Magyar Katolikus Lexikon > T > trienti hitvallás


trienti hitvallás (lat. professio fidei Tridentina): →hitvallás letétele püspökök, apátok, plébánosok és más egyházi tisztséget viselő személyek hivatalba lépésekor. – Megszerkesztésének gondolata már a →trienti zsinaton fölmerült az →egyházi rend szentségének tárgyalása közben. A zsin. vázlata alapján IV. Pius p. 1564. XI. 13: rendelte el. – Az evangéliumos kv-re tett kézzel elmondott szövege: „Én, N. erős hittel hiszem és vallom mindazt és egyenként, amit a Róm. Anyaszentegyház által használt hitvallás tartalmaz, ti. Hiszek az egy Istenben... (→niceai–konstantinápolyi hitvallás). – Az ap. és egyh. hagyományokat és a többi egyh. szokásokat és rendelkezéseket a leghatározottabban helyeslem és magaménak vallom. Ugyanígy a Szentírást, abban az értelemben, ahogyan az Anyaszentegyház értette és érti, melynek dolga ítéletet mondani a Szentírás igazi értelméről és értelmezéséről, helyeslem, és nem másként, hanem csak az atyák egyöntetű véleménye szerint fogom elfogadni és magyarázni. – Úgyszintén vallom, hogy az új törvénynek hét igazi és sajátos értelemben vett szentsége van, melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus alapított, s melyek az emberi nem  üdvösségéhez, jóllehet nem mindegyik mindenkinek, szükségesek; ti. a keresztség, a bérmálás, az Eucharisztia, a bűnbánat, az utolsó kenet, az egyházi rend és a házasság; e szentségek kegyelmet hoznak s közülük a keresztséget, a bérmálást és az egyházi rendet szentségtörés nélkül nem lehet megismételni. A fent mondott szentségek ünnepélyes kiszolgáltatásának a kat. Egyh. elfogadott és jóváhagyott szert-ait elfogadom és helyeslem. – Mindent és egyenként, amit a szentséges Trienti Zsinaton az eredeti bűnről és a megigazulásról meghatároztak és kinyilvánítottak, magamévá teszem és elfogadom. – Hasonlóképpen vallom, hogy a szentmisében igazi, sajátos értelemben vett és engesztelő áldozatot ajánlunk föl Istennek az élőkért és a megholtakért, és a szentséges Eucharisztia szentségében igazán, valóságosan és szubsztancialiter jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére lelkével és istenségével együtt, s a kenyér egész szubsztanciája testté és a bor egész szubsztanciája vérré változik, amely átváltozást a kat. Egyh. transzszubsztanciációnak nevez. Azt is vallom, hogy a két szín mindegyike alatt az egész Krisztust és az igazi szentséget vesszük magunkhoz. – Állhatatosan vallom, hogy a tisztítóhely van, s a hívők ott tartózkodó lelkének közbenjárással segíthetünk; hasonlóképpen vallom, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szenteket tisztelni kell és segítségül lehet hívni, ők imádságokat ajánlanak fel értünk Istennek és az ereklyéiket tisztelnünk kell. Határozottan állítom, hogy Krisztus, az Istenszülő mindenkor Szűz Mária és a többi szentek képeit meg kell őrizni és kellő megbecsülést és tiszteletet kell irántuk mutatni; hogy Krisztus a búcsúk hatalmát is az Egyházban hagyta, s ezek használatát a ker. nép számára nagyon üdvösségesnek állítom. – Elismerem, hogy a szent, kat. és ap. Római Egyh. az összes egyházak anyja és tanítómestere; és a Róm. Pápának, Szt Péter, az ap. fejedelme utódának és Jézus Krisztus helytartójának igazi engedelmességet fogadok és esküszök. – Ugyanígy mindent, amit a szt kánonok és egyetemes zsinatok, s főként a szentséges Trienti Zsin. reánk hagyott, meghatározott és kinyilvánított, kételkedés nélkül elfogadom és vallom; ugyanígy minden ezekkel ellenkezőt és eretnekségeket, melyeket az Egyh. elítélt, elvetett és megbélyegzett, én hasonlóképpen elítélem, elvetem és megbélyegzem. – Azt pedig, hogy ezen igaz, kat. hitet, melyen kívül senki sem üdvözülhet, melyet most önként megvallok és igazán magaménak tartok, épen és szeplőtelenül életem utolsó leheletéig Isten segítségével nagyon állhatatosan megtartom és megvallom, és amennyiben rajtam múlik, alárendeltjeimnek v. azoknak, akiknek gondozása hivatalomhoz tartozik, tanítani és prédikálni fogom és velük megtartatom, ezt ígérem, fogadom és erre esküszöm: Isten engem úgy segéljen és Isten ezen szt evangéliumai”. (DS 1862–70) – Ezt a ~t váltotta fel az →antimodernista eskü, majd 1967: és 1989: egy újabb hitvallási szöveg. **

LThK X:338.