Magyar Katolikus Lexikon > T > trianonizálás


trianonizálás: a magyar történelem anakronisztikus hamisítása, mely a gyarmatosító békediktátum utáni állapotokat és állításokat korábbi valóságként vetíti vissza a múltba. – Az anakronizmusok napi alkalmazásának és terjesztésének célja: a feledtetés és zavarkeltés,  a m. hagyományos földr-i, közéleti, tört-i elnevezések elhallgatása (elhallgattatása), v. helyettesítése többértelmű idegenségekkel. Az oktatás mindhárom szintjén a család, erkölcs, nemzet és vallásellenes tömegtájékoztatás, az igazságszolgáltatást helyettesítő („kettős mércéjű”) jogszolgáltatás terjeszti azzal is, hogy a törv-ek megszegőit nem bünteti [pl. a nyelvtörvény megsértőit 2009-ig nem büntették]. – A ~ a magyarságtudat eltüntetésére kialakított módszer: mely múltunkat, emlékeinket, eseményeinket úgy mutatja be, mintha azok keletkezésük óta a 2009: meglévő formákban és közfelfogásban léteztek volna. Nemzetiségeink elnyomásának hangoztatása, az új nemzedékekben a bűntudat keltése a 20. sz-i m-irtások [1944. X–XI: a délvidéki vérbosszú, 1944. XI–1945. II: a Maniu-gárdák vérengzései, 1947: a reszlovakizálás, stb.], ellenpontozására. 1950–90:  a m. földrajzi és helységneveket elhagyták v. csak az utódállamokban 1919 után adott (tót, oláh, szerb, német) változataként említették tankveinkben (ált. isk-tól az egy-ig; a m. elnevezéseket zárójelben v. egyáltalán nem közölve), azt a szovjet tört. fölfogást követve, mely szerint 1705: Leningrádot I. (Nagy) Péter cár (1672–1725) alapította. Kárpátontúli-területként tanították Kárpátalját, (ami az oroszoknak túli az a m-oknak inneni!). Az utódállamok isk-i tört. atlaszai pl. Skolsky atlas Ceskoslovenskych dejín (Praha, 1959), Skolszki isztorijszki atlasz (Beograd, 1968), Atlas istoric (Bucuresti, 1971) a kőkortól az 1920-as határaival és (1919 utáni) helyneveivel ábrázolták Mo-ot, úgy, mintha az alapításától ilyen lett volna. – Hazai tankveink újkeletű idegen tájnevek m. fordításával (pl. a Gömör–Tornai-karszt helyett a Szlovák-karszt, stb.) helyettesítik az évszázados földr-i elnevezéseinket, a 20/21. sz-fordulótól adattárakban (pl. M. nagylex. 1–19. köt. Bp., 1993–2004) és a Trianon előtti időket ismertető tört. művekben is odaírják hely és tájneveink után a jelenlegi hivatalos elnevezést és országnevet (pl. Korai m. tört. lex. 9–14. sz. Bp., 1994., olyan mai orsz-nevekkel melyek csak a 19–20. sz: keletkeztek[!] megajándékozva őket kk-i történelmünkkel). – A pontatlan ford-ok (pl. szlovák várak szlovákiai helyett) a nyelvrontással tudatzavart keltenek. A tömgtájékoztatásban az elszakított ter-ek m-jainak nemzeti hovatartozását elhallgatva, állapolgárságuk szerint emlegetik, a „bornirt trianoni szindróma” vádját elhárítandó, a m. életrajzi lex-ok többségéből a születési helyek vm-i hovatartozását nem jelölik (mivel az "irredenta" érzelmeket kelt), holott az Újfalu, Vásárhely, stb. esetén nélkülözhetetlen. – ~ a címében is megtévesztő  a „Magyar könyvészet”,Magyar nemzeti bibliográfia”, stb. mely nem a nemz-i (a bárhol, bármikor m. szerzőtől, v. m-ul kiadott), hanem csak a Csonka-Mo-i műveket közöli. Az elszakított ter-ek m-jainak ill. a kivándoroltak műveiről 2008: sincs sem folyamatos tájékoztatás, sem korszakos összefoglaló kvészet. Kötelező fogalmi helyettesítés lett a Magyar Királyság helyett a történelmi Magyarország kifejezés [melyik orsz. nem „történelmi”?] használata.  88

Tiszatáj 1972. VIII: 57. (Fűr Lajos: Milyen nyelven beszélnek a székelyek?); 83. (Soproni Géza: „Vajjon vagy-e és mink vagyunk?” M. címszavak egy új román lex-ban) – Kortárs 1987: 8. sz. (A M–Csehsz. Történész Vegyesbiz. állásfoglalása a m. tört-i személynevek szl. átírásáról)