Magyar Katolikus Lexikon > T > tulipán


tulipán, sároni tulipán (gör. anthosz, lat. Tulipa sharonensis, tör. lalét): a liliomfélék családjába tartozó növény. – 1. A Szentírásban az Én 2,12: vsz. ~ szerepelhet: „Megjelentek a virágok a földön”. Bár a csak ezen a helyen található gyűjtőnevet értelmetlennek tűnik egy fajjal azonosítani, nyelvészeti meggondolásokra támaszkodva többen lehetségesnek tartják a „virágok” szó alatt ~ érteni. Az arab név piros színt jelez, ezért gondolnak legtöbben a tél végén elsőként induló tömeges ~ virágzásra; Sáron mezején tavasszal nagy tömegben pirosló endemikus sároni ~ra. Mások a Palesztinában elterjedt és e síkságon is tömeges nárcisz fajokat tartják valószínűbbnek. – A napszemű ~ a tengerparti sáv homokos mezőin, mészkőhalmain él, szárain is széles levelű, egyforma hosszú, piros leplei sárgaszélű fekete tőfoltot viselnek. A sároni ~ keskeny, hosszú levelei tőből erednek, erősen fodros szélűek, sárgával futtatott és rövidebb belső piros leplei jól megkülönböztetik az alapfajtól. A reggel szétnyíló, estére becsukódó virágok egy hét múlva lehullanak és gyorsan beérik a nagy, 3 hasítékkal nyíló, sok lapos, sötétbarna magot tartalmazó toktermés. –

2. Eredete. Michael H. Hoog A ~ eredete (1973) c. munkájában írja: „Négy évszázada ismert Ny-Eu-ban a ~t és majdnem 4 évszázada úgy tudták, hogy a ~ Töröko-ból származik. A pontos kutatások azonban  kimutatták, hogy a ~ok bölcsőjét Közép- v. Belső-Ázsiában kell keresni. Itt van e növény géncentruma is.” A vadon élő ~ok "hazája" Közép-Ázsia, ahol 125 vadtulipánfaj ismert. Az elsődleges génközpontja, azaz eredő helye vsz. a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység, ahol egy 1000 km sugarú körben 51 fajtája határozható meg. Eurázsia ter-én sokfelé őshonos, de Eu-nak is vannak őshonos fajai. A Kárpát-medencében a Kazán-szorosban és a Vaskapuban él a 40–50 cm magas áprilisi virágzású Tulipa hungarica Borbás – a sárga tulipán; ennek alfaja a Tulipa hungarica subsp. undulatifolia (Roman), a hullámos szélű levelű, illatos virágú, lilás portokú m. ~. (Elterjesztése Mo-on folyamatban van.) – A hatalmas kiterjedésű közép-ázsiai ~mezőkön elsősorban értékes hagymáját gyűjtötték táplálkozás céljára a szegényebb családok. A hagyma hánytató anyagot tartalmaz, ami főzéssel elbomlik. Az így kapott tápláló étel különösen éhínségek idején életmentő volt. Amikor bekerült a kertekbe egyszerre dísz és élelem is lett. Idővel vezetők kerti díszévé, a hatalom és a gazdagság jelképévé vált. – A ~nak a perzsáknál kialakult népszerűsége a törököknél vált igazán naggyá. A „~ ünnepek” díszes felvonulásai, az építészetben és a műv-ekben mind gyakoribb alkalmazása fokozatosan nemzeti virággá tette. Bár Ny-on már a 16. sz. végén megjelent a ~, diadalútja a 17. sz: a török seregek előrenyomulásával indult. A ~ néhány kereskedőnek gyors meggazdagodást jelentett, hiszen egyes különleges hagymák ára már-már az aranyéval vetekedett. Mindezt a ~ rendkívüli változékonysága, az új formák iránti nagy kereslet és a fajták gyors előállítása tette lehetővé. – A ~-motívum a díszítőművészet régóta kedvelt formája szerte a világban, de jelképi tartalma viszonylag későn kezdett kibontakozni. A virágnyelv szótárakban ritkán, a magányosság szimbólumaként találkozunk vele annak ellenére, hogy közismert csoportvirág, hiszen többségük természetes élőhelyén is virágmezőket alkot. A tavaszi megújulásnak, az érett lelkiségnek és a szép beszédnek lett jelképes kifejezője. Leplei a teljes virágzás után igen gyorsan lehullanak. Ez lehet a magyarázata, hogy a tulipán a kk-tól kezdve az elválást, a hiábavalóságot, az elmúlást és a halált is szimbolizálta. A 17. sz. holl. virágcsendéletekben a halálra utal. A virágzó ~csokor mellett a csiga v. más féreg a szépség és múlandóság közelségét  szimbolizálja. –

3. A ~ korai Kárpát-medencei és ázsiai előfordulása. A m. ~szeretet 1904–06: társad. mozgalmat indított az akkori kormány ellen, s jelvényeként a ~t választotta. Céljaik támogatására a m. politikusok kertek alapítására biztattak. – Az első bizonyíték az "ősmagyar ~" mellett 1904: jelent meg a Kert c. folyóir-ban Rahiczky Jenőtől. Vaszary Mihály 1907: kimutatta munkájában, hogy a honfoglaló magyarok díszítőművészetében mindenütt megvan a ~, sőt ott látjuk az árpádházi- és vegyesházi királyaink pénzein, címereiben, a koronázó paláston, Mátyás király trónkárpitján és főleg régi tulipános ládáinkon stb. – A ~-motívum 18–19. sz-i előfordulása fán, kerámián, tojáson, bútoron, fémen stb. közismert. 1692-ből Miskolcról ~os tál, 1694-ből Bethlen Kata terítőjén ~ van. Az Erdődy-Bakócz kódex (1520) iniciáléján, a Jordánszky Kódex (1515) címlapján és Mátyás kir. Bibliája bőrkötéses borítójának mind a 4 sarkában van ~. Látható a Kálmáncsehi-breviárium (Castello Ithalico, 1481) több lapján, a Festetich-Kódexen (1490 e.). Mátyás kir. (ur. 1458–90)  és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén ~os a szegély. Egy 1340: ben készült missálén, Károly Róbert és Nagy Lajos pénzein az Anjou-liliom szirmai között tisztán kivehetők a tulipánok; a Képes Krónikában és III. Béla kir. (ur. 1172–96) címerében piros mezőben kék ~ok figyelhetők meg. Az esztergomi kir. kpna ("ítélkezőterem") oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi ~ok vannak az 1190-es évekből. Hasonlóak láthatók egy székesfehérvári kőpárkányon és az 1015: alapított pécsváradi bencés apátság egyik oszlopfőjén. A 11. sz. veszprémi kőfaragó műhely kőfaragói frízeken palmettás tulipán-díszeket alkalmaztak. – A koronázó paláston a Szt István bal keze felé eső madárpár egy nagy hármas osztatú ~t fogközre, több helyen indavégi ~ok vannak. A →Magyar Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezén és a felső "Pantokrátor" két oldalán indavégi ~ok fordulnak elő, de találunk ~t honfoglaló m. szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. Ajtony címerén (9. sz.) a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros ~t tart. ~ látható a szolnok-strázsahalmi tarsolylemezeken. Indavégi ~ láthatók a 9. sz-i., Attila-kardjaként ismert szablyán (Álmosé v. Árpádé lehetett), s a →nagyszentmiklósi kincslelet 2. számú korsóját is indavégi lándzsás ~kal díszítették. ~sorral díszített a a levédiai Csertomlikben talált kardmarkolat, s szétnyitott szirmú palmettás ~t ábrázol a 9–8. sz-i Volga menti Tankajevkán talált tarsolyfüggesztő lemez. –  ~ és szív együtt fordul elő a martinovkai 6. sz-i szíjvégen és ez előtt számos belső-ázsiai leleten. A Kr. e. 5. sz-i Altaj-hegységi Pazyrik halomsíros temetkezéseiben bőven akadunk ~-ábrázolásra bőrpalackon, rátétes lemezen és szőnyegen. A legkorábbi ismert ~-ábrázolás a Kr. e. 7. sz-ból való D-kaukázusi szkíta leletből való Ziwiyeből: aranyból készült pecsétnyomón 5 vastagodó hasban végződő ~ van. Ky. Z.–**

KML 1986:316. (s.v. Vanitas) – Kiszely 1995 (A magyarság őstörténete). – Kereszty 1998:453.