Magyar Katolikus Lexikon > T > tropárion


tropárion (a gör. troposz, ‘fordulat, figura, dallamminta’ szóból; lat. tropus), tropár: 1. tárgyát költői képekben kifejező, eredetileg egyetlen versszakból álló ünnepélyes ének, az ünnep főéneke, →apolütikionnak is nevezik. – 2. a →kánon ódáinak strófái. – 3. miseszándékot kifejező ének. – 4. egyéb szert-okban a himnusz. – Magát a ~ szót egyesek a ~ban előforduló képek alapján a gör. troposz, ‘szókép’, mások (mivel a ~ minden szert-ban előfordul) a tropáo, ‘visszahozok’ szóból származtatják. A ~ dallama a bizánci szert-ban használt 8 hangnemnek megfelelően nyolcféle. Mintaként minden ~ számára a vasárnapi ~ dallama, „hangja” szolgál. P.I.

G.k. szert-tan 1937:67, 82. – A bizánci irod. kistükre 1974:439. – Onasch 1981:363.