treuga Dei (lat. ‘Isten békéje’): a 11. században meghirdetett elv a feudális urak magánháborúinak korlátozására. – 990 k. Wido puyi pp. összehívta a környékbeli nemességet, és megeskette őket, hogy fölhagynak az erőszakoskodással. Az aquitániai és burgundi pp-ök, 1000: Poitiers vidéke és II. (Capeting) Róbert fr. kir. (996–1031) is támogatták az eszmét. 1027: az elnei (pireneusi) zsinaton határozták meg a ~ idejét (szombat nonától hétfő primáig), melyen belül minden hadakozást megtiltottak. Megszegőit az egyh. fenyítette. 1041: a montriondi zsinaton a ~t az adventre és a nagyböjtre is kiterjesztették. 1095: a clermont-i zsin. szerda estétől hétfő reggelig, 1123: a lateráni egyetemes zsinat Ádvent első vasárnapjától Vízkereszt nyolcadáig és Hetvenedvasárnaptól Pünkösd nyolcadáig az egész ker. világra kiterjesztette. – Egyes osztályok: papság, szerz-ek, zarándokok, nők, földművelők és állataik, kereskedők állandó békét élveztek. T.E.

KL II:385. (s.v. Isten békéje)