Magyar Katolikus Lexikon > U > Úrangyala harangszó


Úrangyala harangszó, Angelus: a katolikus templomok tornyából naponta háromszor, reggel, délben és este szólítja a híveket a harangszó a megtestesülés titkáról elmélkedő imádságra: „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát, és ő méhében fogadá Szentlélektől szent Fiát... – A harangszó eredetileg a zsolozsmára hívott a templomba, s figyelmeztette azt, aki nem tudott elmenni, hogy ott, ahol van, a maga helyén csatlakozzék az Egyház imájához. A hajnali harangszókor a Laudes feltámadási kórus jellegének megfelelően a húsvéti Regina caelit imádkozták; – A déli harangszó eredetileg csak pénteken volt szokásos, az Úr kereszthalálára figyelmeztetett és a Tenebrae responzóriumot imádkozták. 1457-ben az előző évben kivívott nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa a naponkénti déli harangszót. Az esti harangszó a vesperás középkori felfogása szerint az angyali üdvözletre emlékeztetett, ekkor imádkozták és imádkozzuk ma is az Úr angyalát. Az esti ~ harangszó után megcsendül a lélekharang is, hogy a megholtakért való imádkozásra figyelmeztessen. – Ezeket az imaidőket a 17. sz-ban egységesítették az ~ imádkozásával, de hozzáfűzték a Kérünk, Uram, öntsd lelkünkbe könyörgést. Napi háromszori imádkozása segít a mindennapok megszentelésében. – Mo-on Az udvardi zsin. 1309: elrendelte, hogy délben és este harang szólítsa a híveket Szűz Mária köszöntésére. A reformáció idején kiment a szokásból, de a jezsuiták Oláh Miklós érs. idején újra meghonosították, először Nagyszombatban, majd onnan ismét elterjedt az egész országban. – Húsvéti időben helyette a húsvéti Mária antifonát, a Regina caelit imádkozzuk.

KL IV: 422. – Schütz 1993:400.