénoch kv-e, Júda végrendelete, Jubileumok kv-e is beszél a föltámadás reményéről, az új égről és az új tp-ról. Átvették a gör. aion szót is, és új korról beszélnek, de legtöbbször földi és nemz. értelemben. A jövendő kor áldásainak biztosítéka a Törvény megtartása. – Az új teremtés gondolatát átvette az ÚSz is, mert ez a látható ég és föld elmúlik (Mt 5,18; Mk 13,31; 2Pt 3,7; Jel 21,1). Az új teremtés már az igazság hazája lesz (2Pt 3,10–13). A termfölöttiséget az jelzi, hogy az üdvözültek otthona, a mennyei Jeruzsálem fölülről száll a földre, s olyan lesz, mint a jegyesének földíszített menyasszony (Jel 19,7). Tehát az →Isten országának képe ez, amely itt kezdődik az Egyh-ban, de a túlvilágon éri el tökéletességét. **

LThK VII:898.