Magyar Katolikus Lexikon > T > trencséni csata


trencséni csata, 1708. aug. 3: a kuruc szabadságharc sorsdöntő csatája. – II. Rákóczi Ferenc fejed. (ur. 1704–11), tervezett sziléziai hadjárata kezdetén főtisztjei kívánságára, kb. 7–7 ezer lovassal és gyalogossal és 14 ágyúval Trencsén várának elfoglalására indult, melyet a cs-iak elegendő élelemmel láttak el. A vár fölmentésére indult Heister kb. 5200 lovasát alkalmatlan terepviszonyok mellett (két halastó mellett) megtámadták, de az összecsapás előtt a kurucokat visszavonultatták. A cs-iak ellentámadására a kuruc lovasság magával sodorta reguláris ezredeket is. Rákóczi a hátrálni kezdő karabélyos ezredhez vágtatott, de egy szerencsétlen ugratásakor leesett a lóról, eszméletlenül mentette ki testőrsége a csatatérről. Elterjedt halálhíre, erre a sereg fölbomlott. A 3 órás küzdelem „következményeiben gyászosabb csatavesztés ennél soha sem” volt, kesergett Rákóczi. A veszteség Horváth Mihály szerint kb. 3000 m. és 500 ném. halott, a ném. zsákmány 30–40 zászló, 14 ágyú és 400 fogoly – Bánlaky József szerint kb. 1500 m. 600 ném. halott; a ném. zsákmány 14 ágyú, 40 zászló és 450 fogoly. A ~ után egymásután pártoltak el Mo. Ny-i felén birtokos, vezető állású tisztek, akik közül néhányat kézrekerítve, így 1708: Bezerédy Imrét és Bottka Ádámot, 1710: Ocskay Lászlót, elrettentő például kivégezték. De már Ocskayval egész vm-k, Trencsén, Turóc pártoltak el; a vármegyék általában megúnták a hosszú eredménytelen háborút, s ha nem is annyira, mint az erdélyiek, mindinkább visszatartották jobbágyaikat a katonáskodástól.  88

Horváth 1872. VI: 530. – Bánlaky XVIII.